Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-182

182. orsíAgos ülés február 12. 18S6. 137 De azt hiszem, addig, a mig ez meg nem történik, azt mondani, hogy a mi az ágostai egyház javára adatik, az az egyetemnek adassék, nem lehet. Az egyetem teljes joggal képviseli a négy superintendentiát. Nagy hiba volna bárki részéről és talán állami szempontból sem volna megengedhető, hogy az az egyszer önként létesült egyetemesség felbontassák. Óhajtani kell, oda törekedni kell, hogy az egyháznak ötödik része is az egyetemességbe jöjjön. De épen a hazánkban fennálló autonomicus nézetek és jogok szerint ennek kényszereszközökkel létesülni nem lehet, (ügy van! Helyeslés.) A mi már magát a tételt illeti, minden kétely nélkül elismerem, hogy az arány, melyben a segély megosztása történik, a szám szerinti igazság-mik nem felel meg. De azt hiszem, miután a megosztás annyi időn keresztül igy történt, most rögtönözve megváltoztatni nem lenne helyes. Különben is az egyházak segélyezésénél tisztán a számszerinti arányt követni nagyon is messze vezetne, mert akkor az összes tételeknek igen lényeges változtatásokon kellene keresztülmenniök. (Helyeslés) A kormány fontolóra fogja venni, miként lehetne ezen egyenlőtlenséget kiegyenlíteni, de most igen kérem, hogy ugy, mint annyi éven keresztül mindig és szó nélkül történt, az eddigi gyakorlathoz képest a tételt megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Haviár Bániéi: T. ház! (Halljuk!) Nem akarok ismétlésbe esni, hanem a t. ministerelnök ur szavaira bátorkodom egynéhány megjegyzést tenni. A t, ministerelnök ur azt nyilvánítá, hogy a magyar állam szempontjából kívánatos, hogy az ágostai hitvallású evangélikus egyház egyesüljön és mint szerves egész létezzék, de hozzátette, hogy kivánatos, miszerint ezen egyesülés önként jöjjön létre, kényszereszközök alkalmazása nélkül és még annak árán is, hogy némely különleges előjogok esetleg az egyesülés alkalmával is figyelembe vétessenek. Azt hiszem, t. ház, hogy ez nem vonatkozhatik egyébre, mint épen az ágostoi hitvallású evangélikus egyház jó hírnevének hátrányára szolgáló erdélyi evangélikus superintendentia különálláés arra, hogy ezen superintendentia az egyesülés esetén is bizonyos feltételek iránt biztosítva legyen. Lehet, hogy félreértettem a t. ministerelnök urat, de reám nyilatkozata ezt a benyomást tette. A mi a másik megjegyzést illeti, ez a következő. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy különös lealázónak tartani az államtól ezt az összeget, holott 1868 óta eddig ily nézetet egyik képviselő sem nyilvánított. Azt hiszem, hogy szorosan véve, az soha sem indok, hogy ha az állam nyújt KÉPYH. NAPLÓ 1884—87. IX KÖTET. valamit, az nem lehet lealázó és Szontagh Pál t. képviselő ur csakugyan helyesen indokolta, hogy egyáltalában nem emelő, ha egy hitfelekezet, melynek többsége nemzetiségi bajokkal is, még pedig nem eredménytelenül küzködik, a többi felekezeteknek adott segély arányában kisebb mértékben segélyeztetik. Hogy 1868 óta e tekintetben a t. házban felszólalás nem történt, annak egyedüli és legfőbb oka az, hogy a magyarországi egyetemes ágostai hitvallásúak egyháza jóformán évenkint, különösen az utóbbi években folyamodott és kérvényezett ezen segély emelése, esetleg aránylagos szétosztása iránt, azonban a pénzügyi bizottságban ép a t. kormány részéről elnémittatott azon biztatással, hogy a kormány gondoskodni és jövőben a mennyire ezen kényes viszonyokba való belenyúlás lehetséges iesz, intézkedni és e viszonyokon változtatni fog. É biztatás hallgattatta el a képviselőket az e házban való felszólalás tekintetében. Most azonban, miután egyfelől elismerem, hogy a szászoknak a 36,000 írtból adott 16,000 írt aránytalanul nagy összeg és a t. háznak nyomban való. rögtönösen hozandó határozata által meg nem változtatható s miután ezen kérdésben at ministerelnök nr nyilatkozata a jövőre nézve megnyugtató, legalább a t. ház előtt, ünnepélyesen történt, nem ugy, mint annak előtte a pénzügyi bizottságban. Én részemről megnyugszom ezen kijelentésben és elfogadom a költségvetésnek tárgyalás alatt levő tételét. Kérem azonban, hogy Szontagh Pál t. képviselő ur indítványát ne méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsánatot kérek t. ház, nem szokásom félreértett szavaimat helyreigazítani : de itt a képviselő ur nagyon fontos kérdésben méltóztatott félreérteni. Igenis, én azt mondtam, hogy az egyesülésnek önként kell történnie és még talán bizonyos különleges helyzeteknek is figyelembe vételével. De hogy én ez egyesülés alatt különmaradást értettem volna, azt beszédemből kivenni alig lehet. Hogy mit értek alatta, megmondanám, ha egyházi zsinatban volnék. Különben a képviselő urat arra utalom, legyen szíves megnézni, miként történt az egyesülés az evangélikus-reformátusoknál, hol az egybeolvadás teljesen megtörtént, de az erdélyieknek némely külön jogosultsága mégis respectaltatoít. Ezt értettem alatta, egyebet nem. Á másik az: igenis azt Ígértem és igér em, hogy meg fogjuk kisérleni, miként lehetne az aránytalanságot megszüntetni. De az ellen megint tiltakoznom kell, mintha az ágostai evangélikus hitfelekezetűek népesség szerint mostohább elbánásban részesülnének, mint más hitfelekezetü'ek. Előre bocsátottam, nem tartom, hogy szorosan a lélekszám lehet ilyen esetben irányadó ; épen azért | nem utaltam reá; de ha szóba jön, vegye bárki ke18