Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-193

193. országos ülés márczius 1. 1886. 293 t. tagjai már egyenkint fogják elmondani: „Nekmi van. Nekem is van." Csak nekünk, kik ezen oldalon ülünk, nem akarják megengedni, hogy tőlünk is származhatik e tekintetben valami jó. (Tetszés a jobboldalon.) De én azt hiszem, t. ház, hogy mégis van egy dolog, a miben kivételt tesznek. Azt hiszem, van egy politikai gondolat, a melyre nézve megengedik, hogy a mienk is, sőt édes mindnyájunk politikai ideálja és azt is hiszem, nem tévedek, ha ezen politikai gondolat nak a következő szavakban adok kifejezést: ebben a magyar hazában a magyar állam és magyar társadalomnak ugy át kell hatni, annyira assimilalni kell egymást, hogy itt a nép élete a szabad állam intézményei és intézményes biztosítékai egy szerves egészszé forrjon és tömörüljön össze; és ez a magyar állam megszilárdulása, prosperálása és állandó fenmaradásának szükséges feltétele. Ebben t: politikai gondolatban — mondom — nem vonja tán kétségbe senki, hogy mindnyájan egyek vagyunk. És ime t. ház, én ezen szőnyegen levő törvényjavaslatról azt tartom, hogy az egy eszköz és pedig hatályos eszköz ezen nagy politikai gondolat megvalósítására, a melyért, mint közös politikai ideálért mindnyájan lelkesülünk. Ezt állítom és ezen állításomat bebizonyítani kötelességemnek ismerem. De mielőtt ezt tenném, méltóztassék megengedni nekem, mint e ház új tagjának, a ki e házban mint kezdő képviselő csak ritkán hallatja szavát és a ki ezért nincs azon előnyös helyzetben, hogy a t. ház tagjai az ő politikai gondolkodását úgyszólván minden oldalról ismernék; mondom, ezen oknál fogva méltóztassék megengedni azt, hogy mielőtt állításomat igazolnám, egy kis leszámolást tartsak azzal a tényezővel, melylyel ebben a kérdésben minden józan politikai pártnak okvetetlenül le kell számolnia; értem a társadalmat. (Halljuk!) Mindenekelőtt megemlítem, hogy én örvendetes jelenségnek tartom azt, hogy ebben a házban szokás a társadalommal, annak természetével minden irányban és egyre behatóbban foglalkozni, ugy hogy ma már akként áll a dolog, hogy mi sem ragadja meg inkább a ház figyelmét, mint egy-egy találó vonás, mely a társadalom egyikmásik jelenségét a maga valóságában feltárja. De bár igy áll a dolog, azt hiszem, nem követek el helytelenséget, ha bátorkodom hangsúlyozni, hogy ä helyes irányú politikai felfogás azt is megkívánná, hogy gondosan elkerüljünk minden túlzást, minden animositást a társadalomnak és jelenségeinek megítélésénél. Mert míg egyfelől áll az, hogy a gyakorlati politika, a társadalmi jelenségek helyes megítélése nélkül olyan mint a hajó a tengeren iránytű nélkül: minden pillanatban irányt tévesztve törést szenvedhet, addig másfelől áll, hogy minden túlzás és animositás a társadalom jelenségeinek megítélésében, mivel valóság gyanánt tünteti fel azt, a mi nem az, ugy hat,, mint midőn az iránytű elhajlásait valami lappangó delej erő kezdi befolyásolni, könnyen megzavarhatja a kormányos biztos számításait. És ha valahol, különösen hazánkban van helyén ezt hangsúlyozni t. képviselőház, a hol áll, hogy a társadalmi viszonyok annyira fej lenek, hogy még nagyon is távol vagyunk a consolidatiótól, a hol már ezen körülmény a társadalmi viszonyok helyes felismerését és alapos megítélését szerfelett megnehezíti. Azért már én annak nem örülök, t. ház, hogy vannak e háznak tagjai, kik örökösen csak a társadalom bajait, árnyoldalait, gyengeségeit hirdetik, mintha csak a szószékből prédikáló papok, vagy a múzsa által homlokon csókolt drámaírók volnának. (Derültség.) Hiszen azt mindenki tudja, hogy a mai magyar társadalom egy radicalis átalakulásnak szülötte {Halljuk!) és csak nemrégen történt az, hogy a magyar nemzet jövendőjéért múltjával szakítva, a rendi társadalmat ledöntötte és annak helyére a szabad polgár, a szabad birtok eszméjében a jogegyenlőség elvére fektetett gazdasági társadalmat, tehát az érdekek harczát ültette. A régi és az új eszmék, a régi és az új irányok átmeneti stádiumában pedig, mint egy kitűnő publicistánk megjegyezte, mindig bizonyos ingatagság szokott beállani. Mivel a reform még minden irányban nem nyerte meg a megszokottság támaszát, a szellemek is csak lassanként szerezhetik meg egy határozott eszmemenet biztos alapjait, az erők is csak lassanként juthatnak egészen az új irányzatoknak szolgálatában. De hogy van erő társadalmunkban, van akkora erő, melyből azon megnyugtató tudatot meríthetjük, hogy ebben a haza megszilárdulásának és fennállásának feltételeit megtalálhatja; arról eléggé meggyőzhet bennünket az a két jelenség is, hogy a magyar társadalom erősen szervezkedik és gyorsan halad előre. Avagy nem való-e, hogy csak egy pár évtized alatt is annyi társulat, annyi egyesület keletkezett, hogy ma már ugyszólva, az emberi szükségletek minden ágára nézve találunk több-kevesebb czél- vagy érdekközösségen sarkaló társadalmi szervezetet ? És nem látjuk-e az erős törekvést minden irányban, minél több ilyen egyesületeket létrehozhatni? Nem keletkeztek-e épen újabb időben jelentékeny számmal olyan egyesületek is, melyek már administrationalis feladatokat vesznek át a statustól és mint munkástagok lépnek be az állami igazgatás nagy szervezetébe? És ha valakinek még ennek daczára is kételyei vannak az iránt, hogy a magyar társadalom nagyban halad előre az egészséges fejlődés ösvényén, na hát azt én utalom azokra a nagy és éles ellentétekre, a melyek épen napjainkban, ugyszólva minden lépten-nyomon feltűnnek a magyar társadalomban. A mit a történelem már annyiszor bebizonyított, a mi örök igazság gyanánt érvényesült az ős