Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-194

194. országos tléi márezins 2. 188*5. 301 helyette oly mértékben találtam fö a hatalom biztosítékát — a mit pedig a dolgok természetes súlya szerint törvénybe iktatott biztosítékok nélkül is meg tud szerezni magának minden kormány — mondom, oly mértékben találtam föl a hatalmi biztosítékokat, hogy azok által bármely kormány örök élete kétségen kivül van helyezve. A belügy minister parancsol a kerületi főnöknek, a kerületi főnök az alispánnak, az alispán a szolgabírónak, a szolgabíró a községi elöljárónak, E végzetes syllogismusból csak a legritkább esetben van menekvés, ugy hogy a kormány fennállása soha sem lesz igy választási esélyeknek kitéve. Már pedig a parlamenti rendszer egyik igen lényeges kelléke épen az, hogy ingatag legyen azok állása, a kikre a hatalom bizva van. Az a jelszó, a melyet legújabban gyakran hallunk hangoztatni, mintha az állandóság fontos kellék volna, a kormány értékének megbírálásánál egyáltalában nem állja ki a kritika tüzpróbáját. A valódi alkotmányos szükség az. hogy a kormány mindig utalva legyen vagy kibékíteni elvének merevségét a közérzülettel, vagy visszalépni. A kormányok tulaj donkép eni felelőssége ezen erkölcsi motívumban van és nem a törvénybe iktatott, de használatba nem vehető vád alá helyezési formulában. A melyik kormány nincsen kitéve a választási esélyeknek, annál hiányzik a felelősség érzete, mert az teljhatalmat gyakorol. Nem lehet szándékomban a központosítás minden veszélyére rámutatni, mert az könyvbe való, de felhívom a figyelmet egy körülményre, mely nálunk veszélyesebbé teszi a központosítást, mint bárhol másutt. Más államok polgárai a központosításnak csak egy nemzeti kormánytól és egy nemzeti dynastiától félthetik szabadságukat, de nálunk ez nem egészen igy van. Nálunk a hatalomnak csak egyik, még pedig a gyengébb keze van Budapesten, a másik, az erősebbik, mely a külügyek és a hadsereg gyeplőjét tartja, Bécsben van. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nekünk tehát egy gyei több okunk van a polgárok jogait át nem szolgáltatni a hatalomnak, mert nálunk a központosítás nem csak az egyéni szabadság korlátozását jelenti, hanem az állami függetlenségnek most még kezünkben levő töredékeit is koczkáztathatja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen indokok között, melyek a sajtóban és a törvényhozásban a központosítás mellett fel szoktak hozatni, legkiválóbb helyet foglal el azon remény, hogy az által fokozódik a magyar állam ereje és jobb közigazgatás jön létre. A t. ház kegyes lesz megengedni nekem, (Halljuk!) hogy ezen indokokkal lehető röviden leszámoljak. (Sálijuk!) Ezen javaslattal nem fokozhatjuk az állam erejét, mert ez visszariasztja mindazokat a forumtói, kiknek részvéte erősítette az államot és ingyenes szolgálata megkönnyebbítette az állami feladatok teljesítését. Nekem ugy tetszik, hogy a kormány nem gondolt arra a nagy erőveszteségre, mely előáll, ha egyszer az önkormányzat minden független eleme visszalép a köztevékenység teréről Pedig visszalép, ha látja és érzi, hogy egy felelősség nélkül való főnök többet nyom a latban, mint a vármegye 100—200 ezer lakójának közvéleménye ; ha látja, hogy munkájának nincsen sikere, véleményének nincsen súlya, küzdelmének nincsen eredménye. Nálunk a közélet, a pártiekintetek túlságos előtérbe tolása miatt amúgy is zaklatott és meddő, de még mindig van varázsa abban, hogy a küzdő fél érvényre juttathatja véleményét. De ha megadjuk a kerületi főnöknek azt a félelmes rendőri és intézkedési hatalmat, mely a mai alkotmányok felelősségi elve mellett valóságos anachronismus : akkor a közélet elveszíti ezen egyetlen varázsát is, mert komoly és használható ember nem fog csak azért megjelenni a fórumon, hogy beszéljen és beszéltessen magáról. A szabad polgár cselekvési kört keres a közéletben (Ugy van/ a szélső baloldalon) és ha azt látja, hogy ott tőle csak engedelmességet várnak, visszahúzódik barázdájának vagy műhelyének, vagy irodájának valamelyik zugába. Sokszor hallottam, hogy népünk igen sokat politisál; csudálatos, hogy ezt a hibát mindig csak az ellenzékiek követik el. No, nem kell tartani, ha egyszer a kerületi főnökök rendőri felügyelete alá lesz az ország helyezve, nem fogunk sokat politisálni," mert mindenkinek lesz egy félteni való malomgátja, melyről kisütik, hogy magas a niveauja, mindenkinek van egy hetedizigleni rokona, a ki alkalmazást keres. A vágy tehát teljesül; nem fogunk politisálni. Elszokunk a közügyekben való részvéttől; üresen maradnak a tanácstermek; a közpálya önkormányzati lépcsőzetén kényelmesen járhat föl és le a kerületi főnök, nem fog útjába állani senki, de jól jegyezze meg a kormány, támogatni sem fogja senki. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igenis támogatni fogják a kéregetők, a kapaszkodók, a megrémültek és sütkérezők; de az önkormányzatnak azt az elemét, mely hazafias buzgalomtól vezéreltetve, pártoktól és kormánytól függetlenül egyedül az igazságot keresi, el fogja veszíteni az ország s ezzel együtt elveszíti azt az erőt, melyre közveszély idején mindig teljes bizalommal számíthatott hazánk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A magyar ember hazaszeretete példabeszédes: de nagy tévedés lenne t. ház azt hinni, hogy fajunkban e nemes érzelem a véletlen műve. Kifejtette azt történelmileg az az alkotmány, mely a szent korona tagjának vallotta a nemzet minden fiát s mely valamennyinek előbb közvetlen, később közvetett befolyást engedett az állam, a vármegye és a község ügyeire. Az igy nyert befolyás, a közdolgokkal