Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-186

216 186. orsaágos iUes február 18. 1886. rövid felszólalás relatív dolog. (Zaj a szélső baloldalon. ) Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a minister urat meghallgatni, hogy a tanácskozás folyama az ország méltóságának megfelelő legyen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Egész nyugodtan bevárom, mig csend lesz, addig nem fogok szólani. (Felkiáltások: Halljuk!Halljuk/) T. ház! Mielőtt azon kérdéshez szólnék, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása napirendre tűzessék ki vagy nem, felelni kívánok Győry képviselő urnak azon állítására, mely szerint mindig azon alternatíva állíttatik fel, hogy midőn általánosságban hivatkoznak bajokra, innen mindig az mondatik, hogy concret esetekkel álljanak elő; midőn pedig concret esetekkel állanak elő, akkor azt mondjuk: egyes esetek nem bizonyítanak semmit. Engedelmet kérek, ily alternatívát én nem állítottam fel soha. Én azt mondtam, hogy általánosságban történt nyilatkozatokra nem lehet intézkedni; és valahányszor concret eset említtetett fel e házban, vagy e házon kívül, mindig kötelességemnek tartottam az iránt intézkedni és a legszigorúbb eljárást alkalmazni, (ügy van! jobbfelöl) A mostani költségvetési vita alatt, nevezetesen Tóth Antal és Almásy Sándor képviselő urak bizonyos eseteket hoztak fel; ezekre nézvespecialiter a legszigorúbb vizsgálatott rendeltem el. És ha ennek eredményéről a t. képviselő urak még nem értesültek, lesz módjuk meggyőződni arról, hogy ez említett esetekben a szükséges intézkedések és illetőleg a legszigorúbb fegyelmi eljárás megtörtént. Ez tehát, ellenkezőjét bizonyít]a annak, ;t mit Győry t. képviselő ur állított és valamint ezen esetekben megtörtént, ugy kötelességemnek tartottam és tartom megtenni a kellő intézkedéseket bármely concret esetben, a mely felbozatik. (Helyeslés.) Áttérve magára a napirenden lévő kérdésre, arra kérem a t. házat, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalását ne méltóztassék elrendelni. De kérem ezt, nem azért, mintha a visszaéléseket fentartani kívánnám, vagy azért, mintha az államnak arra módot kívánnék nyújtani, hogy jogtalan követeléseket érvényesíthessen egyesek irányában; hanem azért, mert a törvényjavaslat ugy, a mint előttünk van, felfogásom szerint, nem felel meg sem a czéihavett követelményeknek, sem az egyesek, sem a kincstár érdekei szempontjából. És a törvényjavaslat elfogadása után sem lenne segítve a felhozott bajokon. Nem akarom most, mert nem a törvényjavaslatnak érdeméről van szó, annak egyes intézkedéseit bírálni; de mégis annak indokolásául, hogy miért kérem, hogy ne tárgyaltassék a javaslat, némely intézkedéseit szükségesnek tartom érinteni. (Halljuk!) Megengedem, vannak benne egyes intézkedések, melyek elfogadhatók volnának; ilyenek a határidők elmulasztása következményeinek enyhítésére vonatkozó intézkedések, melyeket ellehet fogadni és ez iránt csakugyan intézkedni szükséges is; de e mellett sok rendelkezése van a törvényjavaslatnak, melyet nem lehet elfogadni. Hogy csak néhányat említsek: azt mondja az egyik szakasz, hogy ha a kincstár követelései valamely ingatlanra jogtalanul vannak bekeblezve, ilyen esetekben jogában álljon a félnek a kincstár képviselőjének meghallgatása nélkül is kitörültetni a bekeblezést Már ezt nem lehet megengedni t. ház, mert a kincstár is olyan, mint bármely más fél és ennek meghallgatása nélkül nem lehet az ő igényéről intézkedni. (Helyeslés.) Ilyen továbbá az, a mit a, képviselő ur beszédében felemlített, hogy tudniillik a felebbezéseket ne kelljen indokolni. Ezt szintén nem fogadhatom el. Méltóztatnak ismerni a felebbezések iránt az országban dívó nagy hajlamot, az indokolás nélküli felebbezés még növelni fogná ezen hajlamot és még több dolgot fogna adni a felsőbb hatóságoknak. És mikép járjonelafelebbvaló hatóság, ha nem ismeri azon indokokat, a melyeknek alapján az érdekelt sérelmesnek tartja az intézkedést? (Helyeslés jobbfelöl.) Ezenkivül a törvényjavalat azt is kívánja, hogy a kézbesítő, midőn fizetési meghagyást adat, világosítsa fel az érdekeltet a felszólamlási határidőről és ezen határidő elmulasztásának következményeiről. Megengedem t. ház, hogy ezen intézkedés a fővárosban és egyes nagyobb vidéki városokban érvényesíthető: azonban ez szerintem az országlegtöbb vidéki városában és községében teljes lehetetlenség; mert mikép világosítsa fel a kézbesítő az érdekeltet arról, a mit maga elolvasni nem tud, vagy ha tud is, nem képes megérteni ? (Élénk tetszés jobbfelöl.) A felhozott és egyéb hiányok miatt és mert nem hiszem, hogy e törvényjavaslat keretén belől azon bajokat, a melyeket orvosolni szükséges, orvosolni lehessen, kérnem kell, hogy a törvényjavaslat tárgyalását ne méltóztassanak elrendelni. T. ház! Midőn a pénzügyministeri költségvetés tárgyalása alkalmával e kérdés felvettetett és a pénzügyministertől az kívántatott, hogy az illetéktörvények egyes intézkedéseinek módos'tása iránt még a jelen ülésszak alatt törvényjavaslatot nyújtson be, kijelentettem, hogy ezt ily rövid idő alatt megtenni nem lehet. Ezen meggyőződésemben a benyújtott, de a kívánalmaknak meg nem felelő törvényjavaslat még inkább megerősített. Egyébiránt 1883. óta, midőn az utolsó illetéktörvény megalkottatott, kétségen kivül merültek fel oly hiányok, a melyeket orvosolni kell és lehet is. E hiányok