Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-186

210 188. wszagos iii<» fe1>r*ár 18 1888. Ha ilyenekre van szükségünk, e törvényjavaslattal semmi esetre sem lesz megszüntetve a baj, hanem azon időre kell várni, a mikor az egész rendszer el lesz a maga bel véről seperve. (Ugy van .' a szélső baloldalon.) Én ebből nem indulhatok ki, mert nekem, mint képviselőnek, képviselőtársaim iránti tekintetből, ily föltételből nem lehet, nem szabad kiindulnom. Nekem első sorban fel kell tennem, hogy megvan mindnyájunkban, önökben is, az akarat, hogy ne csak a kincstár érdekei legyenek a törvényben megvédve, hanem az adózókéi is a jogtalan visszaélések és zaklatások ellen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha pedig ebből indulok ki, t. ház, akkor, azt hiszem, kellőleg* adtam meg ;i törvényjavaslatnak keretét, melyben az mozog, mert az a keret, a melyben mozog, az, hogy a mire kiválókig szükség van az,hogy minél előbb kapjon egy csepp enyhülést az a száraz ajak, mely már oly soká vár ez enyhülésre. (Helyeslés bal felől.) Ily körülmények közt, t. ház, mikor a törvényjavaslat csak ily keretben mozog, mikor az nem akar mást elhárítani, mint a minek semmiféle rendszer mellett sem lehet indoka, fel kell tenneui, hogy e törvényjavaslat nem fog pártérdekek által sugalt dolognak tekintetni, hanem annak, a mi, tudniillik, hogy annak czélja az, hogy a nép bajain és terhein minél előbb segít-e legyen. (Igás! Ugy van ! balfelöl.) Az 1881: XXXIV. és az 1883: XLIV. törvényczikknek hibáiról szólván, ki kell emelnem először azt, hogy vannak ezekben a törvényekben oly intézkedések is, melyek arra látszanak hivatva lenni, hogy a polgárok érdekeit és jogait védjék meg a hatalom ellen. Van t. ház, számos intézkedés ugy az illetékek kezelése, mint beszedésére nézve, melynek egyszerű elolvasása után azt hihetné az ember, hogy annak az a rendeltetése, hogy az adózók jogait megvédje és azoknak némi biztonságot szerezzen. Fel van példának okáért sorolva, hogy mily sorrendben szabad az ingókat végrehajtás esetében lefoglalni • hogy miket kell megkímélni; meg van mondva, hogy ha másé foglaltatott le, az illető igénykeresetet adhat be; meg van állapítva ugy az illetékeknél mint az -.dóknál, hogy mely esetekben lehet a végrehajtást felfüggeszteni akként, hogy a leszámolás következzék, hogy mi kötelessége a pénzügyi hatóságoknak az illetékek kiszabásánál, mi a könyvelésnél, mi a beszedésnél, megintésnél és végrehajtási eljárásnál. És mégis, t. ház, mindezen intézkedés hatálytalan, mert ha azokat a bajokat, melyeket felhoztam, tagadni nem lehet, akkor el kell ismernünk, hogy ez igy van. (Ügy van ! balfelöl.) Ennek oka pedig egyenesen az, hogy törvényeinknek megvan az a hibájuk, hogy mindezen intézkedéseknek nincsen sanctiója, hogy azokban nincs oly intézkedés, mely biztosítékot nyújthatna az állam minden polgárának, hogy a ki a törvényt meg nem tartja, vagy a ki azt valakire vagy rosszakaratból vagy tudatlanságból rosszul alkalmazza, az elnyeri a maga büntetését. {Igáz/ ügy van! balfel'ól.) De, t. ház, nemcsak, hogy ily intézkedés nincsen, hanem ellenkezőleg ott, a hol ezek orvoslásáról van szó, a fél költséges utánjárásra, idő és pénz feláldozására kényszerül. (Ugy van! balfelől.) Ha, t. ház, volna garantia arra nézve, hogy az adózó polgáron törvénytelenség el nem kövextetik; ha biztosítékot nyújtana a törvény arra, hogy azon súlyos adókon kivül, melyeket a törvény megenged, semmi más az illetőktől nem követeltetik ; ha biztosítva volna mindenki a felől, hogy azt, mi rosszakaratból, vagy az illető közeg tudatlanságából rajta behajtatott, visszakapja, hagarantiák volnának arra, hogy az illető mesterséges utakon nincs elzárva attól, hogy igazságát pénzügyi téren is orvosolhatja: akkor az egész pénzügyi rendszer oly dolgot nyerne, mely nagyon is felér azzal az előnynyel, melyhez az állampénztár igazságtalan úton juthat. Mert ha az adózó polgárok nem volnának kénytelenek ugy gondolkodni, hogy mihelyt a hatalom érdekéről van szó, minden szabad, még az igazság, a méltányosság rovására is ; ha nem volnának kénytelenek folyton azt az érzést magukban felébredni engedni, hogy hát nincs már sehol sem igazság? az rendkívüli előny volna, mig ha a. hatalom kezelőinek igazságérzetében vetett hitük egyszer megrendül, ez veszélyesebb mindennél és e veszélyt semmiféle pénzügyi előnyökkel összemérni nem lehet. {Élénk helyeslés a baloldalon.) Nagy és fő hibája a mostani törvényeknek, hogy ily garantia nincs bennük. Mi történik most, ha szó van igazságtalanságról, ismételten behajtott adóról, oly végrehajtásról, mely már megfizetett adóért rendeltetik el ? Van dolga az illetőnek annyiféle határidővel, hogy nehéz neki megtanulni is; másodszor van dolga azzal, hogy megtanuljon egy csomó illeték és adószabályt, hogy tudja, hol keressen orvoslást. Ha már ezt mind tudja, el kell mennie messze az illeték-kiszabási hivatalba, hogy utánna nézzen ama számoknak, melyekre hivatkoznia kell. Ez mind költséggel jár arra, ki azon helyzetben van, hogy a költségeket viselni birja, van rá ideje, hogy fáradjon, vagy abban a helyzetben van, hogy ismeri a szabályokat. De hányan vannak e helyzetben ? Az adózóknak legnagyobb része nem olyan-e, hogy a legjobb akarat mellett sem ismerheti a bonyolódott illeték-és adószabályokat? A legnagyobb része az adózóknak nem olyan-e, hogy nincs arra sem ideje, sem költsége, hogy folyton ilyenek után szaladgáljon'? És ezekre nézve mi következik a törvény e hiányaiból? Az, hogy nem is tudva, sokszor csak későn