Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-182

138 Í82 orsíägos ülés febraár 12- I88fi. zéhe a statistikát és vegye fel a két protestáns j felekezet számarányát és a kettőnek adott segélyt, azt fogja látni, hogy nem az ágostaiak, hanem a helvét hitvallásúak kapnak aránylag kevesebbet. Ez az, a mit constatahiom kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Gull József: Én azon szándékkal jöttem a mai ülésre, hogy ezen tárgyban, ha csak lehet fel ne szóla'jíik, Hogy mégis szólásra jelentkeztem, ez nem azért történt, mintha magam is azon térre akarnék lépni, hogy vitassam, miért adatott ezen segély, mely alapon nyugszik a tétel és lehet-e azon változtatni, vagy nem, nem is azon czélból jelentkeztem srólásra. hogy kutassam az uuio kivihetőségét, vagy ki nem vihetőségét, én eztjelfníeg felesleges tárgyalásnak tartom. De fel kellett szólalnom azért, mert az erdélyi ágostai hitvallású egyház főtanácsának lévén egyik tagja már sok éven át, nem hallgathattam el minden észrevétel nélkül azt, hogy itt panaszok emeltetnek ezen főtanács eljárása ellen. Ha csak nem követeltetik valami különös eljárás, ez a panasz nem bir semmi alappal. A magyar ajkú híveképen azon törvények és szabályok szerint élvezik az autonómiát, mint a szászok. A mi pedig a segélyt illeti, az nagyon csekély összeg, szám szerint meg van szabva és felette rendelkezik a főtanács. A dolog pedig ugy áll, kiosztja a főtanács ezen segélyt ideiglenesen és maradandólag. Ideiglenesen a templomok és iskolák építése és néha-néha egy egy valami csapás folytán elszegényedett egyházi személy részére, maradandólag pedig bizonyos elvek alapján osztatik ki. Ezen elvek körülbelől a következők. Csak olyan községnek adatik segély, papok és tanítók részére, melyben ezek fizetése egy bizonyos összeget fel nem ér, még pedig papoknál, ha jól emlékszem, évi 500 frt, a tanítóknál évi 300 frt és csak ezen összegekig. A felosztás évenként történik. A mely község folyamodik, kötelén kérvényét beadni a járási consistoriumhoz, ki kell mutatnia, mennyi a hívek, mennyi a tanköteles gyermekek száma, milyen a pap és tanító fizetése, mennyi a község jövedelme, mennyit fizetnek maguk a község hívei a maguk vagyonából. E kimutatás a járási képviselet eleibe terjesztetik megbirálás és ajánlattétel végett, innen azután a főtanácshoz terjesztetik fel, a mely a beterjesztett adatok alapján határoz a segélyezés fölött tekintet nélkül arra, hogy laknak-e ott magyarok vagy szászok. Azt is vagyok bátor felemlíteni, hogy e segélyekről külön számadás vezettetvén, az a ministeriumhoz ffdteijesztetik, honnan majdnem 20 év óta egyetlen kifogásolásról sincs tudomásom. Ezt annak kimutatására hoztam fel, hogy ha vannak panaszok, ezek alaptalanok. A mi magát a tételt illeti, röviden csak azt jelenthetem ki, hogy nem járulok SzontághfPál t. képviselő ur határozati javaslatához. Mert következetlenséget látok benne; abból, hogy a segélyezés nem elég, nem köretkezetesség azt a következtetést vonni le, hogy a kevésről is lemondjunk. Annyi minden esetre bizonyos, hogy az indítvány elfogadása az erdélyi evangélikus hitfelekezetre nagy csapás volna, mert ők a segély mellett is csak nagy pótadókkal képesek fedezni szükségleteiket, így állván a dolog, mi volna következése, ha a tétel törültetnék ? Az, hogy nem lévén vagyonuk, a miből a hiányt pótolják, koldulni kellene menniök. Azért kérem a t. házat, méltóztassék a tételt, a mint javaslatba hozatott, megszavazni. Herman Ottó: T. ház ! (Mozgás.) Mondhatom, nem szívesen avatkozom a vitába és ha az igazat meg kell vallanom, nem is szólaltam volna fel; de ha egyszer a dolgok igy fejlődtek, a magam szempontjából okvetlenül hozzászólók. Reám igen jótékonyan hatott az a büszke önérzetes hang, melyet Szontagh Pál igen t. kép viselőtársam ezen kérdésben használt, {Helyeslés sséUó balfelöl) melyben valósággal fel lehetett ismerni a régi szabású protestáns embert, ki az o egyházát az autonómia alapján, semmi alamizsnát nem kérve s nem is fogadva el, óhajtja erőssé tenni. Azonban én azt hiszem, hogy Szontagh Pál t. képviselőtársam ezen érzelmeknek utolsó tolmácsolója és lovagja, sőt hogy őt már ezen tekintetben saját egyháza is elhagyta, mert hiszen abban a küzdelemben, mely e házban folyt s mely a felsőházi reformot illeti, csak az egyik protestáns felekezet birt álláspontot elfoglalni a mellett, hogy az autonómiának következménye az, hogy a pap maradjon pap és ne avatkozzék a törvényhozásba, holott már az ágostai evangélikus egyház akkor lekötötte magát és kérelmezte azt, hogy püspökei a főrendiházba bevétessenek. Én egészen helyesnek és egészen correctnek tartom ebben az esetben, melyben most vagyunk, ha már egy egyház számára bizonyos segély utalványoztatik, azt az álláspotot, melyet Zsilinszky Mihály t. képviselőtársam elfoglalt, hogy adassék ezen segélyösszeg az egyháznak és ha felosztásról van szó, osztassék az fel valósággal és ne tétessenek különbségek. Figyelemmel hallgattam G-ull József t. képviselő ur fejtegetéseit, melyekben a dolgot ugy iparkodott oda állítani, hogy kimutatások nyújtatnak be arról, hogy az egyes szegény egyházak, az egyes szegény tanítók mikép segélyeztetnek; de megfeledkezett azon aránytalanságról, a mely abban van, hogy annak a 16,000 frtnak 6,000 írtja az erdélyi püspök fizetéséhez csatoltatik. Már pedig t. ház, ha a t. szászok „LandesKirche

a-je külön kéri azt, hogy püspöke bevétessék a főrendiházba s ha már itt külön álláspontot foglal el és a 16,000 frtnyi országos segélybői 6,000 irtot püspökének javadalmazásához csatol, j a mennyi a magyarországi protestáns püspökök