Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-182

130 182. orsíásros Slés ^brrnSr 12. 1886. az álláspontot is értem, hanem nékülözöm mégis annak szükségszerű corollariumát. Azt kellett I volna az indítványozó t. képviselő urnak mondani, hogy én appellalok hitsorsosaim áldozatkészségére, én vagyok az első, a ki erre példát adok és jót állok arról, hogy azon összeg, a melyet az államtól nagy büszkén nem akarok elfogadni, közvetítésem, initiativám alapján, létre fog jönni kétszeresen, háromszorosan a felekezet áldozatkészsége útján. Megvagyok győződve, hogy ha erről biztosítja hitsorsosait, ők nagyon fogják méltányolni azon nemes büszkeséget, amelyen alapszik ezen határozatijavaslat, de alig hiszem, hogy most hozzá fognának járulni. T. képviselőház! Zsilinszky t. képviselőtársam megpendített egy kérdést, a mely már régen foglalkoztatott egyeseket e ház folyosóján, de a házon kivíil is. Ez a két evangélikus egyháznak közjogi viszonya. Hogy én erre nézve a jelenlegi közjogi állapotot hogyan képzelem, már előbb kifejtettem. Egymással szemben, vagy mondjuk egymás mellett áll ugyanazon hitfelckezetnek két ága, melyek történelmileg ugy fejlődtek, hogy az egyik a régi Magyarországon országos egyház volt, a másik pedig a régi Erdélyben volt országos egyház. Dogmaticára nézve nem különböznek egymástól, (le különböznek egyházi szervezetre nézve. Szontagh Pál t. képviselőtársam e tekintetben a különbséget abban véli találni, hogy az erdélyi ágostai egyház a pátens alapján szervezkedett. Bocsánatot kérek, a t. képviselő urnak erre vonatkozólag kifejezett nézete téves, különösen abban, hogy indokolni óhajtotta, miért volt legalább az ő felfogása szerint az erdélyi ágostai egyháznak több érzéke a pátenssel szemben, mint a magyarországinak. T. képviselőtársam azt sejtette, hogy csakis azért nyerte a erdélyi ágostai egyház azon aránylag meglehetősen szép, 16,000 frtnyi dotatiót, mert a pátens alapján szervezkedett. T. képviselőtársam ez iránt tévedésben van, nézete e tekintetben anachronismus. A mint már bátor voltam jelezni, ezen dotatio 1861 február 19-én keletkezett, még az erdélyi protestáns egyház már előbb szervezve volt. Tehát nem azért kapta ezt a dotatiót, mert patensszerűleg rendezkedett volna, hanem később kapta. T. képviselőtársam, sokkal jobban ismeri a pátens történetét, mintsem ne tudná ő is, hogy a pátens Erdélyre egyáltalán nem terjeszkedik ki. A pátens az akkori alkotmányellenes felfogás szerint Magyarországra, Horvátországra, Vajdaságra és a. Bánátra volt szánva, de Erdélyre határozottan nem. Én hát nem tudom, miért kelt benne — ha ugy szabad magamat kifejeznem — gyanút az, hogy mi meghajoltunk valami előtt, a mivel bennünket nem fenyegettek. De hát nekünk nem | is volt alkalmunk azzal a pátenssel foglalkozni, mert azzal nem kínált meg senki; és ettől eltekintve is, méltóztassék azt az 1859-iki Thun-féle pátenst megnézni és összehasonlítani vele a mi egyházi szervezetünket, totó animo, sőt totó coelo különböznek egymástól. Annak szelleme egészen más, mint a Thun-féle pátensé. Mi volt abban a pátensben, a mi ellen legjobban felzúdult a magyarországi protestáns egyház? Azon legfelsőbb egyházi főtanács, a mely a kormány által kinevezett felügyelőkből állott volna, a mely tanács nemcsak a főfelügyeletet, hanem az egyházi bíráskodást is gyakorolni volt volna hivatva. Megtalálja-e ezt a mi erdélyi egyházi alkotmányunkban? Azt hiszem nem. És egyáltalán, ha minden egyes jellemvonását annak a Thun-féle pátensnek felbonczolnám a t. ház előtt, abból egyetlen egy sincs, a mi egyházi szervezetünkben, mely praesbiterialis, synodialis alapon nyugszik az egyházi teljes önrendelkezési jog alapján. Ha 1859-ben a magyarországi ágostai egyházat a Thun-féle pátens helyében, egy az erdélyi ágostaiak alkotmányához hasonló szervezettel kínálták volna, azt a nagy mozgalmat, a melyet a, magyarországi protestánsok megindítottak, nem kellett volna megindítani. És én ebből kifolyólag most már kész vagyok választ is adni Zsilinszky t. képviselőtársain azon kérdésére, hogy mi áll útjában annak, hogy a politikai uniónak végrehajtása után egyesítessék a két egyház, az erdélyi és a maryarorszá.o'i ágostai; (Halljuk!) itt természetesen én is csak egyéni nézetnek adok kifejezést. Azért nem. mert egy nagyobb terjedelmű jogkörről lemondani egy kisebb terjedelmű jogkör érdekében, az oly dolog, mellet józan észszel nem tesz senki. Az erdélyi autonómia sokkal nagyobb terjedelmű a magyarországmái. Én felszólítom a t. magyarországi ágostaiakat, iparkodjanak azt a tágabb terjedelmű autonómiát megszerezni és kivívni, a mely az erdélyi ágostaiak tagadhatatlan kincse és azután majd szóljunk ismét fusióról, de míg hasonló jogalapon nem állunk, mig önök bennünket egy kisebb jogkörrel kínálnak meg a mi nagyobb jogkörünk helyett, ne tegyék fel rólunk azt a naivitást, hogy arra a lépre rámenjünk. Ha egyáltalában itt szabad szólani erről a kérdésről, ez a legerősebb, a leghatározottabb érv, a miért nehéz az erdélyieknek ezen egyesülést tanácsolni. De vannak más okok is, a melyeket én kész vagyok kifejteni — egyéni szempontból — és a melyeket tehát én — szintén egyéni szempontból — csak másod- vagy harmadsorba akarok helyezni. {Halljuk!) Az erdélyi egyház ura a maga helyzetének, a maga körén belül feltétlenül rendelkezik. Ha már most ez az erdélyi superintendentia belépne a négy magyarországi superintendentia