Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-181

122 IS!, országot tlét fshrvár 11. IMI. kevésbé, mert én bár fehérmegyei áldozár vagyok, őt személyesen nem ismerem, hanem csak consta­talom a dolgot, hogy egy Stöckellel szemben olyan férfiú állíttatott a nevezett stallumra, a ki olyan érdemeket, a minőkkel Stöckel kitüntettetett, ő mint idegen megyebeli ismeretlen mennyiség, ma­gának Fehér-egyházmegyében nem szerzett s me­gy esztrte ismeretlen. Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a tárgynál maradni. Itt az egyházi czélokról szóló czímnél a kanonoki kinevezésekről szó sincs. (He­lyeslés a jobboldalon.) Zimándy Ignácz: En ezen kinevezésekre refleetaltam február 5-én tartott felszólalásomban, mikor azt mondtam, hogy ha ezek igy történnek, akkor igazán a katholikus clerusnak a nép előtt nem lesz tisztelete és azért kár volt felszólalni Koszival képviselő urnak és kár volt védelmezni a püspöki kart, mert én azt. nem sértettem. T. ház! Ha áll az, a mit Leibnitz mond, hogy tudniillik a könnyelmű kötelességmulasztás és a törvények megszegése, legyenek azok akár egy­háziak, akár világiak, kútforrása azon veszedelem­nek, melylyel Európa fenyegettetik, akkor tekin­tettel a cultusminister urnak kötelességmulasz­tására egyrészt, másrészt a canonjogi törvények megszegésére, bízvást lehet mondani, hogy azon veszélynek, a melylyel Magyarország fenyeget­tetik, vagy a mint maga mondja azon romlásnak, dissolutiónak, ő maga az oka. Es erre nézve ismét­lem, a mit február 5-én tartott beszédemben mond­tam, ismétlem más határozottabb, világosabb sza­vakkal, mert akkor, különösen Koszival képviselő ur által félreértettem. Mondtam azt, hogy oly párt­ban, mely helyesli és tűri az ilyen kötelesség mulasztást és törvénytelenséget, hogy azon párt kötelékében mindazon jeles, önérzetes, hitbuzgó, positiv keresztény férfiaknak, legyenek azok pro­testánsok, vagy katholikusok, egyháziak, vagy világiak, hogy azon kitűnő férfiaknak, a kik tény­leg azon pártban vannak, nem volna szabad ott maradniok, hanem át kellene ülniök véleményem szerint hozzánk és itt a keresztény zászló alatt küzdeniök velünk egy magasztosabb czélra, tudni­illik a jelen kormány megbuktatására. Ezt akartam előadni. (Zaj.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatás­ügyi minister: A felhozott dolgok a mai vita keretébe absolute nem tartoznak ugyan, de miután a képviselő ur visszament azon adatokra, melyek­kel a múltkor Ugron Gábor t. képviselő ur engem ostromolt, a ki azt mondta, hogy a barmodi birtok 10,200 frtért lett kiadva, az adója pedig 8,000 frt és t. ház, habár előre tudtam, hogy ez absolute lehetetlen, de mivel nem szoktam oly adatokkal .fellépni, melyek nincsenek előttem, akkor őt nem czáfoltam meg, most azonban, miután a képviselő ur azokra ismét visszatért, felolvasom az illető adatokat. (Olvassa): „A barmodi puszta adója a 307,. jövedelmi pótadóval együtt 4,990 frt 66 kr. Mivel azonban Lipovniczky Sándor azon több­letet, melylyel az adóteher a bérbevétel után gyara­podni fog a szerződés szerint viselni tartozik és ezen adótöbblet jelenleg 1,555 frt 50 krt tesz: az uradalom adóterhe, mely a bértartam alatt változás alá nem esik, 3,435 frt 16 kr." Ezen adatok jellemzik a képviselő ur fel­szólalását. (Helyeslés jobbfélől.) Ennyit a nagyváradi püspökségről. A mi a második kérdést illeti, nem méltózta­tik-e tudni, hogy mióta káptalanok vannak Ma­gyarországon, ő Felségének, a koronának mindig joga volt kanonokot kinevezni azokon kivül, kiket az illető püspök és káptalan proponált? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem méltóztatik-e tudni, hogy Magyarországon a katholikus egyház legelső dignitariusai ezen a módon jutottak canoniáikhoz V (Igazi ügy van! jóbbJ'elől.jHát bűnt követtem én el a kereszténység ellen, hogy oly jeles férfiút, mint Miehl, proponáltam ő Felségének kinevezésre'? (Elénk helyeslés jobbfélől. Mozgás balfelöl.) Ezzel bevégeztem válaszomat. (Helyeslés jobb­félől.) Zimándy Ignácz: (Szólani akar. Zajos fel­kiáltások : Eláll!) Roszival Iván : T. képviselőház ! (Halljuk! Zaj.) Én nem terjeszkedem ki mindazon fejtege­tésekre, melyeket előttem szólott Fenyvessyt. kép­viselőtársamtól hallottunk; de nem tehetem, hogy rectificatio nélkül hagyjam az ő egyik állítását. (Halljuk!) Ugyanis, a mennyire jól hallottam, azt mondotta: számos szegény ember, csakhogy a pár­bér fizetése alól meneküljön, kénytelen vadházas­ságban élni. Ez a megjegyzés Fenyvessy t. kép­viselő ur részéről az egyházjogban nagy járatlan­ságot árul el. Minden katholikus lelkész nagyon jól tudja és nagyon szem előtt szokta tartani áz egyházjognak azon alapelvét, hogy semmiféle lelkészi szolgálatot, semmiféle szentségkiszolgál­tatást nem köthet ahhoz, vájjon a stóla előre le van-e fizetve vagy nem? (Zajos ellenmo-ndások a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb­félől.) , És én meg vagyok győződve arról, hogy én az igen t. képviselő urat nagyon kényes helyzetbe hoznám az által, ha arra kérném, hogy példákat hozzon fel. Ezen az egész katholikus lelkészkedő papságra nézve sértő észrevételt visszautasítom. Most áttérek a közvetlenül előttem szólott Zi­mándy t. képviselőtársamrectificatiojára. (Halljuk!) Én nagyon csudálkozom azon, t. ház, hogy Zimándy képviselő ur öt napig gondolkozott azon, (Derült­ség) hogy előbbi állítására némi észrevételeket tegyen. Bizonyára jó barátai tanácsolták neki, hogy igazítsa helyre a pénteki ülésben mondott állításait.

Next

/
Thumbnails
Contents