Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-182
182. oríeágos Illa febrnár 12. 1856. 143 állunk, hogy itt a hazában létező vallásfelekezetek hívei között a különbséget nem keressük, hanem egyformáknak tartjuk őket, mert mindnyájan a haza polgárai. (Helyeslés jobbf'elől.) Kérdem, azért, mert vannak a zsidók közt olyanok, kik uzsorások, mondhatjuk-e ezt egész összeségükben a zsidókról. (Helyed* s jobbf elöl) Mit mondanának rá, ha azt mondanám, hogy a katholikuspapok türelmetlenek vagy tapintatlanok, azért, mert vannak köztük ilyenek'? (Igaz! TJgy van !) Mi tiszteljük azokat, a kik jó hazafiak, de azért, mert egy vallásfelekezet hívei között vannak olyanok, kik a többieknél rosszabbak, ezért az egész felekezetet, az egész fajt gyalázni, azt hiszem, nincs rendjén. (Helyeslés jobbfelöl) Nehogy tehát azt gondolják, miután másfél év óta nem szólunk bele és hagyj'uk őket beszélni, hogy minket terrorisalnak s nehogy azt gondolják, hogy türelmetlenségükben mi is osztozunk, azért szólaltam fel (Helyes! Helyes!) és ezen tiltakozásom mellett megszavazom az előirányzott összeget. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, elfogadja-e az izraelita vallásúak egyházának segélyül előirányzott 5,000 forintot ? (Felkiáltások: Elfogadjuk! Nem fogadjuk el!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Szathmáry György jegyző (olvassa): Nyugdíjak. Rendes kiadások: VI. fejezet, 10. czím. Kiadás 154,130 forint. Barla József: Az idő kimélése szempontjából mellőzve az előleges bizonyítást, állítom, hogy a tanítói nyugdíjalap .... Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi minister: Engedelmet kérek, de itt a tanítói nyugdíj-alapról szólani nem lehet, mert ezen már tú! vagyunk. [Ugy van! jobbfclöl. Nagy zaj. Nifugtalanság szélső balfelöl.) Barla József: Ezzel szemben kénytelen vagyok megjegyezni, hogy itt a tanárok és tanítók nyugdíjára 96,473 forint van felvéve. (Ugy tan! Azélső baloldalon. Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi minister: Igen, de ez nem a tanítói nyugdíj-alap, mert ez már régen superálva van. (Ugy van ! Helyeslés jobbfelb%. Nagy zaj szélső balfelöl.) Elnök: T. ház! Én bátor vagyok felhozni, hogy itt az első sorban a következők foglaltatnak : „tisztviselők, tanárok és'tanítók, valamint szolgák nyugdíjai 96,473forint." (Helyeslés a szélső balon.) Barla József: Én, t. ház, csak igen röviden óhajtók e tételhez szólani s semmiféle oly divergentiák álta! nem hagyom magamat megzavartaim vagy a fVJszóbdásbau gátolni, a melyeket marhat napja vagyok elég szerencsétlen hallhatni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az idő kimélése tekintetéből mellőzöm az előleges bizonyítást, egyszerűen állítom, hogy a nyugdíjalap azon szabályzat szerint kezelve, a melylyel jelenleg kezeltetik, nem felel meg nemes czéljának; sőt ezek szerint kezelve és a. tanítók özvegyeinek s árváinak segélyezése szempontjából ily csekély összeg előirányzásával, oly intézmény, mely betegsében szenved, betegségben, melynek fájdalmait Magyarország összes tanítói kara érzi. Azt hiszem, t. ház, hogy midőn itt a ianítói kar munkájának mindenki nagy jelentőséget tulajdonít, sőt mondhatom annak mindenki a legnagyobbat tulajdonítja: akkor at. háznak minden tagja egyet fog velem érteni abban, hogy azon a bajon, a nyugdíjintézet azon betegségén, segíteni kell. (Helyeslés a szélső baloldalán.) Hiszen t. ház, azt mindenki nagyon jól tudja, hogy az állam, mely folytonos deficitekkel küzd, a tanítók fizetését nem emelheti, de az egyes hitközségek is, melyek iskoláikban tanítóikat fentartják, ritka esetben vannak azon helyzetben, hogy azok fizetését emeljék. (Ugy van! a szélső bálon.) Illő tehát, hogy a tanítók nyugdíjazását ugy rendezzük s azok nyugdíjíőkéjét oly szabályzatok szerint kezeljük, hogy fáradságos munkájuk végzése után özvegyeik s gyermekeik felől, kiknek a tanítók vagyont nem hagyhatnak hátra, jó reménynyel tekinthessenek a nyugdíjintézet felé, tudva azt, hogy ha ők leroskadva kidőlnek: nem maradnak azok elhagyatottan, nem a legnagyobb nyomorban. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn ezen betegségen segíteni akarunk, ezt gyógyítani kívánjuk, nézetem szerint első kötelességünk az, ; mi kötelessége minden jóravaló orvosnak, hogy mielőtt gyógyszert ir, elmegy a beteghez és megkérdezi magát, hol és mi fáj ? Az volna a mi kötelességünk illetőleg a minister urnak a kötelessége is, hogy midőn a nyugdíjalapszabályzat betegségének gyógyítása már évekkel ezelőtt javasolva volt s a betegséget ő sem tagadta, kérdezné meg első helyen magukat a tanítókat: hol és mi fáj ? Én, t. ház, ezt megtettem. Több tekintélyes tanítót és tanító testületet fölkértem, bog}* ismertessék meg velem azon hiányokat, a miket ők látnak, a miket mint legfőbb ba jokaf, ők éreznek szenvednek. A sz ikminister ur ugy nyilatkozott talán egy éve a tanítókról, hogy soraikból nem egészítheti ki a tanfelügyelői testületet, meri hisz a legjobb tanítókból sem lennének tekintélyes tanfelügyelők ; hiszen nekik nincs más qualificatiójuk, mint az oktatás tanában való jártasságuk, nem képesíti őket más, mint az iskola gyakorlati vezetésével, igazgatásival való ismeretségük. A ki a tanítókról igy gondolkozik, attól nem remélhetvén, hogy az enquétebe — melynek előbb-utóbb össze kell jönni — tanítót is hívjon meg —arra vagyok bátor kérni a t. házat, hogy az észrevételeket, melyeket több tekintélyes tanító közölt velem, felolvassam, egy szót belőle el nem hagyva, sem | hozzá nem adva. {Zaj. Félkiáltások a jqbbfelől ?Eláll!)
