Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-177

febrnár f. 1886. \% 177. országos ül< ügyi minister: Engedje meg a t. ház, hogy a t. képviselő ur, gróf Apponyi Albert felszólalására néhány szóval megjegyzést tehessek. (Halljuk!) Igenis, én tegnap azt mondottam, hogy nem lehetek barátja a katholikus autonómiának, mert attól tartok, hogy azon phrasis: status in statu ezen autonómia létesítése által — talán először az életben — testet nyerne és a magyar államra veszélyessé válhatnék. Ezzel absolute nem akartam azt mondani, hogy mindazon tisztelt urak, a kik ezen mozgalomban részt vettek, Magyarországnak hű fiai nem lehetnek. Sem azokat, sem a katholikus népességet, melyhez magam is tartozom, mert végtére itt senkinek sincs monopóliuma katholieismus tekintetében, (Élénk helyeslés) sérteni nem akartam. De én nem tartozom ahhoz az iskolához, melynek vezére, kinek traditióit nagyon ismerik, azt mondja magáról: „Ich war nie eines Irrthums zugänglich. * Én tévedtem, talán most is tévedek, talán fogok is tévedni; de másokról is azt hiszem, hogy tévedhetnek. (Helyeslés jobbfelől.) Nincs olyan nagy ember sem másutt, sem nálunk, a ki a maga politikai tevékenységében nem tévedhetett volna. Hogy az autonómia dolgában Magyarországon sok igen jeles ember tévedett, azt a tapasztalás mutatja. S én attól tartok, hogy talán azon urak is, a kik a katholikus autonómia ügyében igen jelentékeny részt vettek, tévedtek és talán tévednek; és ha itt ismételni akarnám, a mit a múlt évben mondtam, én, ki a katholikus autonómia genezisét jól ismerem, mondhatnám, hogy bizony nagyon tévedtek és ne méltóztassék sértésnek venni, ha azt mondom, hogy beleestek abba, a mit németül igy fejeznek ki: „Die Politik des Unbewussten". (Mozgás a baloldalon. Tetszés a jobboldalon.) Akarunk némely dolgokat a legjobb szándékkal, meg vagyunk róla győződve, hogy azok a hazának, az országnak javára vannak és az eredmény mégis az ellenkező. A mi a Pázmánaeum-kérdését illeti, abban a meggyőződésben voltam és vagyok ma is, hogy az alapítvány oly természetű, miszerint ezen intézetet nem lehet Magyarországra áthelyezni. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Meglehet, ismétlem, hogy tévedésben vagyok. Ha a t. képviselő urnak van igaza, én nagyon szivesen hozzá fogok járulni, hogy a Pázmánaeum Magyarországba áthozassék. Azt hiszem, tartoztam magamnak, de a t. képviselő urnak is azzal, hogy felszólaljak, inert én az ő enuntiatióját, valamint mindazokét, kik az autonómia dolgában működtek-—ismétlem — nem gyanúsítom és törekvéseiket tisztelem. (Helyeslés és tetszés.) Babes Vincze: T. ház! Engem is az igen t. minister elnök ur tegnapi pár enuntiatiója birt a felszólalásra. Nem lehetek egy véleményben azzal, a minek gróf Apponyi t. képviselő ur kifejezést adott. Én nem tartom a t. ministerelnök ur épen azon enuntiatióját sem teljesen correctnek, sem helyesnek; valamint azt is megjegyzem mindjárt, hogy az igen t. képviselő ur talán rosszul értette Gurbán t. képviselőtársamat, mert ugy magyarázza annak ellenvetéseit és panaszait, mintha ő rossz néven vette volna, hogy a magyar állam első sorban a magyar nyelvről és culturáról gondoskodik. Én nem hiszem, hogy az országban legyen valaki, a ki ezt rossz néven venné, hanem rossz néven veszik igenis azt, hogy első sorban igenis gondoskodik a magyar culturáról, de a második, harmadik, negyedik sorban e gondoskodás hiányzik. Ez a való. Ámbár törvények vannak, melyeket Gurbán képviselőtársam citált, de azok semmi tekintetbe nem vétetnek. Ez a panasz és erre nézve szerettem volna én az igen t. ministerelnök ur részéről a megmagyarázást. Azt nem értjük ugyanis, hogyan lehet az, hogy törvényünk van, törvényekre hivatkozunk, a melyek elismerik és biztosítják némileg nemzetiségi jogainkat, de azokat senki tekintetbe nem veszi, olyannyira, hogy ama képviselőtársaim, kik nemzetiségi részről panaszokat hoztak fel, nem is tudtak más módhoz folyamodni, mint könyörögni az igen t. házhoz és az igen t. minister úrhoz, hogy tartsák meg, vegyék figyelembe a törvényeket. És ugyanazért, mi nem rosszaljuk, de sőt helyeseljük, ha a magyar állam első sorban a magyar cultura terjesztéséről gondoskodik, de azután ne feledjék azt, hogy itt ez országban nem tegnap vagy tegnapelőtt, hanem ezer év óta tömegekben lakó annyi sok nem magyar nemzetiségű polgár van, a kiknek szintén törvény által biztosított jogai vannak, tehát gondoskodjék azokról is. Ez pedig nem történik. Az igen t. ministerelnök ur azt mondta tegnap, hogy azon elem, mely az államot a történelem folytán megalkotta, kell, hogy az államra saját jellegét ráüsse. Ez nagyon szép és én értem, hogy ezt az összes magyarság megtapsolja. Hanem én nem tudom, hogy meddig akar menni ez a magyar jelleg és épen azért nem vagyok azon véleményben, hogy ez enuntiatio eorrect. Nem tudom, hogy e jelleg egész a családig, egész a községig, egész az egyházig, vagy mely bizonyos határig akar-e menni? Mindig a magyar állam eszméjét halljuk itt pengetni, de senki sem magyarázza meg, hogy az tulajdonképen mi és mit követel? Nem elégszenek meg azzal, hogy tettleg bebizonyítjuk, hogy a törvényeket megtartjuk, az adókat megfizetjük soha összeütközésbe nem jövünk a legitimitással? Hát mit óhajtanak még? Arról is biztosította a t. házat Gurbán kép-