Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-182
182. országos ülés február 12 18S6. 133 tételt, melyet Zsilinszky t. képviselő ar kifejtett és hozzájárulok azon további kéréséhez is, hogy ezen összeg lehetőleg ne az egyes superintendentiáknak adassék ki többé, hanem kiadassák az egyetemes evangélikus egyház elnöksége útján, mely ez egyházat a kormánynyal szemben képviseli és mely ez egyház főkormányzó hatósága: legyen szabad néhány szóval reflectalnom azokra, a miket Zay Adolf képviselő ur imént elmondott, annál is inkább, mert egyebek közt egy oly tan hangzott el ajkairól, melyet e házban semmi párt részéről és semmi körülmény közt érintetlenül hagyni, elhallgatni nem lehet. E tan az, mintha lehetnének a koronának személyes tényei, melyet a kormányra hárítani lehetne. E tant el nem fogadhatom t. ház, mert a korona személyes tényeiről nem lehet szólani a törvényhozás termében, minthogy a korona minden ténye a ministeri felelősség által van födve és a ministeri ellenjegyzésnek feltételéhez van kötve, (Ugy van. 1 Ugy van !) A korona minden ténye, mely esetleg oly időben eszközöltetett volna, melyben a ministeri felelősség gyakorlatilag nem volt érvényesíthető, az alkotmány visszaállítása után a koronának nem alkotmányos tényei a kormánynak utólagos cselekvősége által fedeztetnek és ez által a törvényes cselekvények sorába lépnek és a mennyiben a korona ily ténye utólag törvényes érvénynyel bir, annyiban a kormány és az országgyűlés ugy tekinti, mint a mely kormányfelelőség mellett történt. Es bárminő ténye is legyen a koronának, mindig joga van e ház bármely képviselőjének, nemcsak annak bírálatába bocsátkoznia, hanem joga van a a háznak rendes törvényhozási utón arra vonatkozó nézetét kifejeznie. E nézet hatálya természetesen attól függ, hogy ahhoz a korona, mint a törvényhozás egyik tényezője hozzájárul-e vagy nem. E tantól semmi körülmény közt el nem térhetünk. (Élénk helyeslés.) Es t. ház, nem is fektettem volna oly nagy súlyt a képviselő urnak — akarom hinni — csak a discussio hevében kiejtett szavaira, ha az nem állana egy más következtetésével összefüggésben. Mert a képviselő ur egész beszédjén igen csudálatos, különös felfogás vonul végig, mely ha valamire veszélyes lehet, az egyházak autonómiájára nézve minden körülménv közt veszélyes. Es ez az, hogy a képviselő ur mindig ugy tüntette fel azon egyház szervezetét és azon törvényt, mely ezen gegyházi szervezetet; fentartja, mintha az valami bilaterális contractus alapján jött volna létre s mintha az ország törvényhozásának beavatkozási joga e tekintetben ki lenne zárva. Pedig emlékeztetem, hogy ezen ország törvényhozása az országban fennálló bár minő testületek jogai felett áll. Igen sok alkalom volt és lesz, hol a képviselő ur maga kénytelen ezt elfogadni és elismerni Á képviselő ur mindig az erdélyi és a magyar evangelika egyházak viszonyáról szólt és még oly szíves volt, hogy ez alkalommal a magyar evangelika egyházat mint némi fictiv egyetemes ágostai egyházat említette. Szó szerint feljegyeztem kifejezését és tulajdonképen még mindig csakis az egyes superintendentiakat akarja, mint jogosult tényezőket elismerni, annak daczára, hogy ezzel szemben a saját superinteudentiaját, mint olyant tüntette fel, mint a mely nem superintendentia, hanem egyház s mint a mely a többi négy superintendentiával egyenrangú. Megvallom, nem is tartom érdemesnek, hogy a rang kérdésével foglalkozzunk ; azzal tudniillik, hogy mi különbség létezik a constitualt egyházi testület és superintendentiak közt, feltéve, hogy a királyhágóntúli ágostai superintendentiára nézve elismerjük, hogy annak törvény szerinti felső hatósága ez idő szerint még nem létezik. Nem szükséges, azt hiszem, a rang ezen kérdéseit vitatni, hanem csak felolvasni kívánom azon szakaszt, melyre a t. képviselő ur a végett hivatkozott, hogy kimutassa, hogy az a törekvés, melynek mi voltunk szószólói és melyet mi neki is. mint a Királyhágón túli ágostai autonóm egyház egyik tagjának figyelmébe ajánlottunk, egyáltalában nem ellenkezik azon törvény szellemével. Az 1868:XLIII. törvényezikk 14. §-a szószerint — mert én teljesen szeretek idézni és nem pedig félig — igy szól: „Erdély mindazon törvényei, melyek az erdélyi területen és a korábban ugynevezett^magyarországi részekben a bevett vallásfelekezetek, egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlati s önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymás közötti viszonyait s illetőleg hatáskörét biztosítják, nemcsak sértetlenül fentartatnak. hanem egyszersmind a görög- és örményeatholikus és a keletigörög szertartású egyházakra is kitérj észtéinek". Engedelmet kérek t. ház, de ebből atörvényczikkből azt kiolvasni, hogy a mi törekvéseink beleütköznek az erdélyi ágostai egyház autonóm jogaiba, vagy hogy a Királyhágón túli részekben levő evangélikus autonóm egyház jogait csorbítaná, ha az egyetemes ágostai egyház hatóságát elismerni kénytelen volna, egyáltalában nem tudom. (Helyeslés jobb- és balfdöl) Sérti-e ez az önkormányzati szabadságot I Sérti-e a jogegyenlőséget? Sérti-e az egyháznak hatáskörét saját tagjaival szemközt? Sérti-e az egyház viszonyát más egyház tagjaival szemben ? Azt hiszem t. ház, hogy e kérdésekre a felelet csak abban az egy szóban foglalható össze, hogy: „Nem"! (Helyeslés a jobb- és balfélől.) Az ellenkezőt, t. ház, kimutatni senki sem