Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-181

100 181. országos ülés február 11. 18S6. tisztviselők, a segéd- és kezelő személyzet tagjai elleni fegyelmi eljárásról szóló 1876: VII. törvényczikk módosítása tárgyában beadott 194-ik számú törvényjavaslatra vonatkozólag tiszteletteljesen beterjeszteni oly kérelem kapcsában, hogy a jelentés kinyomatását, a ház tagjai közt leendő szétosztását és! az osztályok mellőzésével annak idején való napirendre kitűzését elhatározni méltóztassék. Elnök: A jelentés kifog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezik, az osztályok mellőzésével fog annak idején napirendre tűzetni. (Helyeslés.) Molnár Viktor, a közigazgatási bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a közigazgatási bizottság jelentését a tömeges visszatelepülök honosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában tiszteletteljesen benyújtani. Kérem annak kinyomatását, a ház tagjai közt való szétosztását, és annak idején az osztályok mellőzésével leendő napirendre tűzését elrendelni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezik, az osztályok mellőzésével fog annak idején napirendre tűzetni. {Helyeslés.) Több jelentés nem lévén, következik a napirend szerint az 1886-ik évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása és pedig a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésének 49-ik lapján ezen tétel :a „Néptanítók Lapja" kiadására 11,000 frt. Lesskó István: T. ház! {Halljuk!Halljuk!) A múlt évi költségvetés alkalmával gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam azzal a figyelmeztetéssel járult az igen t. cultumsinister úrhoz, hogy az ország által fizetett néptanítók lapjában tanügyi ezikkek és fejtegetések helyett politikai kérdések szellőztetnek, kortes-politika űzetik. Az igen t. cultusminister nr, mint a kinek erről a lapsusról nem volt tudomása, egész jóakarattal és jóindulattal megígérte, hogy e fölött őrködni fog és ottj többé ily politikai fejtegetéseknek helye nem lesz. (Halljuk!) És ez igen helyes volt, mert egy hivatalos tanügyi közlönynek nem lehet más czélja és hivatása, mint a mindenféle felekezethez tartozó és ezrekre menő néptanítókat a vallás és oktatás terén új és új tanügyi olvasmányokkal gazdagítani, hogy azokkal táplálkozva, mind ők, mind gyermekeik a magyar társadalomnak hasznos polgáraivá váljanak. Magától értetik, hogy a magyar állam és annak érdeke oly értelemben legyenek szünet nélkül hangoztatva, a mint azt a kormány feje Tisza Kálmán, gróf Apponyi Albert és Szilágyi Dezső t. képviselőtársaim szívesek voltak hangoztatni. Más kérdések és más fejtegetések ide nem tartoznak. De alig hogy eltiltatott a „Néptanítók Lapja" a politikai kérdések fejtegetésétől, már is más hibába esett annak szerkesztősége. Ugyanis 1884. deczember hó 17-én 824. lap a hitezikkelyékről értekezik és azt irja, hogy „A pokol valóban pokoli találmány". Ily ájtatos igékkel tractalta karácsony ünnepére a „Néptanítók Lapja" a 15 ezer katholikus tanítót s vele legújabban a katbolikus iskolaszékeket. „Káromkodás nélkül elfogadjuk, hogy nincs, sőt józan észszel nem is lehet pokol és a ki e tant először feltalálta és találta, maga volt a pokol". Ezek az országos tanügyi közlöny szavai. Pokol tehát nincs. (Élénk derültség.) A minister midőn azt állította, hogy a vallás erkölcsi oktatás csakis a lelkészek kezében van, nagy tévedésben élt. Ne vegye rossz néven a cultusminister ur, ha mint régi paedagogus egész tisztelettel azt jegyzem meg, hogy mindenekelőtt különböztesse meg e két dolgot: vallásoktatás és valláserkölcsi képzés. Az oktatás az ismerő tehetségre vonatkozik, mig a valláserkölcsi nevelés a szívre és az akaratra appellal. A vallásoktatás alatt főleg a hittani tételek ismeretét értjük, mig ellenben a vallás — erkölcsi képzés folyománya minden vallási gyakorlat és az erényes élet. Ha a világi tanító nem támogatja a hitoktatót működésében, akkor az czélt határozottan nem érhet. És kérdem, mennyiben van a világi tanítónak alkalma a valláserkölcsi képzésre jótékonyan befolyni ? De mi következik ebből 1 (Derültség. Halljuk!) Már ha nincs pokol, azért nincs, mert nincs bűn, nincs törvényszegés, nincs lelki botlás, nincs vétek, melynek büntetésére volna a keresztény hit szerint a pokol rendeltetve és a mai sikkasztások, ön-, apa-, testvér-, királygyilkosságok, dynamitardok, szóval a bűnök teljes szabadságának korában, ez a legplausibilisebb világtan. Ily corolariumok származnak a helytelen hiányú hitágazati fejtegetésekből. Most pedig kérdés: van-e az államnak joga, küldetése a népeket., különösen a hit dolgában oktatni ? hit és vallás dolgában ítélni ? alattvalói polgárai hitéből gúnyt űzni ? azt eltagadni ? Es ebben rejlik a felelet, melylyel az igen t. cultusministernek tartoztam, midőn a múlt évi költségvetés alkalmával hangoztatva a valláserkölcsi nevelést, az igen t. cultusministertől azt a választ nyertem, hogy miután legtöbb iskola felekezeti jelleggel bír az országban, arról, ha vallás erkölcsi nevelés dolgában hiányok észlelhetők, ennek okai nem a ministeriumban, hanem magában a lelkészkedöpapságban keresendők,melynek kezében van letéve a vallás-erkölcsi oktatás. Egyébiránt azt mondja a cultusminister ur : „Az iskola nem nevel, csak oktat, e hibának oka