Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-182
136 182. országos filé* február 12. 1886. ur által hangoztatott azon nézet is, hogy ezen öszszegeket most ne bolygassuk. Ha ezen álláspontra helyezkedem is, t. ház, azt el nem ismerhetem, hogy az állam kormányának megszűnne joga az ellenőrködésre és a felügyeletre és hogy főleg ott, ahol nemzetfeleink háttérbe szorítása és megkárosítása fordul elő, hangját és befolyását ne érvényesíthesse. Nem kívánok, t. ház, az ágostai hitvallásúaknak jelenleg itten beadott kérvényére nézve véleményt mondani és e tekintetben állást elfoglalni, bár az igazsággal és méltányossággal nem hiszem megegyeztethetőnek, hogy épen a szegényebb rész az, a mely legkevesebb támogatásban részesül; de a részesedési aránytalanságnak van egy másik jellemző esete, a melyet Pulszky Ágost t. képviselőtársam szintén érintett, az tudniillik, hogy az erdélyi superintendentianak juttatott 16,000 forintnyi segélyből a magyar lutheránus ecelesiák egyetlen fillért sem kapnak, pedig épen ezen ecelesiák azok, a melyek a legszegényebbek, a melyek nem csak ezen segélynél vannak megkárosítva, hanem akkor, a midőn a magyar állam nagylelkűen a dézsmakárpótlást, a mely még az államot illette, legalább részben átengedte a lutheránus papok hasznára, daczára annak, hogy ezen ecelesiák igen számos magyar királytól nyert adományok alapján szintén részesei voltak ezen dézsmának ezen dézsmakárpótlásból egyetlen fillért sem kapnak papjaik fizetésére, hanem azon szegény nép kénytelen papjait saját maga eltartani, illetőleg a miként nálunk szokták párbér vagy kepe fizetésre szorítják. T. ház! Én azt hiszem, hogy ezen összeg nem exclnsive egyes nemzetiségeknek támogatására, hanem az összes hívőknek, a vallásfelekezetek minden tagjainak adandó; s a midőn ezen feltétel megszegetik, akkor azt hiszem, hogy a ministeriumnak és a felügyelő cultusministernek igenis kötelessége őrködni a felett, hogy ezen adott segélyösszegből az axánylagos rész a magyar evangélikus híveknek is kiszolgáltassák, a kik nem kevesen vannak, mert, miként tudjuk, azok száma 25 ezerre megy. Zay t. képviselő ur egy oly elméletet állított abban fel, a melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatok, mert az ellenkezik a parlamentaris és alkotmányos felfogással. 0 tudniillik azt mondta: ezen összegek valami érinthetien dolgok, a melyeket beveszünk ugyan a költségvetésbe, de a melyeket megtagadni vagy megváltoztatni nem lehet. Olyan megjegyzés ez, melyet észrevétel nélkül hagyni nem lehet, mert nincs oly összeg, mely a költségvetésbe bevétetett, a mely a polgárok adójából kerül ki, hogy azt az ország törvényhozása megvitatni, megváltoztatni vagy eltörülni jogosítva ne lenne. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Hangoztatta a t. képviselő ur a testvériség és az egyenlőség jelszavát. Hát épen ezen hangoztatott elve alapján kívánom azt, hogy az erdélyrészi magyar lutheránusoknak is egyenlő mértékkel mérj'enek és ne zárják ki azon segélyből, a melyre nekik leginkább égető szükségük van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csak ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés a szélső baloldalon) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Igen röviden kívánok felszólalni, mert őszintén meg kell vallanom, hogy a mai vitát én olyannak, a mely közvetlen hasznos eredményeket hozhatna, nem tekintem. (Helyeslés a jobboldalon.) De mielőtt e tételre nézve röviden elmodanám nézetemet, két tévedést kell helyreigazítanom, melyeket hallottam. Az egyik tévedés az, mintha ezen tételek az absolut kormány által megállapított tételek volnának. Igen jól tudják a t. képviselő urak, hogy nem is minden vita nélkül lett az egyházak segélyezésére mindjárt 1868-ban a szóban lévő összeg a törvényhozás által megszavazva, És hogy a törvényhozás mindig ugy tekintette ezen összeget, hogy az nem olyan kötelezett összeg, mely megszavazás alá nem jön. mutatja az, hogy 1876-ban és 1877-ben, midőn a kiadások minden téren megszorittattak, ezen tételek is leszálíittattak (ügy van! a jobboldalon) és csak később, midőn a pénzügyek rendezettebb állapotba jöttek, vétetett fel ismét ezen tétel az 1868-iki eredeti összegben. A másik, a mit helyreigazítani kívánok, az, hogy Nendtwich t. képviselő ur azt mondta, hogy ezt a segélyt lealázás nélkül elfogadni nem lehet. Lehetnek t. ház, lealázó adományok, de a mit az ország törvényhozása ad, az lealázó nem lehet. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van !) És csudálom, hogy a képviselő ur lealázónak találja ma; a múltban nem tartotta lealázónak és miért szavazta meg ? (Ügy van! jobbfelöl.) Mert hisz ez a tétel 1868 óta mindig előfordul és csak most jutott eszébe valakinek, hogy azt lealázónak találja. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás bal felől) A mi magát a kérdést illeti,t. ház, nem habozom kimondani, hogy bizonyosan ugy az illető egyháznak, mint az államnak is csak érdekében állhat, ha ugy, mint a testvérfelekezet részéről történt, az ágostai felekezetnek a magyar korona területén lévő öt egyházkerülete is egyesül. De viszont azt hiszem, hogy ez sikeres csak ugy lehet, ha ugy történik, mint a másik egyháznál történt, az az kölcsönös megegyezéssel, önként, sőt még bizonyos kivételes helyzeteknek az egyesülést kimondó egyháztörvényben is respectalásával. (Helyeslés.)De hogy ez így megtörténjék, az meggyőződésem szerint nemcsak az államnak,hanem magának az egyháznak is érdekében is áll. (Ugy van!)
