Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-189

189. orsságos Ilés febríAr 22. 1SS6. 239 miatt vádat emeljenek. Az ipolysági királyi törvényszék pedig megvizsgálta a fenyítő iratokat s azt eonstatalta, hogy a panaszok [ugyan egytőlegyig teljes hitelt érdemlőleg lettek beigazolva, de sajnos, a királyi ügyész rádat emelni nem merészelt, mert ettől politikai indokokból el lett tiltva. A királyi törvényszék tehát ekként gondolkodott : anyagi jog szerint való ugyan, hogy a magán panaszosoknak van igazuk, de alaki jog szerint még sem hozhat marasztaló határozatot, mert a királyi ügyész vádat nem emelt. Meghozta tehát famosus határozatát, melyben a további bünfenyítő eljárást beszüntette, de egyidejűleg a hontmegyei tisztikar eljárását elítélte, a királyi ügyész eljárását pedig erkölcsileg megbélyegezte, mert kimondta indokolásában: hogy a szolgabíró nem volt jogosítva az 1884. június 2-án az IpolyÍTyéken megtartatni szándékolt ellenzéki ülést fegyveres erővel szétkergetni, annál kevésbé pedig eltávolítani olyanokat, kik magán helyre gyülekeztek össze. E jogtalan ténye a büntető törvénykönyv 475. §-ába ütköző hivatalos hatalommai való visszaélésnek qualificaltatott. Egy másik szolgabíró, mint említem, egy községi néptanítót hamis ürügyek alatt gyújtogatás és becsületsértéssel vádoltatott és a becsületsértésért tiz napi elzárásra ítéltetett. Bár ő felebbezést jelentett be, mégis fegyveres zsandárokkal az ipolysági börtönbe kisértették. E jogtalan tény a büntető törvénykönyv 193-ik §-ába ütköző személyes szabadság elleni vétségnek lett minősítve. Mivel pedig a büntető-törvénykönyv 475. és 193 ik szakaszába ütköző vétségek hivatalból üldözendők: a királyi törvényszék, tekintve, hogy a királyi ügyész vádat nem emelt, a bünfenyítő eljárást minden egyes további ügyben beszüntette. E végzés ellen a magán panaszosok felebbezési jogukkal éltek és a királyi tábla az első bíróság határozatát megsemmisítette, pótvizsgálatot rendelt el és meghagyta, hogy érdemleges határozat hozassék. Ez más szóval annyit tesz, hogy ha tisztviselőkkel szemben hivatalos hatalommal való visszaélés eonstataltatik, akkor az bíróilag elítélendő. T. ház! E tények azt igazolják, hogy a budapesti királyi főügyészség titkos utasításokkal az igazságügy szabad menetét megakadályozza. És ez most nem először, de már számos izben történt. Én ezért ezen törvénytelenségekre és visszaélésekre fölhívom a t. igazságügyi kormány figyelmét és kérem, utasítsa a királyi főügyészt, hogy jövőben az igazságszolgáltatás szabad menetét titkos utasításokkal megakadályozni ne merészelj e. A második eset a szegedi királyi törvényszék esete. T. ház, a szegedi királyi törvényszék Köteles Mihályt kilencz évig fosztotta meg szabadságától, mely idő alatt, becsületétől megfosztva, nagy gonosztevők közt gyötrődött az irtózatos ítéletek j súlya alatt, hogy neje meggyilkolása alkalmával ő lett volna a felbujtó. Háromszor került az ügy bíróság elé és a bírák a gyanúnak, melynek alap • ján ezen szerencsétlen ember elfogatott, mindannyiszor hitelt adtak. Végre másodízben is perújítás engedélyeztetett s ügyének elbírálására a budapesti fenyítő bíróság delegáltatott, mely bíróság azonban ugyanazon gyanúokok alapján harmadszor is marasztaló határozatot hozott. A királyi tábla és királyi Curia, mint legfőbb bíróságok, ellenben kénytelenek voltak beismerni azt, hogy a felhozott gyanúokok egytől egyig aggályosak és alaposságukat semmi sem igazolja, azért Köteles Mihályt felmentették. T. ház! Szomorú képe ez Magyarország igazságszolgáltatásának, midőn főbenjáró bunperben a legpriiuitivebb bizonyítékok sem kerestetnek annak igazolására, hogy valaki húsz évi fegyházra elítéltessék; a budapesti delegált bíróság ítélete pedig szánalmas kishitűségre mutat. Mert ha valódi jogérzet és a magyar igazságszolgáltatás valódi érdeke és tekintélye vezérli a delegált bíróságot, kötelességük lett volna a bűnper megbizhatlan anyagát rendelni, az elkövetett nagy hibákat reparálni és hogy ezeket reparálhassák, azokat constatalni. E helyett a bíróság az által vélte megoldani feladatát, hogy az elkövetett hibákat eltusolja s szegedi collegáinak qualificalhatlan eljárása felett elsiklott, nehogy kénytelen legyen őket a közvélemény nem kevésbé igazságos ítéletének kiszolgáltatni. Ifjú Köteles Mihály bűnpere iszonyú dolgokat leplezett le. Hogy igazságszolgáltatásunk mily romlott és gyarló; a rendőri közegek kegyetlenségét, kik az elővizsgálatot vezették, az ítélő bíráknak lelkiismeretlen könnyelműsége talán még fölülmulta. Ott voltak a véres ruhák, melyeket Köteles Mihály vásárhelyi börtönéből haza küldött, ott vannak a sebhelyek, melyeket testén kilencz év mulva is mutogathat. A birák ezeket látták; vádlőtt hivatkozott a bűnjelekre, hogy őt a börtönben kínozták; visszavonta a vallomást, melyet tőle kicsikartak, megtagadta a jegyzőkönyvet, melyet róla és nélküle felvettek. T. ház! Mindezek daczára a birák Köteles Mihályt és nem a gonosztevő embemyuzókat ítélték el. Egyik hiba, mulasztás a másik után következett. Hallatlan igazságügyünk történetében, hogy gyilkossági bűnügyben a meggyilkolt tetemének birói megvizsgálása és bonczolása mellőztetett és a hulla ixz eltemetés után csak kilencz év múlva exhumáltatott. A vizsgálat az ügy részleteivel nem törődött, lényeges tanúkról nem gondoskodtak és csak később reflectaltak reájuk, midőn azok vagy elhaltak, vagy emlékezetük elhomályosodott. T. ház! A szegedi királyi törvényszék akkor követte el a legnagyobb visszaélést, midőn a Curia