Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-177

1?7. országos ülés február 6. 1886. 13 zetiségi kérdésre nézve nem tartjuk sikeresnek. Nem tartjuk sikeresnek, a mintHoránszky Nándor és Grrünwald Béla t. barátaim különösen kifejtették, főleg azért, mert a mi alapfelfogásunk az, hogy az úgynevezett nemzetiségi bajjal szemben nem a symptomaticus cura az, melyre a legnagyobb súly fektetendő, hanem a baj alapjának orvoslása, (Ugy van! a bal- és szélső hal oldalon) tudniillik az államszervezetben, az államnak ugy igazságszolgáltatásában, mint közigazgatásában oly állapotoknak teremtése, melyek az államot minden polgára előtt a tiszteletnek és ragaszkodásnak tárgyává tegyék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És mert ezt elérve nem látjuk a t. kormány politikája által, ezért hibáztatjuk a t. ministerelnök ur politikáját azon kihatásában is, melyet a nemzetiségi kérdésre gyakorol. De ennek megvitatása ezen táreza keretében nincs helyén ; csak hivatkoztam rá, mint az általános vitánál a ház ezen padjairól elmondottakra. A ministerelnök ur tegnapi nyilatkozatát, szavait azonban teljesen correctnek elismerjük és helyesléssel fogadtuk, de óhajtanám azokat még némely szempontból megtoldani. (Halljuk!) Én, t. képviselőház, mint előbb mondám, örömmel constataltam, hogy az a hang, melyen Szabovljevics és Gyurkovies t. képviselőtársaim szólottak, loyalis és hazafias hang volt; és épen azért hajlandó vagyok minden olyan kifejezést is, a melynek értelme iránt kétség lehetett, a melynek lehetett oly értelmezést is adni, minővel egyet nem érthetek, hajlandó vagyok — mondom — minden ily kifejezést is a legjobb értelemben értelmezni. És hajlandó vagyok feltenni; fel is teszem, hogy midőn ők a szerb nemzetiség nevében szóltak, ezt nem tették oly értelemben, mintha ők magukat itt valamely nemzetiség kiküldött követeinek tekintenék, kik a magyar nemzettel az ő nemzetiségüknek óhajtásaira nézve alkudozásba bocsátkoznak, hanem hogy magukat szintén ugy, mint bármelyikünket, az egységes politikai magyar nemzet képviselőinek tekintik, (Helyeslés balfelöl) a kik polgártársaink egy részének, de nem mint külön közjogi fogalomnak, (Helyes! Helyes! balfelöl) hanem csak mint ethnographiailag összetartozó csoportnak óhajtásait itt tolmácsolják. (Élénk helyeslés.) Mert, t. képviselőház, az iránt ne legyen soha félreértés e házban — és súlyt fektettem annak kimondására — hogy bármi sima hangon és bármi békülékeny alakban is, de oly foederalisticus felfogást Magyarországon, a mely a Magyarországon lakó különböző nemzetiségeket közjogi egyéniségeknek akarja tekinteni, a melyeknek foederatiójából alakulna Magyarország, semmi körülmények közt meg nem engedhetünk. (Élénk általános helyeslés.) Én szerintem t. ház, azok a helyes intézkedések, melyek a nyelvhasználat dolgában törvényeink szerint a legmeszszebb menő szabadságot biztosítják a haza minden polgárának, nem tekinthetők ily foederalisticus felfogás kifolyásának, nem tekinthetők a nemzetiségnek, mint közjogi egységnek elismerése gyanánt, hanem tekinthetők csupán azon tisztelet kifolyásának, melylyel szabad állam az egyén ir;'mt tartozik (Élénk helyeslés és tetszés.) és azon jognak, melynél fogva az egyén a szabad államban egyéniségének minden oldalát, tehát nyelvét is, mint ezen egyéniségnek egyik alkatrészét érvényesíthesse, szabadon kifejthesse. (Élénk helyeslés.) És én azon reményben veszem tudomásul t. képviselőtársaimnak nyilatkozatait, hogy ők is minden ezzel ellentétes felfogással teljesen szakítottak és mint az egységes magyar nemzetnek velünk teljesen ugyanazon tekintet alá eső képviselői szólaltak fel ebben a házban. (Helyeslés minden oldalról.) Némi aggodalommal hallottam, megvallom, Gurbán t. képviselőtársam beszédének egy részét, (Halljuk!) mert ebből azt véltem kiérteni, hogy ő a Magyarországon lakó, különböző nyelvű polgárok egyenjogúságával ellentétben állónak tartja azt, hogy a magyar állam culturai törekvéseiben a magyar jelleget meg nem tagadja, hogy állami eszközökkel első sorban a magyar culturának meghonosítására és megteremtésére igyekszik. És e tekintetben is azt hiszem, t. képviselőház, hogy legjobb politika az őszinteség. (Halljuk! Halljuk!) A magyar nyelv ebben az államban nem csupán a magyar államnak hivatalos nyelve, hanem egyszersmind azon culturai egységnek orgánuma, a mely culturai egységgé Magyarország összes polgárainak össze kell forrnia, hogy ha az egységes politikai nemzetnek fennállását biztos alapokra akarjuk fektetni. (Élénk helyeslés.) Midőn tehát a magyar állam a maga eszközeivel első sorban magyar culturának megteremtésére és terjesztésére igyekszik, akkor semmi egyebet nem tesz. mint azt, hogy az állami egységnek alapjait megerősíteni és biztosítani igyekszik és az ország semmi, bármely nyelven beszélő polgárának szabadsága és jogos igényei ellen nem vét. (Ugy van! Ugy van!) Ezeket t. képviselőház, akartam elmondani visszhangul azon, az előbb itt hallottaktól örvendetesen elütő nyilatkozatokra, melyeket nem magyar ajkú képviselőtársaimnak részéről hallok. És reménylem, hogy ők is ezekben meg fogják találni azon két szempontnak összeegyeztetését, melyre én mindig törekedni fogok, tudniillik a haza összes polgárainak szabadsági igényei iránti tiszteletet, de a magyar állami egység feltételeinek minden áron való biztosítását. (Élénk helyeslés.) Ezek után, t. képviselőház, maga a tétel ellen nem teszek kifogást. (Általános élénk helyeslés.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatás-