Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-193

193. országos ülés márezins 1. 188S. ggj tumul szolgál. A választott tisztviselők nem csak hivatalos állásuknak kötelékével, hanem úgyszólván családi traditiójuknak minden gyökerével vannak azon földhöz kötve, melynek kormányzatában részt vesznek s ezért az állami érdek érvényesítésének is legbiztosabb, vagyis legmegbízhatóbb közegei. Igaznak tartom, hogy Magyarország tiszti karán fordul meg a nemzeti uralom kérdése is, de ép ezért én vakmerő experúnentatiónak tartanám az úgynevezett állami administratio behozatalával a most választott tisztviselőknek exstirpátíóját és kineveztetésükkel Őket az általuk kormányzottakkal ellentétbe juttatni. Ujabb időben némelyek az állami administratio szükségéből erőnek erejével igyekszenek nemzetiségi kérdést formálni, {Halljuk! Halljuk!) a mit azonban én csak egy szerencsétlen botlásnak tartok, mely a költségvetési vita folyamán gróf Apponyi Albert képviselő urat is némi rectificatióra kényszerítette. (Halljuk!) Jó közigazgatásra egyaránt szüksége van a tótnak, úgymint a magyarnak vagy németnek vagy oláhnak. (TJgy van! jobb felől.) Avagy talán rosszabb-e a közigazgatás tót vagy oláh vidéken, mint a magyar alföldön? Én majdnem ÍIZ ellenkezőt merném állítani. Önkormányzatunknak részese az ország minden polgára, a mint egyáltalában a politikai jogok gyakorlatában nincs különbség téve nemzetiségek közt. Az egykoron kizárólag csak a magyar nemességből álló nemzet megosztotta minden jogát az összes állampolgárokkal. Institutióink egyformák a tót vagy oláh vidékkel; ők nem panaszolhatják, hogy az aclminigtratio náluk rosszabb, pedig ha a szervezésben az adó alapját vettük volna mérvül, akkor csakugyan a gazdag alföld jobb igazgatásra tarthatna igényt. De hiszen nem is a nemzetiségek emelnek panaszt az önkormányzati közigazgatás rendszere ellen, hanem az állami administratio túlbuzgó apostolai. T. ház ! Nem fogok azon kérdésbe bocsátkozni, (Halljuk! Halljuk!) hogy vájjon csakugyan olyan rósz e a mi közigazgatásunk, a minőnek a fennálló kormányzati rendszer ellenesei állítják; de egy hiányát imagam is conceáólom és pedig oly hiányát, melynek orvoslását e törvényjavaslat csak palliative eszközli a kormány felügyeleti jogának biztosítása által. Közigazgatásunk hatályossága ellen, mint az már az előbb említett enquéte tanácskozmányaiból is kitűnik, nem lehet kifogást emelni, mert még árviz, háború, járvány és inség idejében is közigazgatásunk mindig elég hatályosnak bizonyult, de a jó közigazgatásnak nemcsak hatalmasnak, hanem igazságosnak is kell lennie. Ez iránt az egyedüli biztosíték, melyet e törvényj avaslat nyújt és egyelőre nyújthat a kormánynak, mint az államhatalom legfőbb közegének, felülvizsgálati jogában rejlik. Az kétségtelen is, hogy ez idő KÉPVH. NAPLÓ 1884— 87. IX. KÖTET. szerint, vagyis közigazgatásunk mai állapotában és mai rendszere mellett a kormánynak a hatóságok ellenőrzéséreirányuló terékenységeazegyéni jogkör leghathatósabb biztosítéka; de a párturalmon alapuló parlamenti rendszer mellett ezen egyedüli biztosítékot elégségesnek magam sem tartom. A közigazgatási bíráskodás kérdése az, melynek megoldásának ezután keli következni. (Helyeslés bálfdől.) Ezzel a t. kormány még restantiában van és én nem hiszem, hogy valaki lehetőnek tartaná azt, hogy azon kérdés megoldása ezen törvényjavaslatba foglaltassák. A kormány — mindezt azenquéteelé terjesztett öt kérdésnek felsorolásával igazolni igyekeztem — tervszerűen járt el. Ezen törvényjavaslattal megoldását fogja nyerni a 4-ik kérdés és hátramarad csupán az ötödik, vagyis a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó kérdés megoldása, melytől, hogy a kormány nem retten vissza, bebizonyította már a pénzügyi közigazgatási bíróság létesítésével, melylyel e kérdésnek megoldását ott kezdette el, a hol a legnehezebb volt. (TJgy van! jobbfelöl.) A közigazgatási bizottság is már csiráját képezi a közigazgatási biróság intézményének, melynek életképessége annál biztosabb alapra lesz fektetve, ha azt már megszilárdult alapra fektethetjük. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérve ezek után a javaslat egyes fontosabb részeire, ezek közül csak oly kérdésekre fogok szorítkozni, melyeknek elvi jelentősége bizonyára az általános vita keretébe fog vonatni. (Halljuk! Halljuk /) T. ház! Jelezvén már azt, hogy e törvényjavaslat az 1870.- XLII. törvényczikk keretének fentartásával igyekszik czéljának elérésére, ezen keretnek megfelelően a törvényhatósági joggal felruházott városok szervezete is e törvényjavaslatban foglaltatik. Ezen városok tehát ugyanazon közjogi állással birnak, mint a több 100,000lélekszámra terjedő megyei törvényhatóságok s ezt az 1870-ki törvényhozáskor a városok nagy vívmánynak tekintették, a mint tényleg az is volt, a városoknak 1848 előtti közjogi állásához viszonyítva. E városok, sőt részben a régebben volt szabad királyi városok is a központi kormány közvetlen vezetése és gondozása alatt állanak, tehát bármily illetéktelen megyei gyámkodás ellen panaszt nem emelhetnek. Önkormányzati szervezetüket tekintve pedig a megyéktől teljesen eltérő szervezettel birnak, mely szervezet e törvényjavaslat által nemcsak fentartatik, hanem a főváros rendezéséről szóló 1872: XXXVI. törvényczikk szellemében fejlesztetik. Teljesen alaptalan és majdnem megfoghatatlan tehát azon vád, melyet egyik legintell gensebb városunk, illemteljes hangon — tehát nem Pozsony, hanem Kassa városát értem, (Derültség balfelól) •— ezen házhoz intézett kér36