Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-186
218 I8fi. or-»:ág#s ülés fehriár 18. 1S86. hozzájárulhat, ha nemcsak szándékában van a bajokat megszüntetni, hanem azt komolyan a karja is, (Igás! ügy van! balfelöl.) A második, a mit a t. minister ur felhozott, ez: azt semmi esetre sem fogadhatom el — úgymond — hogy a felebbezések ne indokoltassanak, mert különben, hogy tudnák az illető intézők, mi baja az illetőnek? Hát kérdem, hogyan tudják a bíróságok, a hol szintén nem szükséges a Mebbezést indokolni ? Azt is mondja a t. minister ur: nem működhetik közre, hogy az országban, a hol oly nagy a felebbezési hajlam, a felebbezés igy megkönnyítessék. Szerény felfogásom szerint, a szót méltóztatott rosszul választani. Nem a hajlam nagy, hanem a kényszerűség. (Élénk helyeslés a baloldalon) Méltóztassék elmenni a t. minister urnak akármely egyszerű pénzintézethez és ott kivenni egy követelést s annak kamatait: nem fog eszébe jutni soha, utána nézni, helyesen van-e kiszámítva vagy nincs? De ha a kincstárnál számítanak ki valamit, akkor ugyancsak utána kell gyakran számítani, mert akárhányszor az összeadás és sokszorozás is el van hibázva. (Derültség.) Ha a felek sok esetben kényszerülnek a felebbezésre, azt mondani, hogy nem akarom a hajlamot táplálni: annyit jelent, hogy meg akarják fosztani az illetőket a jogorvoslattól. (Igaz! Tjgy van!balfelől). A harmadik, a mit a t. minister ur felhozott, ez: hogyan képzelhetem, hogy a kézbesítő megmagyarázza az illetőnek, hogy feleb'nézésre joga van és hogy azt 30 nap alatt be kell adnia, különben baj lesz. Én nem tudom, hogy ehhez valami roppant nagy pénzügyi tudomány kellene'; de én legalább azon nézetben vagyok, hogy azon községi jegyzők, kik a kézbesítést eszközlik, nagyon szépen meg tudják ezt tenni. Hiszen én kiemeltem, hogy az egyik baj épen abban van, hogy a sok bonyolódott határidőt nem ismerheti mindenki; s azért szükséges gondoskodni, hogy az illetők azokra figyelmeztessenek. Ennélfogva ezen javaslatban benne van, hogy bele kell tenni a fizetési meghagyásba ezen dolgokat, hogy a ki olvasni tud, már ott megolvashassa s azon kivül esetleg az olvasni és irni nem tudó feleknek megmagyaráztassék, hogy van joguk appellalni. Azt hiszem, hogy erre nemcsak a községi jegyző bir képességgel, hanem még alantosabb qualifieatióju emberek is igen szépen teljesíthetik. (Igaz! ügy van! balfelol.) Azt is mondotta a minister ur, hogy ime kitűnt — és ez igen fontos ok — hogy rövid idő alatt nem lehet oly javaslatot készíteni, mely mindezen bajokon segítsen. Én, t. minister ur, nem tudom, mit méltóztatik rövid vagy hosszú időnek tartani. Ha én egy javaslatot megbírálok, egyszerűen azon szempontból indulok ki, hogy bármennyi idő alatt készült is a javaslat, foglal-e magában oly intézkedéseket, melyek életbe léptettetvén, általuk a törvényjavaslat czélja eléretik és a megfelelő intézkedések üdvös hatásúak lesznek-e. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ebben az irányban nem méltóztatott semmit sem felhozni, sőt ellenkezőleg én bátor voltam kimutatni, hogy azon pontokra vonatkozólag, melyekre hivatkoztam, nem akarom feltenni, nem szabad feltennem, de felkeltethetik azon gyanú — nem is méltóztatott azon javaslatnak kellő figyelmet szentelni, {Zajos helyeslés a bah és szélső baloldalon.) mert különben nem olvasott volna ki belőle a t. pénzügyminister ur olyat, a minek az ellenkezője van benne nyomtatva. Azután azt méltóztatott mondani, hogy a javaslatot nagyon természetesen ily körülmények közt nem lehet elfogadni. Ha sikerült megczáfolnom azon elienvété seket, a miket a minister ur felhozott, azt hiszem, azon helyzetben lehet, hogy azt mondhassa eloszlattatván kételyeim, hozzájárulok a javaslat tárgyalásához; mert ha áll az, a mit méltóztatott mondani, hogy e tárgyat tanulmányozza és majd annak idején azok, a kik a javaslatot keresztül akarják vinni, megtehetik reá vonatkozólag módosításaikat, minek várjunk ily égető bajok orvoslásával még a jövő ülésszakig ? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E* nem áll-e megfordítva az is, hogy ha a jelen javaslatnak minden egyes pontja módosittatik is, ha minden egyes pontja helyébe jobbat állít a minister ur, el fogja fogadni a ház minden tagja s én leszek az első, a ki hozzá járulok. De ha várhat a minister ur és azok, a kik támogatják szintén várhatnak, nem várhat a nép. (Zajos helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Csordultig van a pohár. Ha ezen törvényjavaslat után maradnak meg bajok, azokat később orvosolni lehet, (Ugy van! balfelol) de azért, mert a minister ur tanulmányozni szándékozik, ily alapon a képviselőház sem a halasztást meg nem engedheti, sem attól el nem állhatok, hogy a javaslat tárgyalását kérjem. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ennélfogva minthogy csak szándékról van szó és semmi komoly határozati igéret nem is tétetett: én kérem, ismételve kérem, méltóztassék a javaslatot tárgyalásra kitűzni. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés balfelol.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Győry Elek képviselő urnak azon megjegyzésére kívánok reflectalni, hogy miért rövid az idő ezen törvényjavaslatnak akár előterjesztésére, akár tárgyalására. Azt hiszem, hogy oly | fontos kérdéseket, mint az illeték kiszabása és
