Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-182
jgg L 1§ 2. országos ülés február 12. 1886. egyház igazgató testülete, a főconsistorium egy kérvénynyel fordult a képviselőházhoz. Igaz, de ez iránti mondataiban ismét csak fél igazságot mondott t, képviselőtársam, a mennyiben ő azt mondta, hogy azon kérvényben állana: ha az összes ágostai egyháznak csakis két hely adatik a főrendiházban, hogy az egyik minden esetre adassék meg az erdélyi ágostai egyháznak. Erről, bocsánatot kérek, egy szó sincs az illető kérvényben és ha azt elolvasná, ő maga sajnálná e barátságos és jóakaratú elferdítését a tényeknek. Abban a kérvényben az áll, hogy az erdélyi ágostai egyház kéri az ország törvényhozásától, hogy minden ágostai superintendentia legyen képviselve a maga egyházi főnöke által, tehát nem csak a maga részére kér. hanem az összes ágostai egyház részére. Az az intentio, melyet t. képviselőtársam reáfogoít, egyetlen egy betűjében sem található annak a kérvénynek. De természetes, hogy az erdélyi ágostai egyház a maga képviseitetését a főrendiházban szükségesnek és óhaj tandónak tartotta már azért is, mert a jelen közjogi állapotnál fogva önálló, teljesen független egyházat képvisel, melyet csakugyan lehetetlen a szepesi, vagy a dunamelléki superintendentia által képviseltetni. A kérvény tehát logica és egyenes kifolyása volt a közjogi állapotnak és azt hiszem, hogy miatta nem lehet szemrehányást tenni. A tétel, t. ház, a melyekhez szólunk, összevegyülve az erdélyi és magyarországi ágostaiaknak járó dotatio 36,000 forintnyi összeget foglal magában, remélem, hogy a t. szakminister ur erre nézve ki fogja fejezni, hogy az egész összegnek megtartását óhajtja, de minden esetre elvárom tőle, hogy megemlékszik arra, a mit indokolásában a 16,000 frtnyi tételre nézve mondani szükségesnek tartott. Én a tételt ugy a mint van elfogadom és hajlandó vagyok hozzájárulni azon indítványhoz is, a mely a magyarországi ágostai hitvallásúaknak kérvényét a pénzügyi bizottsághoz kivánja utasittatni. Elnök: Szontagh Pál képviselő ur személyes megtámadtatása következtében kivan szólani. Szontagh Pál: T. ház! A képviselőház szabályai 145. szakasza értelmében még pedig szószerinti értelmében kértem és nyertem szót. A 145. §. azt mondja: „Szót kérhetnek bármikor azok is, a kik b), mert netaláni személyes megtániadtatásra válaszolni akarnak.'' Tehát nem is hivatkozom ezen szakasznak tág és szélesebb értelmezésére, hogy személyes kérdésben akarok szólani, hanem igenis személyes megtámadásra kivánok válaszolni az előttem szólott t. képviselő urnak. (Halljuk.') A t. képviselő ur fényes és jelesen kidolgozott beszédének daczára, milyet tőle hallani megszoktunk, elhagyta magát ragadtatni azon Ízléstelenségre, hogy engem titkos tanácsosi minőségemre emlékeztetett. Megjegyzem erre, mint személyes megtámadásra, hogy az én politikai kátémban nincs az, a mit a t. képviselő ur felhozott, hogy valami politikai cselekmény ő Felségének személyes ténye. A ház bírálatára bizom egyébiránt, illő volt-e ő Felségének személyes tényét itt felemlíteni. Az én politikai kátémban mindig csak az van, a mit ő Felsége tanácsosainak intézkedései és javaslatai alapján tesz. Ez az egyik. A másik az, hogy a képviselő ur pressiót kivánt reám gyakorolni azzal, hogy én, mint ő Felségének valóságos belső titkos tanácsosa, a koronának személyes tényét nem bírálhatom. Erre csak azt jelentem ki, hogy ama tény bírálatára, mint országos képviselő, még ha titkos tanácsos vagyok is, teljes jogom van. Megjegyzem még, hogy a titkos tanácsosi esküben erre vonatkozólag semmiféle passus nem foglaltatik, a mely a képviselőt, habár titkos teinácsos is, eféle absolutisticus elv megtartására kötelezné. Azt különben elhiszem, hogy az, hogy szerény személyemet érte a fejedelmi kegyelem, talán nem mindenkinek tetszetős. Csak ezt kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Pulszky igost: T. ház! Midőn Szontagh Pál t. képviselőtársam első felszólalásában az előttünk fekvő tétel törlését indítványozta, tökéletesen értem, hogy ő, ki tudomásával bir annak, hogy az ágostai evangélikus egyház hazánkban az összes constitualt egyházi testületek közt az, mely a legkevesebb vagyonnal, legkevesebb alapítványnyal bir, élénk érzetével birt másrészt annak, hogy a culturalis feladat, mely a haza érdekében ráhárult, minden tekintetben a legsúlyosabbak közé tartozik, melyek itt egyáltalán egyházi terület által megvalósítandók. Értem, mondom, hogy ezen tényező tekintetbe vétele után oda concludalt, ahova concludalt és inkább kivánja e tételt törültetni, mint az ugy alakjában, valamint összegében meg nem felelő tételt fentartani. Mindazonáltal el kell ismernem, hogy tökéletesen igaz az, hogy facit indignatio versum, mert beszéde minden tekintetben megfelelő volt azon sérelmek hevének, melyek által át volt hatva. Azt is el kell ismernem, hogy ez a vers nem mindig a gyakorlati élet következménveire való tekinteteknek concludal. Es én részemről, habár az általa előadottakat nagyrészt átérzem, mégis hozzájárulok azon felszólaláshoz, a melyben Zsilinszky képviselő ur e tétel fentartását ajánlotta. Midőn azonban ^teljesen azon indokolás értelmében fogadom el a
