Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-194
304 194. országos tléi uárezlns 2.1SS6. módosítani az időkhöz és viszonyokhoz. (Sálijuk! j Halljuk !) így módosították a művészet sötét korszakában a pápák a görög-római építészet remekeit, midőn a bazilikák és diadalkapuk korinthusi oszlopainak márványából silány épületekhez meszet égettek. Az anyag — vegytani értelemben — persze megmaradt a vakolat porában. Ily módosított alakban marad meg e javaslat elfogadása után — a magyar alkotmányos élet classicus alkotása, a helyhatósági önkormányzat is — a vármegyeház porában, hogy legyen mit megtapodjon a kerületi főnök czipője. (Élénk tetszés és helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) A javaslatot nem szavazom meg (Élénk éljenzés a szélső baloldalon) s ajánlom helyette határozati javaslatomat a t. ház kegyeibe. (Hosszantartó liélyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: A beadott határozati javaslat fel fog olvastatni. (Halljuk! Halljuk!) Ábrányi Kornél jegyző (olvassa) Határozati javaslat. Hazánkban a történelmi fejlődés a közigazgatási jogok és kötelességek teljesítésénél az önkormányzati elvet juttatta érvényre. Ezen elv alkalmazásában rejlik az egyéni szabadság egyik kiváló biztosítéka, a polgárok köztevékenységének legerősebb rugója, a polgári jogok gyakorlásának nélkülözhetetlen iskolája, a hatalmi visszaélések megakadályozásának, vagy orvoslásának hatályos eszköze és a közigazgatási eljárás jóságának, egyszerségének és olcsóságának a kulcsa. A közigazgatási önkormányzat hatáskörét legrészletesebben az 1870: XLII. törvényczikk irta körül. Oly alapot teremtett e törvényczikkel a törvényhozás, mely a központi hatalom országos érdekű akaratának akadálytalan érvényesülését nem csak egész mértékben biztosította, hanem a közigazgatás és közszabadság érzékeny kárával, még illetéktelen, az önkormányzati elvekkel össze nem férő beavatkozásokra is alkalmat nyújtott. Joggal elvárhatta volna tehát hazánk közérdeke, hogy a kormány a 192. számú törvényjavaslattal az 1870. évi XLII. törvényczikket az önkormányzati elv érdekében a tapasztalt hiányokhoz képest, a gyakorlati élet igényei szerint javítani fogja. De miután a 192. számú javaslat ugy egészében mint különösen a 9., 46., 48., 49., 57., 61., 68., 71., 73., 80., 82. és 86. §-aiban a központi hatalomnak oly mérvű kiterjesztését állapítja meg, mely következményeiben egyfelől az önkormányzatijogoknak nem csak bénítását, hanem megsemmisülését, másfelől a hatalom tűrhetetlen önkényét s ekként alkotmányos szabadságunk sarkalatos elveinek fölforgatását vonja maga után ; miután a javaslat egyetlen pontja sem czélozza a közigazgatás javítását, de a főispánoknak szánt hatalmi és intézkedési kör által a pártadministratiónak minden veszélyét megteremti; mindezeknél fogva, miután a javaslat még csak az 1870. évi XLII. törvényczikk javítását sem czélozza, sőt az önkormányzati közigazgatás szempontjából még ahhoz képest is valóságos visszaesést jelent: mondja ki a t. ház, hogy a 192. számú törvényjavaslatot leveszi a napirendről s utasítja a kormányt olyan javaslat előterjesztésére, mely az 1848-iki törvényhozás szelleméhez képest, a központi hatalmat és annak közegeit csak az önkormányzati élettel megférő és az állami kormányzat szempontjából szükséges ellenőrzési és felügyeleti hatáskörre szorítja és a mely a kijelölési eljárás szabatos körülírásával a tisztviselők szabad választásának elvét, megfelelő képesítés mellett, egész mértékben biztosítja. Kelt Budapesten, 1886. évi márczius hó 1-én. Bartha Miklós, Irányi Dániel, Helfy Ignácz, Szederkényi Nándor, Justh Gyula, Lükő Géza, Kiss Albert, Isaák Dezső, Gál Péter, Ferenczi Miklós, Unger Alajos, Olay Lajos, Fornszek Sándor, Csanády Sándor, Petrich Ferencz, Enyedy Lukács, Orbán Balázs, Tulok Benő, Kürthy Sándor, Miklós György, Tors Kálmán, Mocsáry Lajos. Bezerédy Viktor: T. ház! (Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat — noha, mint indokolásában is hangsúlyoztatik, a benne foglalt módosításokkal csakis a fejlettebb államélet gyakorlati igényeinek a meglevő kereten belől eszközlendő kielégítését czélozza — országszerte nagy érdeklődést keltett, mi könnyen érthető, mert mig egyrészről állami és társadalmi legfontosabb érdekeinket érinti, másrészről hivatva van közigazgatásunknak tapasztalt hiányait orvosolni s egy helyes rendszert alkotni, melynek keretében ugy az állam, valamint az egyesek érdekei megóvhatok. (Halljuk ! Halljuk !) S ha tekintetbe veszem a hatást, melyet előidézett, ugy tapasztalom, hogy az ellenszenv, mely ellene itt-ott mutatkozik, bizonyos féltékenységi hajlamoknak kifolyása, az aggályok pedig, melyek ellenében felmerülnek, legnagyobbrészt a törvényjavaslat intézkedései félremagyarázásából erednek s az érvek, melyek ellene felhozatnak, leginkább localis természetűek és azért, mint ilyenek, egy nagyobb és általános eredményt czélzó alkotásnál döntőknek nem vehetők. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat két része foglalkoztatta leginkább a közvéleményt, mely a tisztviselők választása, illetve kinevezése iránt intézkedik s mely a főispáni hatáskör kiszélesbítését czélozza; méltóztassanak megengedni azonban, hogy mielőtt ezekre reátérnék, hogy nézeteimet a törvényjavaslatról általában elmondhassam. (Halljuk!) A magyar államnak a modern jogállamok
