Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-193
193. orszúgos ülés márczinsl. 1888. 291 1870-iki törvényben az Önkormányzat s közszabadságra nézve veszélyes, {ügy van/ ügy van! balfelől.) A mennyire lehet, fokozza a centralisatiot, korlátozza az önkormányzatot, még biztossabbá teszi a választás elvének meghamisítását s nyíltan codificalja a személyes uralom gyakoriásat (ügy van! balfelől) s ezen felül egy közigazgatási törvényben megsemmisíteni készül a birói függetlenséget s desorgänisalja a birói szervezetet is. {Igás/ ügy van! balfelöl.) A törvényjavaslat indokolása a főispán hatáskörének tágítását azzal indokolja, hogy ez a közigazgatás állapotának javítására szükséges. A ki azonban a szervezés elemeibe be van avatva, első pillanatra láthatja, hogy e hatás a főispáni állástól ezentúl sem várható. {Helyeslés balfelöL) Először is közigazgatásunk bajai nem annyira egyesek hibáiból, hanem magának a szervezetnek czélszerütlen voltából erednek s még a legtehetségesebb ember sem képes egyéni tulajdonaival ily organicus bajokat megszüntetni. De a főispán különben sem oly közege a kormányzatnak, a ki javító s tisztító hatást gyakorolhatna a közigazgatásra. A főispán nincs beillesztve a közigazgatás organismusába. nincs állandó érintkezésben a közigazgatás közegeivel és feladataival, még csak a megyében sem tartozik lakni; nem tartozik ismerni a közigazgatásra vonatkozó jogszabályokat; nem ismeri az ügykezelést, kevés kivétellel ő a legtájékozatlanabb e téren az összes közigazgatási közegek között. Várhatunk-e tehát üdvös hatást e közegtől közigazgatás terén ? Lehetséges-e, hogy ily közeg sikerrel vezesse és ellenőrizze a közigazgatást? S várhatjuk-e ily közegtől a törvények részrehaj thatlan s szigorú végrehajtását? A jogi államban minden jog védelmére törvényes biztosítékok állnak fenn s minden végrehajtó közeg felelős s e felelősség azt jelenti, hogy a törvényt nem szabad büntetlenül megsérteni legkevésbé annak, a ki végrehajtására van hivatva. De a törvényjavaslat nem ismeri el a főispán felelősségét, felmenti a törvény tisztelete alól s büntetlenséget biztosít neki, de nemcsak neki, hanem mindazoknak, a kik törvénytelen meghagyását teljesítették. (Igaz! ügy van! balfelől.) Nem egyértelmű-e ez a törvényes rend felfüggesztésével a közigazgatás terén? S valóban a főispáni állás, ngy a mint az a törvényjavaslatban meg van állapítva, az emberekre azt a benyomást tette, hogy itt nem a kormányzat normális működésére hivatott közeggel állunk szemközt, hanem hogy a főispán helyzete és hivatása egészen kivételes. Nem kerülhette el az emberek figyelmét az az intézkedés, mely a főispánok nyugdíjazására vonatkozik. Ebben a főispán más normális állami funetiókat végző közegekhez képest kivételes anyagi előnyökben részesül s kivételes jutalmakat csak kivételes szolgálatokért szoktak adni. (Élénk helyeslés balfelöl.) S valóban kivételes a főispán szerepe s ily hatóságokat rendkívüli viszonyok között meghódított tartományokban találunk alkalmazva, de békés, normális viszonyok között nem. S e kivételes jellegű intézkedésiek állandósítására való törekvés, a személyes uralom törvénybe iktatása, az az irány, hogy a hatalom nem a nemzet érdekeinek megfelelő intézményekre, hanem egyes felelősség nélküli közegekre van alapítva, döbbentette meg az embereket. Ez az irány lehetetlenné teszi intézményeink átalakítását és fejlesztését s a legfeltűnőbb benne az, hogy a kormány nem követeli ä hatalmi eszközöket, melyekkel erőt nyerhetne az állami és nemzeti érdekek védelmére, hanem csak azokat az apró hatalmi eszközöket, melyek csak arra alkalmasak, hogy a közszabadságot megsemmisítsék s az elveszett szabadságért még azt a kárpótlást sem adja, meg, a miben hasonló helyzetben más nemzetek részesültek, a nemzeti nagyságot és dicsőséget. Vannak, t. ház, a kik gúnyos mosolylyal tekintenek azokra az emberekre, a kik azt hiszik, hogy e törvényjavaslat a közigazgatás javítását czélozza s azt mondják, hogy ezzel a kormány nem a közigazgatás terén, hanem a képviselőválasztásoknál akar kedvező eredményeket elérni. De én azt állítom, hogy e javaslat még korteseszköznek sem jó. Nemcsak azért, mert előmozdítja a hatóságok elvadulását, hanem azért is, mert az erőszak elidegeníti az embereket attól, a. ki alkalmazza. Tudok én ennél egy sokkal biztosabb és uemesebb eszközt, melyet ezennel bátor vagyok a ministerelnök ur figyelmébe ajánlani. Két évvel ezelőtt Poroszországban tartózkodtam s nagyon érdekelt megtudni, mikép vélekednek az emberek ott saját közigazgatásukról. Felkerestem a többi közt az ellenzék vezérférfiait is, igy Laskert, a ki azóta meghalt s Richtert, a ki ismeretes a nagy cancellár ellen folytatott küzdelméről. Mind a kettő elragadtatással szólt a porosz közigazgatásról s Riehter a következő jedemző nyilatkozatot tette; „A porosz administratio oly jó, hogy szinte valóságos csapás ránk liberálisokra nézve, mert a városokon kivül megakasztja terjeszkedésünket. Az administratio közegei, a kik nagyobbrészt conservativ szelleműek, oly igazságosak, törvénytisztelők, erkölcseik oly tiszták s azért oly tisztelettel és bizalommal tekint rájuk a nép, hogy nem hiszi el, hogy az a politika rossz lehessen, melyet ilyen emberek képviselnek". {Mozgás a baloldalon.) A korteskedés e nemére szívesen szavazom meg a ministerelnök urnak {Helyeslés balfelől) a hatalmi eszközöket, mert ezekkel nemcsak hatalmát szilárdítja meg, de jóltevője is lehet nemzetének. De e törvényjavaslatot, mely e felfogással egyenes ellentétben áll, nem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául sem. {Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.)
