Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-184

Jgg !84. országos iilét, február 15 Í886. nemzet bölcse által 1840-ban mondott nyilatkozatra. Bocsánatot kérek a t. képviselő nrtól, ha erre azt jegyzem meg, hogy azóta a viszonyok lényegesen változtak. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ii nemzet bölcse ma itt ülne a házban, másképen beszélne. Azóta Magyarország azon szerenesés helyzetbe jutott, hogy országgyűlései nem úgyszólván gravaminalisok, mint akkor voltak, hanem v,z ország saját belügyeit most önállóan és szabadon intézi. Más körülmények voltak tehát azok, melyek között azon szavak mondattak és manapság igenis áll az, a mit a t. képviselő ur felhozott, hogy a mely nemzet elhagyja magát, sorsát megérdemli. De Magyarország saját belügyi kormányzatát kivívta magának, ennélfogva én épen ellenkező magyarázatot adok azon szavaknak, mint a képviselő ur. (Helyeslés jobb felől.) Thaly t. képviselő ur igen sok, inkább a részletekre tartozó kérdést hozott fel. Bátor leszek ezek némelyikére, a mennyiben okvetlenül szükséges, válaszolni és felvilágosítást adni. 0 kifogásolj a azt, hogy a törzstisztektől a honvédségnél a német nyelvet követeljük. Méltóztatik tudni, hogy ugy a honvédség, mint a népfelkelésre nézve és pedig a honvédségre vonatkozólag az erről szóló törvény els# szakaszában, a népfelkelésre nézve az erre vonatkozó törvény 9-ik szakaszában határozottan ki van mondva, hogy a véderő kiegészítő részét képezi, ennélfogva kell, hogy a közös hadsereggel kapcsolatosan és egyetemben működjék az ellenség előtt, Ha a véderő egyes részei az ellenség előtt nem képesek egymás közt érintkezni, akkor megszűnik minden működés. Annyit tehát mégis meg kell követelni, hogy a törzstisztek, a mennyire a szolgálati viszony igényli, a német nyelvet birják. Ebben germanisalást nem látok, annyival kevésbé, mert mai napság minden művelt embertől megköveteljük, hogy a német nyelvet birja. Francziaországban is követelik a német nyelv ismeretét, azért senki sem fogja állítani, hogy Francziaország germanisal. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztatott felhozni, hogy mindinkább a közös hadsereghez simul a honvédség, a mennyiben kék nadrágot kapott a vörös helyett, stb. A ki ellenség előtt volt és ismeri a színek hatását, a ki tudja., mily távolságra feltűnő a vörös szín és tudja, hogy mily czélpontul szolgál az, az ilyen megjegyzést nem fog tenni és nem fogja kárhoztatni a ministert, a ki a honvédséget meg akarja óvni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A féldandár szervezésre, vonatkozólag méltóztatott hivatkozni az 1848/49-iki eseményekre s azt mondotta a képviselő ur, hogy akkor zászlóaljrendszer volt. Igaz; de e mellett féldandárok is voltak rendszeresítve akkor és a honvédség felállítása óta is a hadrendben mozgósítás esetére a honvédség mindig féldandárokba van beosztva. És nagyon jól méltóztatik tudni, hogy azon szervezet, a mely béke idején elüt a mozgósítás alkalmávali szervezettől, a ezélnak épen nem felel meg, nem felel meg pedig azért, mert az átmenet épen a mozgósítás pillanatában lenne eszközlendő, akkor tehát a parancsnokok a helyett, hogy otthon lennének saját csapataiknál és felügyelnének, hogy a szervezés és alakulás helyesen menjen, kénytelenek lennének utazni és igy a czél semmi esetre sem volna elérve. Hogy tehát a mozgósítás alkalmával érvényben lévő alakulást már béke idején szervezzük, ez az intézkedés, azt hiszem, csak czélszertí lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Pénzbelileg pedig ez semmiféle különbséget nem tesz, mert az egész dolog csak abból áll, hogy a tisztikar más csoportosítást nyer a költségvetésben, de semmiféle költségszaporítással nem jár. (Helyeslés jobbfelöl.) A lovasságra vonatkozólag méltóztatott több kifogást tenni, de minthogy másrészről beismerni méltóztatott azt, hogy a lovasság megfelel a kívánalmaknak és hosrv minden alkalommal csak dicséretet aratott, ennélfogva fölmentve érzem magam azon kötelezettség alól, hogy e kifogásokra válaszoljak. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) A mi a magyar tiszteknek a hetedik, a horvát-szlavonországi kerületben való alkalmazását illeti, erre nézve bátorkodom azon jelentést tenni, hogy a honvédségnél már régebben gyakorolt szokás az, hogy a fiatalabb tisztek, a kik aLudovica-Academiából kilépnek, felváltva, tudniillik a magyar ifjak Horvát-Szlavonországban, a horvátok pedig Magyarországon alkalmaztatnak egy ideig, a míg tudniillik az illető kerületben dívó nyelveket elsajátítják. (Helyeslés jobbfelöl) mert különben az előléptetés tekintetében később arra volnánk kénytelenek, hogy a VH-ik horvátszlavonországi kerület számára külön előléptetési rendszert kellene behozni s a horvát-szlavón kerület elidegenittetnék a tulaj donképi magyar honvédségtől, ez pedig czélja és intentiója senkinek sem lehet, sőt ellenkezőleg azt hiszem, egy kalap alá kell hozni mindazt, a mi még talán nincs ugy. (Helyeslés jobbfelől.) De, hála istennek, egy kalap alá is hoztuk a honvédséget és a horvát-szlavón kerületi honvédség szelleméről csak a legkedvezőbben nyilatkozhatom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az orvosi tisztikarban az állások betöltését, illetőleg pályázat hirdetését méltóztatott kívánni. Már bocsánatot kérek, ha figyelmesen olvasta a t. képviselő ur a törvényt és annak indokolását, méltóztatott meggyőződni arról, hogy a honvédorvosi tisztikar létszámának szaporítása egyáltalában nem szándékoltatik, mert mozgósítás esetére elegendő számmal rendelkezünk szabadságolt állományú orvosokkal. A czél az volt, hogy a