Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-193

ggQ 1S3. •rsaág»s filét Mireziis 1.1886. A magyar közjog önkormányzat alatt ép ugy mint az angol önkormányzat mindig azt tudniillik a rendelkezési jogot ég jurisdictiot értette önkormányzat alatt, ugy hogy nálunk törvényhatóság és jurisdietio teljesen azonos közjogi fogalom. Angliában a clerkek és auditorok egész serege végzi a közigazgatás munkakörét, de a jurisdietio s rendelkezési jog a békebirák és boardok feladata, a központi áílamkormánynak ellenőrzési és felügyeleti joga, vagyis mélyre ható ingerentiaja mellett. Távol van azonban tőlem, hogy én az angol és magyar önkormányzat azonosságát vitassam. Az angol önkormányzat kizárólag helytartósági és nem ismeri a mi tágabb körű törvényhatósági szervezetünket; de abban megegyeznek mindketten, hogy az államkormány csak az ellenőrzést s felügyeletet gyakorolja. Nem is az ingyenes szolgálatban áll tehát az önkormányzat lényege, mert Angliában a fizetett és a helytartóságok által alkalmazott clerkek és auditorok igen nagy száma működik, kik egyaránt felelősséggel tartoznak a helyhatóságnak és az állami kormánynak, mely utóbbi szigorú felügyeletet és közvetlen fegyelmi hatalmat gyakorol felettük. De ingyenes azoknak functiója, kik a jurisdictiot gyakorolják. Ezt igenis ingyenesen gyakorolják, de vétessék el tőlük a jurisdietio s bizonyára nem fognak az államkormányzat végrehajtó közegeinek szerepére vállalkozni. Itt ismét egy ponthoz jutottam, melyben a mi önkormányzatunk lényegesen eltér az angol önkormányzattól, a mennyiben a mi önkormányzati közegeink egyúttal végrehajtó közegei az államkormánynak, a miből azonban csak önként folyik, hogy a mi törvényhatósági szervezetünk szorosabb kötelékben áll az állami kormányzattal s ebből ismét az államkormányzat még fokozottabb mérvű ellenőrzési és felügyeleti joga következik. E törvényjavaslat tehát igen helyesen szorosan a történelmi fejlődés nyomán halad, a mint egyáltalában codexeket ugyan lehet recipialni, de arra nincs példa, hogy más állam közigazgatását bármely nemzet recipialta volna. E törvényjavaslat tehát ép a történelmi fejlődés nyomán (Ellenmondás a szélső baloldalon) felhasználja részben a főispánok megváltozott közjogi állását s ezek útján igyekszik a már eddig is létezett kapcsot az önkormányzat és az állami kormányzat közt még szorosabbá tenni. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon) s még pedig nem az önkormányzat jogkörének csorbításával, hanem az által, hogy a főispán felügyeleti jogkörét az állami közegekre is kiterjeszti; mert különös, hogy ne mondjam visszás helyzet volt az, hogy mig eddig a főispán a törvényhatósági administratio és közegeivel szemben igen messze terjedő hatalmi körrel volt felruházva, addig ép az állami közegek működésével szemben majdnem teljes semlegességre volt kárhoztatva. Nem beszélek most a bíróságokról, melyekről az 57. §. tárgyalásánál fogok szólani, hanem utalok arra, hogy a pénzügyi közegek és a hány ága csak van az állami administratiónak, azok mindannyian külön statust képeznek, mely állami szempontból az egységes administratiónak roppant hátrányára szolgál. Tudom, hogy sokan azt fogják mondani, hogy ily főispáni összekötő kapocsra nem volna szükség, mihelyt az állami administratio behozatalával közvetlen alárendeltség foglalna helyet. De ez csak egy nagy tévedés; mert oly centralisatio nem képzelhető, mely minden, tehát akár megyei, akár districtualis, akár provinciális szervezetet nélkülözhetne, a melyekben a közigazgatás szálainak egybe kellene folyni. Ne higyjék tehát t. uraim, hogy a nagy conceptiók az önök kizárólagos szellemi tulajdona, melyre mi képesek sem vagyunk. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Mindenre képesek!) Higyjék el, hogy a merész constructiókban ép oly művészetet tudnánk kifejteni, mint önök, ha újítások terére akarnánk lépni s ha annál a létezőnek fejlesztését nem tartanok helyesebbnek! (Ugy van/ jóbbfelől.) Higyjék el uraim, hogy ép ezzel mi is öntudatos politikát követünk, mely eddig oly erősnek bizonyult, hogy nincs semmi okunk válságos experimentatiókba bocsátkozni- (Ugy van! jóbbfelől.) E törvényjavaslat tehát fentartjamég a tisztviselők választását is, mert nálunk a tisztviselők választása nem csupán az administratio kérdése, hanem eminenter politikai kérdés. Én meg vagyok győződve arról, hogy a választott tisztviselő jobb politikai tisztviselő, mint a kinevezett tisztviselő, ki hivatalának ablakából tekinti a világ folyását, kinek a hivatal a hazája, mint a katonáé a tarisznya volt az általános védkötelezettség behozatala előtt. Széles e világon belátták már, hogy a katonai fegyelem nem képes a hadsereg hazafias lelkesülését pótolni és belátták világszerte, hogy a hivatalbóli honboldogítás a kormányzottak közreműködése nélkül meddő törekvés. Az tapasztalati tény által van igazolva, hogy a mit nem vádkép, csak illustratio kedvéért hozom fel, hogy például a pénzügyi közegek ritkán tanúsítanak érzéket a közszükség iránt s a nagy panaszok azok kíméletlensége ellen csak azóta szűnt meg, mióta a törvényhatóságoknak is befolyás van engedve a nélkül, hogy a közadók azóta rosszabbul folynának be. Vájjon minek tulajdonítható ez ? Szerintem egyedül annak, hogy a választott tisztviselők mint a hivatalos hatalom kezelői nem képeznek az általuk kormányzottak érdek- és létkörétől különvált hierarchiát, melynek szemében az általuk kormányzott nép csak objee-