Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-189

248 189. országos ülés fefcruár 22. 1886. séges, hogy ő szóljon, mert akkor már a tények beszéltek. Hivatkozom debreczeni bukására — a mi minden esetre nem ő neki, hanem a debreczenieknek vált dicsőségére — de miután erre hivatkozott, bátor vagyok én is arra hivatkozni, hogy épen azon időben történt a választás, mikor a bosnyák occupatio már tejes folyamában volt és a választások alatt jött a hir a maglaji mészárlásról. (Ugy v n! a s:élső lahldalon) Ezeket kénytelen voltam rectificalni. Egyébiránt én örömmel veszek tudomást azon nyilatkozatról, melyet a t. ministerelnök ur felszólalása végén tett és meg vagyok arról győződve, hogy megnyugvással fogja venni mindenki, feltéve, hogy az események ezt majdan igazolják. Szívesen veszem tudomásul tudniillik nyilatkozatának azon részét, melyben azon reményének adott kifejezést, hogy daczára a mai igen l'.onyolult és válságos helyzetnek, neki, kinek állásánál fogva bele kell avatva lennie a diplomatiai helyzetbe, szilárd reménye van, hogy a béke fenn fog maradni. Ezt — mondom — köszönettel és elismeréssel veszem tudomásul. Mindazonáltal nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt, a mit a i ministerelnök ur Ugron Gábor képviselőtársamnak válaszolva megjegyzett, hogy tudniillik tévedünk, midőn csekély fontosságot tulajdonítunk a magyar kormánynak a külügyek terén és koczkáztatta azon állítást, hogy Mátyás király óta magyar államférfiúnak ennyi befolyása a külügyekre nem volt, mint most. Bocsánatot kérek, ez történelmi tévedés, (ügy > art! a szélső baloldalon) mert méltóztassék visszaemlékezni Bethlen Gábor korára, (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Eákóczy!) mely sokkal későbbi idő volt. Nem is szólok a Eákóczy-korszakról, hanem oly időszakról, midőn a magyar államférfiaknak rendes és törvényes befolyásuk volt a diplomatiára. Méltóztassék elővenni a westphaliai béke actáit, nem világosan látszik-e azokban nyoma a magyar államférfiak diplomatiájának. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur alaposan hivatkozott arra, a mit mindnyájan szívesen eonstatalunk, hogy valahányszor a magyar ministerelnök felszólal a külügyekben, azzal nemcsak Magyarország, hanem az egész világ sajtója foglalkozik. Ez igaz. Irigylem azonban azokat, a kik ezt annyi dicsőségnek veszik. Én azonban nem azt akarom, hogy a sajtó foglalkozzék a ministerelnök beszédeivel ; hiszen a sajtó mindig örül, ha van valami érdekes tárgy, a melylyel foglalkozhatik; hanem óhajtom és óhajtjuk mindnyájan azt, hogy a magyar ministerelnök szavainak legyen] súlyok ott, a hol a népek sorsa felett döntenek (Helyeslés a szélső haloldalon) és nem csak a sajtó hasábjain. Még csak egy megjegyzésem van, a mely már nem vonatkozik a külügyekre. Azt mondja a t. ministerelnök ur gróf Apponyi Albert képviselő urnak válaszolva, hogy hiába cselekszenek akár igy, akár amúgy, már arra a meggyőződésre kellett jutniok, hogy bármit tesznek, az ellenzék azt mindig helyteleníti. Engedelmet kérek, ezt a szemrehányást az ellenzék egyik része sem érdemli meg, (Ugy van! lalfélől) mert hivatkozhatunk akár hány esetre, midőn örömmel üdvözöltük a kormány intézkedéseit és azokat szavunkkal és szavazatunkkal is támogattuk. Ez az egyik. A másik az, hogy én bebizonyítom mindjárt egy concret esettel, hogy az ellenzék nem oly kegyetlen, mint a ministerelnök ur állítja. íme, én teljes készséggel kinyilatkoztatom elismerésemet a felett, hogy a t. ministerelnök ur tegnap este visszavonta a közigazgatási törvényjavaslatnak 54-ik s illetőleg az új szövegezés szerint 57-ik szakaszát. {Egy hang balfelől: Muszáj vofó!) Akár muszáj volt, akár nem, én ezért elismerésemet fejezem ki és azt mondom, soha sem válik szégyenére, sőt ellenkezőleg dicséretére válik minden kormányférfiúnak, ki meggyőződve arról, hogy valamely intézkedés a közvélemény által határozottan nagy aggálylyal fogadtatik, azt még akkor is, ha az aggályt indokolatlannak hiszi, kötelességének tartja visszavonni. Sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur nem követett ugyanily politikát akkor, mikor Bosznia és Herczegovináról volt szó; de én reményt merítek e legutóbbi eljárásából, hogy jövőben hasonló alkalommal, hasonlókép fog eljárni. Magára a törvényjavaslatra nézve nekem semmi hozzátenni valóm nincs azokhoz, a miket a költségvetési vita alkalmával elmondani bátor voltam; sőt a mi azóta történt, csak arra alkalmas, hogy még inkább megerősítsen azon meggyőződésemben, hogy ezen rendszer alapján Magyarországnak sem külpolitikai, sem közgazdasági, sem pénzügyi viszonyait rendezni nem lehet. (Ugy van /a szélső baloldalon.)Méitóztassanak megnézni a pénztári kezelési kimutatásokat, melyek azóta jelentek meg, mióta a költségvetési' e házban tárgyaltuk és meg fognak róla győzőani, hogy sem én, sem Horánszky Nándor t. képviselőtársam nem voltunk pessimisticus felfogásban, midőn olyannak festettük a pénzügyi helyzetet, a minőnek festettük. (Zaj.) Sajnálom, hogy ép akkor zajongnak, mikor beszédemet be akarom fejezni, a miből azt következtetem, hogy óhajtanák, hogy még tovább beszéljek, de azért még sem beszélek tovább, hanem egyszerűen kijelentem, hogy a költségvetési vita alkalmával előadott és ma jelzett indokoknál fogva a t. kormány iránt bizalommal nem viseltetvén, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (HdyesUs balfelől) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép-