Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-184
I8<J. országos ölés február 15. 1880 187 tettleges állományú orvosi tisztikart szaporítsuk, ez pedig a szabadságolt állományból kikerül. Katonai intézményeknél, bocsánatot kérek, pályázatot hirdetni még sem járja. Ott van eire nézve az előléptetés s a rendes utón való kinevezés. (Vgy van! jóbbfelől.) Pályázatot hirdetni, azt hiszem, nem volna czélszeríí. (Helyeslés jobbjelöl.) A mi Tischler t. képviselő urnak azon megjegyzését illeti, (Halljuk!) hogy az előléptetés alkalmával mellőzöttek rendesen nyugdíjba lépnek, holott kívánatos volna, hogy azon rangfoko zatban, a melynek megfelelnek, tovább is szolgáljanak: e tekintetben teljesen egyetértek a t. képviselő úrral, csakhogy, ha valaki, teszem tel, magasabb alkalmazásra nincs minősítve és nem lesz előléptetve, ha azután önként kéri nyugdíjaztatását, fizt ellenezni nem lehet. A mi a tiszti hiányt a honvédségnél illeti, az igenis létezik. Ezen részben a törvényhozás segített 1882-ben, a mennyiben az egyévi önkéntesekből vált tisztek és altisztek kivételesen és idő előtt áthelyeztetnek a honvédséghez. Ezeknek legidősebb évfolyama, fájdalom, most már kiszolgálván, ezek az urak csoportosan és majdnem kivétel nélkül ott hagyják a honvédség sorait és én e részben csak fájdalmamat fejezem ki a fölött, hogy ezen tisztek, ä kik már törvényes kötelességüknek megfeleltek, tovább a honvédség soraiban nem maradnak. A mi egyébiránt a hiányt illeti, a gyalogságnál van annyi hadapród és mozgósítás alkalmával tiszti helyre alkalmazható annyi egyén, hogy a tiszti hiányt teljesen pótolhatjuk. A lovasságnál igenis van hiány, hanem az országban a lovasságnál szolgált és kilépett annyi tiszt van, hogy, azt hiszem, adandó alkalommal önként és megfelelő számban fognak jelentkezni. Ezek után kérem költségvetésemet elfogadni. (Élénk liélyeslés jóbbfelől.) Elnök: T. ház! Következik a részletes tárgyalás és ezzel kapcsolatosan a pénzügyi bizottság jelentése. Ezen jelentésben számos tétel van, a mely a költségvetés némely tételeit újból felemeltetni kívánja; minthogy azonban a t. háznak nehéz volna megszavazni a tételt és azután azt mindjárt ismét felemelni, azt hiszem, hogy a legczélszerú'bb lesz, hogy a tételeket együttesen bocsássuk tárgyalás alá és a szavazásnál a házszabályok értelmében a legmagasabbat fogom először feltenni s igy egyszerre a jelentést és magát a költségvetést tárgyalhatjuk. (Helyeslés.) Ezen eljárás mellett tehát mindjárt az első czímnél tudniillik a rendes kiadásoknál a központi igazgatásra előirányzott 291,296 forintnál meg kell említenem, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében egy 1,182 forinttal magasabb tételt, tehát 292,478 forintot hoz javaslatba és igy kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezen 292,478 forintot, tudniillik a magasabb .tételt megszavazni'? Igen vagy nem? (Igen!) E szerint tehát megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Honvédségi intézetek 375,884 forint. Szily László: T. ház! Hogy nem volt szándékom a jelenlegi vitánál felszólalni, igazolja, hogy e czímet használom fel felszólalásomra; mert én a költségvetést nem támadtam meg és azt egészében és részleteiben elfogadni kész vagyok, mert meg akarom adni a t. nnnistcr urnak a.z eszközöket, hogy a honvédséget oly karba helyezze, hogy az mai hiányos keretéhen is képes legyen magas hivatásának megfelelni. Es épen azért várva várom azt a pillanatot, midőn a t. honvédelmi minister ur a jelenlegi költségvetésnél egy sokkal magasabb tételíí költségvetést terjeszt be, mert azt a költségvetést, azt hiszem, az egész ház pártkülönbség nélkül nagy lelkesedéssel fogja elfogadni és azt tartom, a minister ur is átérzi azt, hogy ezen tételek felvétele immár ha!aszhatlan. Értein a honvédségnek műszaki csapatokkal és tüzérséggel való ellátását. (Helyeslés balfelöl.) Ez a nemzetnek oly közóhajtása, mely előtt hosszú időre a t. minister ur kitérni alig lesz képes és melyet létesíteni is kell neki, ha azt akarja, hogy a honvédség az alkotmány és haza iránti kötelességének meg birjon felelni. De felszólalásom fő okát az képezi, hogy engem nem elégít ki azon felelet, melyet a t. minister ur Ernuszt Kelemen t barátom felszólalására adott. Hogy a katonai bűntető törvény végre valahára 16 év után inegalkottassék, ez olyan általános óhaj, hogy a t. minister ur csak azért tarthatta azt a legenyhébb alakban tartott felszólalást élesnek, mert nagyon is nagy igazságot tartalmaz. Hogy — mint a minister ur monda, — Deák Ferencz beszédéből a t. barátom által történt idézés a mai viszonyokra nem illik, erre nézve meggyőződésem az, hogy nem a viszonyok, hanem az emberek és azok felfogásai változtak. (Ugy van! a baloldalon.) De ha már felszólaltam, engedje meg a t. ház, hogy a t. minister ur figyelmét egy pár kérdésre felhívjam. (Halljuk! balfelöl.) Régi panasz, mely már régen felhozatott a házban, hogy az ujonczozásoknál visszaélések történnek. (Igaz ! balfelöl) Készségesen elismerem, hogy a t. minister ur ministerkedése óta ezen visszaélések kisebb mérvban űzetnek De felszólalásomat azért tartom jogosnak, mert a katonaorvosok részére megszavazott jobb dotatio és felemelt létszámuk lehetővé teszi, hogy a minister ur azon igyekezetét érvényre juttassa. Mert készséggel elismerem, hogy őt abban mulasztás nem terheli, hogy nagyrészt az orvosi karszer24*
