Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-177
12 177. országos ttlói s február 6. 1SS6 Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Malijuk!) Két nagy kérdésről, mely ugy mint tavaly, az idei költségvetés tárgyalása alkalmával is a vitának tárgyát képezte, tudniillik az Irányi Dániel t. képviselőtársamnak a vallásszabadságra vonatkozó indítványáról és a katholikus autonómia kérdéséről, már a múlt évi költségvetés tárgyalásakor volt alkalmam álláspontom megjelölésével érdemileg nyilatkozni. Azért nem tartom szükségesnek, hogy az akkor mondottakat ismételve, ma újból e két tárgyat a maga érdemében felöleljem. De a vitának folyamában történt egyes nyilatkozatok késztetnek arra, hogy a ház idejét néhány rövid perezre igénybe vegyen. (Halljuk ! Halljuk.) Először is a t. közoktatási ininister ur, midőn a katholikus autonómia létesítése elleni aggályait, hogy ne mondjam ellenszenvét kifejtette, azt mondta, hogy a katholikus autonómia létesítése sem az egyház szervezetével, sem az állam szükségképení igényeivel nem fér össze; megmondta, hogy a katholikus autonómia létesítése egyenesen az államra nézve veszélyes. A mi az elsőt, az egyházi szempontot illeti t. ház, annak megvitatása talán itt nincs helyén. Ámde egész általánosságban megmondom, hogy én igenis tudnék képzelni olyan törekvéseket, melyek a katholikus autonómiát az egyház episcopalie szervezetének halomra döntésével és akirályi főkegyúri jog ignoralásával akarnák megvalósítani. Az ilyen autonomicus törekvéseket azonban én a magam részéről sem az egyik, sem a másik irányban nem pártolhatnám, de tudtommal senki által e kérdés így nem is vettetett fel. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha pedig e két hatást, mint tavalyi beszédemben is egész praecise megjelöltem, megtartjuk, akkor t. ház, nem beszélek ezúttal az egyházi szempontról, a melynek megítélése talán nem ide tartozik, de akkor határozottan tiltakozom a t. minister ur azon kijelentése ellen, mintha magának a katholikus autonómiának elve, tudniillik a katholikusok egyetemének részvétele az egyház világi vonatkozású ügyeinek elintézésében, az államra nézve veszélves volna. (Helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, hogy Magyarország katholikus lakosai talán semmivel sem érdemelték meg, hogy ekkép gyanúsaknak nyilváníttassanak és azon színben tüntessenek föl, a melyben a t. minister ur tegnapi felszólalásában őket feltüntetni méltóztatott. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Még van ezzel összefüggésben egy kérdés, melyet röviden említeni kívánok.(Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor t. képviselőtársam felhozta a Pázmánaeumnak Magyarországba való visszahozatala kérdését. A t. minister ur, t. barátomnak ezen óhajtásával szemben egész rövidséggel arra hivatkozott, hogy szerinte az alapítvány természete ezt lehetetlenné teszi, ugy hogyeznemisdiscutialható kérdés. Már most t. ház, én azt hiszem, hogy a t. minister urnak ezen felfogása legalább is nélkülözi a kellő alaposságot. Nekem ezen napokban alkalmam volt egy érdekes okmányba betekinteni. Sajnálom, hogy nincsen kezemnél, mert ezen vitára nem voltam elkészülve. Az 1827. évben különféle vallási kérdések tanulmányozására kiküldött regnicolaris küldöttség javaslatait tartalmazza ezen okmány és ezen javaslatok között foglaltatik az is, hogy a Pázmánaeum az ország határaiba visszahozassák. (Nagy mozgás balfelől.) És emlékezem az indokolás értelmére, habár szavait nem idézhetem. Az indokolásban egyszerűen az mondatik, (Halljuk! Halljuk!) hogy miután a nagynevű alapító aPázmánaeumot annak idején azért alapította Bécsben, mert Magyarország akkor még a török veszélynek és különböző belvillongásoknak volt kitéve, melyek egy felsőbb oktatási intézetnek biztonsággal való elhelyezését fölötte nehézzé tették, most, miután ez az indok megszűnt, miután a gondviselés kegyelméből Magyarországon consolidalt és a közbiztonság tekintetében kifogástalan állapotok léteznek, semmi ok nem forog fenn, hogy az alapító szándéka ne intra limites regni, Magyarország határain belül, érvényesíttessenek. Hát én azt hiszem t, ház, hogy azon férfiak, kikből ezen regnicolaris küldöttség állott, nem voltak chauvinisticus rajongók és az alapítvány természete iránt maguknak kellő meggyőződést szerezhettek, (ügy van! bálfelöl.) És igy van legalább is egy igen nagy tekintély, melyet szembe állíthatni a minister ur azon felfogásával, mely a Pázmánaeum hazahozatalának kérdését egy nem is discutiálható, az alapítvány jogi természetébe ütköző kérdésnek nyilvánítja. (Helyeslés a szélső baloldalon) S ezek után t. képviselőház, csupán Szobovljevics és Gyurkovics t. képviselőtársaimnak nagyérdekű nyilatkozataira óhajtok még reflectálni. (Halljuk !) Én, t. ház, valamint, gondolom, e házban mindnyájan, örömmel hallottam azt a loyalis és hazafias hangot, melyen előbb nevezett t. képviselőtársaim beszéltek. És az a nyilatkozat is, melyet a t. ministerelnök ur egy más felszólalásnak, G-urbán t. képviselőtársam felszólalása nyomán tett, az a nyilatkozat is az én meggyőződésem szerint és talán a ház óriási többségének osztatlan meggyőződése szerint teljesen correct és teljesen helyes. (Ugy van!) Mi, t. képviselőház, az általános vitának keretében a ház ezen oldaláról kifejtettük azt, hogy a ministerelnök ur politikáját az úgynevezett nem-
