Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-189

189. országos illéi február 32. I SS*. 249 viselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Csak pár szót kívánok szólalni, mert megvallom, nem szeretném, hogy t. képviselőtársam, vagy a t. ház azt higyje, hogy én megfeledkeztem arról a befolyásról, melyet Bethlen Gábor, I. Rákóczy György a külügyi politikára gyakoroltak. Nem feledkeztem meg; de arról sem feledkeztem meg, hogy ezek nem magyar kormányférfiak, hanem erdélyi fejedelmek voltak s mint ilyenek gyakorolták azon befolyást. (Helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Mindenekelőtt bátor vagyok megjegyezni a t. ministerelnök urnak most tett észrevételére, hogy nem jól ismeri Erdély és ugy látszik hazánk történelmét, midőn azt állítja, hogy Bethlen Gábor csakis mint Erdély fejedelme érintkezett s csakis mint ilyennek birt nyomatékkal diplomatiai működése. Mert tudja azt mindenki, a ki behatóbban foglalkozott a magyar történelemmel, hogy Bethlen Gábor megválasztott magyar király volt és csakis az ő szerénységénél fogva nem fogadta el a neki számtalanszor felajánlott magyar koronát. De nemcsak Bethlen Gábor alatt, hanem Bocskay és a Eákóczyak alatt is, ezen uralkodóknak diplomatiai működése nagyon nagy nyomatékkal birt Európában az akkor létrejött békekötésekben. A t. minister ur mintegy feldicsekedett azzal, hogy az ő szava a külföldi sajtó által is felvétetik. Ez nem bir nagyobb nyomatékkal, mint például a Correspondenz-Bureaué, a melyről tudjuk, hogy táviratait szintén át szokta venni a külföldi sajtó. Most t. ház, áttérek magára a költségvetési törvényjavaslatra. A költségvetés felhasználására és foganatosítására való felhatalmazás egyike a parlament legfontosabb teendőinek, egyike azon eminens jogoknak, a melyet szembeállíthat a kormány sáfárkodásával s azt bizalmi szavazata változtathatja az érdemesült kormányokkal szemben, mig másrészről átváltozhatik az sújtó villámmá is, a mely elsöpri méltatlan, a nemzet jogaival és pénzével rosszul sáfárkodó kormányokat. T. ház! Mi megítélésünk zsinórmértékéül a haza üdvét, népének boldogságát vessszük, a minthogy tisztességes s hivatását átérző népképviselő más nézpontra nem is helyezkedhetik s ha e szempontból ítéljük meg kormányunk működését és magatartását: akkor k tényeivel és mulasztásaival, rossz gazdálkodásával és hazafiatlan magatartásával szemben: csak kárhoztató ítéletünk lehet, csak lesújtó bírálatot hozhatunk, mert e kormány eljárása minden izében reactionarius, jogtipró és alkotmányellenes. E kormánynak minden ténykedése, minden intézkedése s törvényalkotási kezdeményezése egy álnok czél felé irányul, arra, hogy hatalmát minden áron és a nemzet akarata ellenére fentartsa. KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IX. KÖTET. Nincs a korteskedésnek oly elkárhoztatott fegyvere, a törvény felé helyezkedő hatalmaskodásnak, a kisszerűségében utálatos önkénynek oly vétkes eszköze, a mit ez önző czél által szentesitettnek ne tartanának. Nem hiába csempészték be országunkba a világ polgárosodott országaiból mindenünnen kitiltott és kikergetett jezsuitákat, mert Loyola hamis erkölcstana közéletünk minden terén felburjánozik s elöli a hazafi erényeknek, a jellemtisztaságnak, az önzetlen honszeretetnek eddig nálunk díszlet virágait. A hivatalokat telerakták bukott, vagyonukat elprédált emberekkel, kik igen alkalmasak a vak engedelmességre., kiknek már veszteni valójuk nem levén, mindent merészelnek s kiknek odaadó kortesszolgálataikért sok mindent elnéznek. Iszonytató s minden nemesebb érzést felháborító jelenség egy magyarországi képviselőválasztási hadjáratnak a szemlélete. Ilyenkor az ország százezernyi hivatalnoka szabadeondottierik módjára rohanják meg a kerületeket; azon pár hónap alatt, mig a választási előkészületek és mozgalmak tartanak, valóságos törvényszünetelés van, a büntető codes és a választási törvények ez idő alatt fel vannak függesztve, az a legérdemdúsabb hivatalnok, a ki azokat ügyesebben tudja kijátszani s minél merészebben lábbal tiporni. A főispánoktól le az utolsó falusi jegyzőig, utolsó útkaparóig, az adóhivatalnokoktól az utolsó finánczig, a tanfelügyelőtől le az utolsó állami tanárig és kényszerzubbonyba bújtatott tanítóig mindenki mozgósítva, mindenki talpra van állítva s előre biztosítva levén a büntetlenségről: nincsen a vesztegetésnek, a lepálinkázásnak, a hivatalos terrorismusnak, a szabad garázdálkodásnak azon kigondolható neme, a mit ilyenkor folyamatba ne tennének s folyik ilyenkor országszerte oly önkénykedés, oly lélekvásárlás, oly terrorismus s oly orgia, a minőnek a világtörténetben párját feltalálni nem tudjuk s valóban bámulnunk kell azon kerületek választóinak hősies bátorságát, csodás ellenállási képességét és önfeláldozó tiszta hazafiságát, a kik e csáboknak, e fenyegetéseknek, ellentállani tudnak s rendületlenül megállanak ellenzéki elveik mellett, kitéve magukat mindennemű fenyegetések, utólagos megkárosítások, üldözések és boszantásoknak. Kitéve magukat a választások napján mindenféle zaklatásoknak, választási jogaik elkobzásának, durva bánásmódnak, néha életük veszélyeztetésének, a miben a hatalmaskodó választási elnökök oly mesteri egyöntetűséggel járnak el s százait a polgároknak fosztják meg mindenféle banális ürügyek alatt választási joguk gyakorlatától, természetesen csak ellenzékieket, mert arra nincsen eset, hogy kormánypárti szavazót 32