Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-194

302 194- orsaágos ülés m&rezlns 2 1886. való állandó foglalkozás lélektanilag szükségképen oda vezetett, hogy a közdolgot mindenki a magáénak tekintette, melyet védeni és elősegíteni kötelesség. Fajunk hazaszeretetének tehát igen természetes és könnyen kimagyarázható forrása van s a tapasztalat elég fájdalmasan bizonyítja, hogy hazánknak azon polgárai, kiknek nem volt alkalmuk a múltban eme forrásból meríteni, föltételekhez kívánják kötni a hazaszeretetet, (ügy van! a szélső baloldalon.) És mire vezet a mostani javaslat? Szembe állírja az államot az egyénnel, a kerületi főnök hatalmával föl akarja emésztetni a polgárok cselekvési körét, ránk akarja bizonyítani, hogy nem tudunk a szabadsággal élni s e lépten-nyomon nyilvánuló bizalmatlanság által elidegeníti a polgárokat a közügyek gyakorlatától s ezzel együtt lassan-lassan elszoktatja azon becses érzelemtől, mely a magyar ember typicus jellemvonását alkotja. Pedig minél kisebb egy állam, annál inkább utalva van arra, hogy minden polgára által önkéntesen és szeretettel támogattassék. Hiszen a többség állította föl azt a szomorú tételt, hogy magunkra nem állhatunk fenn. Sajátságos ! Szükségét érzik annak, hogy Ausztria képzelt segélyét igénybe vegyük, de saját hazánk polgárainak, az önkormányzati tevékenységben nyilatkozó önkéntes és ingyenes erejét nem akarják fölhasználni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondják, fokozni kell az állam erejét. Helyes. Látható azonban, hogy a központosítással nem fokozzuk, hanem gyengítjük. De hát mi is voltaképen az állam ereje ? Én hivatkozom minden idők tanúságára, hogy az az állam, melynek nincs egyenes szava a külügyekben, mely nem rendelkezik hadsereggel, mely gazdasági érdekének megóvásánál nem járhat el függetlenül, nem erős, hanem gyenge. Madarász József: Nem is állam! Bartha Miklős: .... mert akaratának és érdekeinek érvényesítése nem áll minden kételyen félül. Világos ebből, hogy az állam erejének nagysága első sorban annak önállósági fokától függ. A ki erős államot akar, annak önálló államot kell akarni. Erről azonban lemondott a többség s most már az erőgyűjtést és erőnyilvánulást nem az illetékes helyen, az állami önállóságban keresik, hanem a központosításban és a közigazgatás jobb szervezetében. Mintha csak egy kétes erejű épületet, a szobaberendezés által akarnának megerősíteni és az összeroskadástól megóvni. {Elénk tetszés a szélső baloldalon és balfelől.) Herman Ottó: A henyélés pamlagaival! (Ugy van! balfelől.) Bartha Miklós: Teljességgel nem tudok osztozni amaz aggodalomban, mintha a széles önkormányzati alapokra fektetett vármegyei szerkezet veszélyes lenne az állam egységére nézve. Én ugy tanultam, hogy az európai államok egymástól elkülönített, teljesen önálló tagozatokból alakultak a közszükségletek kiegészítése érdekében a fejlődő polgárosodás hatása alatt. Ha már ezen tagozatok önállósága nem tette lehetetlenné az egységes állam keletkezését, hogyan tehető fel, hogy a sokkal kisebb önállósággal biró és törvényes hatáskörre szorított vármegye fölbontsa a már megalakult egységet. Vármegyei szerkezet mellett itt e helyen consolidalódni tudott egy történelmi Magyarország; nehéz lenne ily körülmények között velem elhitetni, hogy ugyanazon vármegye, mely nem akadályozta az egységet, most alkalmas lett amaz egység fölbontására. Azt kérdem azoktól — se kérdést mindazokhoz intézem, kik ezen szempontból szoktak a vármegyék ellen irni, vagy beszélni és arra kérem őket, ne térjenek ki kérdésem elől — feleljenek, mikor melyik vármegye támadott a magyar állam ellen ? Mikor, melyik vármegye formált olyan particularis igényeket, melyek az állami fölbomlás veszélyeit imminenssé tették volna 1 Igenis, csinált súlyos oppositiót igen sok vármegye igen sokszor; de soha sem a magyar állam ellen, hanem ritkán a magyar kormánynak, leggyakrabban azon idegen kormányoknak, melyek alkotmányunk keretén kivül állottak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon ) Kimondom nyíltan. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A helyzet az, hogy nem a magyar állam egységét féltik a vármegyétől, hanem a kormány kényelmi igényeit. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert kevesebb fáradsággal jár 8 7 törvényhatóságot elnyomni, mint valamennyi fölött őrködni. Pedig az újabb tapasztalat azt bizonyítja, hogy a parlamentarismushoz alkalmazott 1870-ki vármegye nem sok vizet zavar, sőt igen kényelmes eszköz arra, hogy önkormányzati utón cselekedtesse velünk a kormány azt, a mit nem akarunk. (Igaz/ Ugy van! a szélső báloldalon.) De hát még mindig megvan a lehetőség, hogy életre -való. vagyonban és erkölcsi érzületben megerősödött társadalom függetlenül fog élni önkormányzati hatáskörének összes jogaival. Ezen lehetőség reményétől akarják most megfosztani a nemzetet. Madarász József: Nem hagyjuk ám! Bartha Miklós: És nincs kétség benne, hogy ezen czélból jól ki van gondolva az előttünk fekvő javaslat. Hiában fog a magyar társadalom erkölcsben és vagyonban megszilárdulni, mert azon tudat, hogy a mindenható és felelősség nélkül való kerületi főnökkel szemben nem lehet kilátása gyakorlati sikerhez, oda vezeti a társadalmat, hogy lemond olyan hatalom gyakorlásáról, mely csak üres ceremónia. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Beismerem, hogy a vármegyei intézmény ellen ugy a sajtóban, mint egyeseknél erős áramlat észlelhető; de ha kutatom ezen jelenség okát, ugy azt nem magában az intézményben találom föl, hanem azon visszaélésekben, melyeket a háta-