Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-184
184 orsjságos ülés február 15. 1886. 189 kívánom. De vannak módozatok, a melyeknek jóakaratú keresztülvitelével a legénységen is lényegesen lehetne segíteni és meg fogja nekem engedni az igen tisztelt minister ur, hogy mint, a ki magam is néhány évig a hadsereg kötelékébe tartoztam, felemlítsek egy pár módot, a melyek által a létező hiányokon segíteni vélek. (Halljuk!) A legénység, a mint tudjuk, naponta 6 kr<yczár illetéket kap, e 6 krajczárból kell neki sok oly kiadást fedezni, a miket ha teljesít és pedig azokat teljesíteni kell, valóban bámulatos, hogy ez miként lehetséges, de mert ez régtől fogva igy volt, így van ma is és mert bennünket közvetlen közelről nem érdekel, e részleteket közelről nem ismerjük, tehát nem is foglalkozunk vele sokat. A szegény katona érzi ugyan keservesen s tűri szótlanul terhes állapotát, mert hiszen neki panaszkodni nem igen szabad és ha panaszkodik is. csak tisztjei előtt panaszkodhatik, ezek pedig természetesen nem segíthetnek. Csak a katona, a szegény honvéd legénység tudja azt, mert előírás szerint elengedheti énül tudnia kell, hogy ;i 6 krajezár napi illetékből hogyan takaríttassa fehérneműit, hogyan szerezze be a fénymázt, a zsiradékot, a tisztító porokat, olaját ruházat;! s fegyverzete rendbe tartására. És a szükségletek beszerzése után élelmezésének javítására természetesen nem is gondolhat, kivált ha még némelyik dohányozni akar. Hát, t ház, ha már illetékét nem szaporíthatjuk, legalább élelmezésén javítsunk valamit. A legénység egy kenyeret — profont — és 10—12 kraczárt kap fejenként étkezésre mint menagep nzt, ebből kell neki kosztolnia egy 24 óra tartama alatt, ebből ehetik ugyan valamit 24 órába egyszer, vagyis annyit, hogy éhen el ne pusztuljon, de hogy a mai nap már divatozó erős gyakorlatokat, masirozásokat, manővereket, esetleg egy nagy hadjáratot elbírjon, az nem képzelhető, arra kevés a 10—12 krajezár menage-pénz. Mert ezen összegből kell neki húst, főzeléket, lisztet, zsiradékot, sőt paprikát, zöldséget bevásárolni és az előirt fél font hús árának legalább egy har madát elkölteni. Ha ezen egy harmadot megtakaríthatná a legénység, akkor 3—4 krt takarítana meg naponkint fejenként. Hogy pedig a katonának mennyi az a 3—4 kr. többlet naponkint, csak az tudja, a ki maga is katona volt; ebből a 3—4 krajczárból kitelik egy katonás vacsora; a mi pedig szerintem, egy erős munkával foglalkozó 20— £4 évér; egyénnek nemcsak, hogy nem fölösleges, de elengedhetlenül szükséges testi fejlődéséhez. Felhívom tehát az igen tisztelt szakminister ur becses figyelmét azon körülményre, hogy ha valahol katonai laktanyák építtetnek, vagyis ahol honvédség állandóan tartózkodni fog, igyekezzék 4—5 holdas oly területek megszerzéséről gondoskodni, ä mely területeken a legénység az étkezéséhez szükséges zöldséget, főzeléket maga termelhetné meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E területek megszerzését illetőleg méltóztassék a vármegyék, a városok, a nagybirtokosok jóindulatát igénybe venni, a kik több alkalommal, mint manövrirozások, táborzások, átutazások alkalmával nem egyszer tanúsították szíves előzékenységüket, áldozatkészségüKet a honvédség irányában. És ha, a mit nem hiszek, siker nem koronázná a t. szakminister ur fáradozását ez irányban, az esetben, egyetértve az igen t. pénzügyminister úrral, méltóztassék a területeket államköltségen beszerezni. Hiszen az egész kiadás valami nagy összeget ugy sem tenne ki, mert mindössze is 1200—1500 hold föld beszerzéséről lenne szó a magyar állam területén s állandó törzsvagyont képezne egy szer-mindenkorra. Méltóztassék továbbá intézkedni, illetve lépéseket tenni az iránt is, hogy a sót honvédeink ingyen kapják. (Élénk helyeslés a szélső baloldalán.) E kedvezmény a mig egyrészről nagy megerőltetésébe nem kerülne az államnak, illetve kincstárnak, eddig más oldalról a legénység helyzetén ez is sokat javítana, amennyiben e mindennapi kiadástól is meg lenne óva. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Én hiszem, t. ház, hogy az igen t. szakminister ur ilynemű intézkedései, valamint a magyar állam minden reálisan gondolkozó polgáránál, ugy az illető honvéd körökben is kedvező fogadtatásbanrészesülnének, mert hála a gondviselésnek, kipusztult már a generálisoknak azon faja, a kikről helyesen mondották valaha, miszerint agyuk egy négyszegletű' doboz — skatulya — ezen dobozba van begyúrva betömje a katonai reglama, még pedig ugy, hogy e dobozba azután semmi egyéb bele nem fér még a legnagyobb erőfeszítéssel sem. Ismételve kérem az igen t. szakminister urat, szíveskedjék az általam mondottakat becses figyelmébe méltatni. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! (Halljuk!) Csak köszönettel fogadhatom Rigó t. képviselő ur nyilatkozatát, mely katonáink és honvédeink iránti érdeklődéséről tanúskodik. Meg lehet győződve a t. képviselő ur, hogy én a ki ez ügyekkel nagyon sokat foglalkoztam s nagyon sokat érintkeztem ugy a közös hadsereg, mint a honvédség csapataival és a ki nagyon is tudóin méltányolni a legénység fáradozását és működését: a legnagyobb örömmel gondoskodnám a legénység helyzetének javításáról. Hanem e tekintetben vannak bizonyos korlátok. Legalább most még a pénzügyi helyzet olyan, hogy azt, a mi pénzbe kerül, alig lehet megtenni, mert itt nagy mennyiségekről van szó. Ha
