Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-181
ISI. trszägoi illet febreár II. 1886. 119 kiki vagyonához mérten adózzék, az egyházi terhek viselésénél is, érvényre kellene emelni. Ez által mig egyrészről a szegényebb osztály terhe könnyebbednek, másrészről a lelkész jövedelme is biztosabb alapra helyeztetnék, mert csakugyan könnyebb a vagyonosabbtól beszedni a párbért, mint a szegényebbektől. Á^mi a második pontot illeti, azt találom, hogy ha az az elv érvényre emeltetik, hogy egyrészről a nemesek és honoratiorok párbér fizetésére köteleztetnek, másrészt a párbérfizetési kulcsok modern alapra helyeztetnének, akkor sok parochiában nélkülözhetővé lesznek a vallás-alap azon segélyezései, melyek eddig „congrua-kiegészítés 1 ', bonificatio és subsidium czímen kiutaltattak. Ekkor beállana az az eset, hogy magából a vallásalapból egy jelentékeny jövedelmi rész szabaddá tétetnék, mit aztán a congrua emelésére lehetne fordítani. De első sorban kötelessége a kormánynak, h°gy a jövedelmi katastert minél előbb életbe léptesse, bár erre nézve a minister ur privát értesüléseim szerint az első ülésben azt mondta volna, hogy még arra sincs pénz, hogy az összeírást eszközöltesse. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister I Épen az ellenkezőt mondottam az illető uraknak! Fény vessy Ferencz: Ha van pénze a minister urnak, akkor most már kétszeres mértékben kérem e kataster elkészítését, melyet nagy óvatossággal kell eszközölni, nehogy olyan hibák követtessenek el, mint 1791 után, mely hibák esetleg az egész munkálat értékét halomra döntenék. Ezekben voltam bátor röviden a kérdés megoldására vonatkozó eszméimet elmondani. Nem akartam a részletekbe ereszkedni, mert igy is a ház türelmével visszaéltem. (Halljuk ! Halljuk !) Ezúttal nem szándékozom indítványt előterjeszteni e kérdésben. Be fogom várni a t. minister ur működése eredményét, melynek sikertelensége esetében azt hiszem a t. ház el fogj a ismerni, hogy jogom, sőt kötelességem, hogy e kérdést újra a t. ház elé hozzam és megbeszélés, esetleg eldöntés tárgyává tegyem. {Helyeslés balfélÖl.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Nem függ tőlem a parlamentben azon szokást megváltoztatni, hogy minden alkalommal mindenről lehessen beszélni. De megvallom, sajátságosnak tartom, hogy most, a vallás- és közoktatási ministerium budgetjének részletes tárgyalása folyamában ennél a ezímnél e tárgy szóba hozatott. Mert ha a budget általános tárgyalásánál, a mint azt hiszem, érintve is volt Ugron Gábor képviselő ur által, vagy ha ezen ministerium budgetjének általános tárgyalásánál hozatott volna szóba, nem csudálkoztam volna rajta; de a most tárgyalás alatt levő ezímnél, ugy gondolom, ez hors d'oeuvre, mert ide ez a kérdés nem tartozik. Azonban minden esetre nagyfontossággal bir arra, hogyha már felhozatott, a felszólalásra néhány észrevételt tegyek, (Halljuk!) A mi magát a párbért illeti, kétséget sem szenved, hogy az az állapot, hogy más felekezetbeli ember, mondjuk protestáns, a katholikus lelkésznek, vagy katholikusember a protestáns lelkésznek ilyen egyházi adót fizessen, olyan anomália, melyet, ha jogaiapja volna is, fentartani nem lehet. (Helyeslés.) A képviselő ur második megjegyzése is tökéletesen áll, mert csakugyan a párbér nagyrészben a feudalismus maradványa és a legtöbb vidéken azt csakis a misera plebs contribuens fizeti, mig az urak, a nemesek és honoratiorok nem fizetik és ez a kérdésnek talán még fontosabb része és ez szintén tarthatatlan állapot. Hogy ez ügynek rendezése különbséget fog tenni a congrua kérdésénél, az nagyon természetes és azért már előre gondoskodni kell, hogy a katholikus lelkészek — mert ez egyházi és politikai érdek — elláttassanak. Ez a feladata azon bizottságnak, mely a püspöki kar küldötteivel együtt egy javaslat kidolgozásával bízatott meg. Nem tudom, miért tetszik kifogásolni, hogy mi a 4 ministerium részéről képviselőket küldöttünk ki azért, hogy a dolgot maguk közt előlegesen megbeszéljék, mielőtt a püspöki kar képviselőivel összejönnek, mert méltóztatik tudni, hogy Haynald Lajos bibornok-érsek ő eminentiaja, az egri érsek és a szatmári püspök lettek e czélra a püspöki kar részéről kiküldve, hogy a ministerium képviselőivel valami megállapodásra jussanak. Timont, vagy bárkit meghallgatni idő előtti lenne. De miért méltóztatik pálezát törni azon urak felett, a kik e dolgot ismerik? E bizottság dolga tisztába jönni azzal, mily javadalmakkal vannak a lelkészek ellátva, mert az utolsó összeírás óta az állapot e tekintetben nagyon változott. Azt hiszem, az ügy a legjobb kerékvágásban van. Hogy minő lesz a végmegoldás, azt előre nem jósolhatom meg, hanem kívánatosnak tartom, hogy e kérdés az egyházzal egyesítve oldassék meg és én fel sem teszem, hogy ez meg ne történhessék. Ha igy nem menne, kény- * telének volnánk az ügyet náluk nélkül elintézni, de azt hiszem, hogy menni fog. (Helyeslés.) Nem veszem rossz néven, hogy a t. képviselő ur felszólalni méltóztatott, de ily nagy nyugtalanságra absolute nincs ok. •MVégül csak azt jegyzem meg, hogy nem áll az, hogy a költségek fedezésére nem volna meg a szükséges pénz; mert ha az összeírást akarjuk és szükségesnek tartjuk, az magától nem történhetik meg. Ez bizonyos — habár nem nagy — költségekkel jár, melyekről gondoskodni fogunk.
