Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-180

96 180. országos ülés február 10. 1886 nittatik, a mire, őszintén mondva, nem nagy szük­ség van, vagy a minek a nép kevés hasznát veszi. (Ugy van! Helyeslés balfelöl.) És igen sok van, uraim, a mi nem taníttatik és a minek, ha taníttat­nék, véghetlenül nagy hasznát venné a nép. Fel­említem különösen azt is, a mit a múlt alkalom­mal is felemlítettem, midőn tudniillik a földmíve­lésügyi tárcza költségvetése tárgyaltatott, hogy azok, a kik ismétlő iskolában járnak, tudniillik a 15—16 évesek, nem bírnak olvasókönyvvel; kér­tem akkor a ministert, hogy gondoskodnék olyan olvasókönyvről, melyben a gazdaságnak alapos szakismeretei s egyéb jó, hasznos arra vonatkozó tanácsok lesznek felvéve a népnek oktatására. (Ugy van f) A minister ur erre hajlandóságot mutatott, de eddig nem volt sikere felszólalásomnak. Azért, hogy ez megtörténjék, legyen szabad most itt is­mételve felkérnem a t. közoktatásügyi ministert, (Helyes! Helyes!) arra tudniillik, hogy mivel ő is annyira akarja a népnevelést előmozdítani, az általam kért és óhajtott könyv létrehozatalához legyen szives hozzájárulni. Ha a t, minister ur a hetedik tétel alatt a tankönyvek részére előirány­zott 14,000 frtból 4,000 frtot ki fog tűzni egy pá­lyázati műre, biztosítom a minister urat, hogy oly jó könyv fog kerülni népünk kezébe, mely egészen kielégítő. (Ugy van! Ugy van!) Az igen t. minister ur épen pár perez előtt nyilatkoztatta ki, hogy nincs megelégedve az elemi iskolákkal; óhajtja, hogy ne csak irni, ol­vasni tudjam.k, hanem egyszersmind a gazdasági ismeretekben is jártasságot nyerjenek. (Élénk he­lyeslés.) Azért tehát, midőn én ezt felemlítem, ugy hiszem, ez nem az én nézetem, hanem a minister urnak akarata is (Ugy van! Ugy van! Derültség) és azt hiszem, a t. háznak akarata is. (Ugy van! Ugy van! Derültség.) Itt, azt hiszem, senki sem mondhatja közülünk, hogy népünk már annyira nevelt, hogy nem lenne szüksége arra, hogy több képzettséget kapjon, hogy könnyebben megélhes­sen. (Ugy van! Ugy van! Derültség.) Ma, midőn Irányi t. képviselőtársam felemlíté a polgári iskoláknál, hogy az 5. és 6. osztályban kevés növendék van, a ministeri tanácsos ur ő méltósága erre azt jegyzé meg, hogy neveljük a nemzetet, majd lesznek ezen iskoláknak növen­dékei. Én azonban azt mondom, hogy nehéz arra nevelni, midőn az iskola megvan, de az atyák nem adják oda gyermekeiket. (Ugy van! Ugy van! Élénk derültség.) Ily esetben a minister ur nem tehet egyebet, minthogy a közönség óhajtását tekintse. Uraim, én megmondom micsoda módosítást tegyen a miuister ur, (Halljuk! Halljuk!) ha nem akarja az 5. és 6. osztályt bezárni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék a kereskedelemre, a gaz­dászatra a fősúlyt fektetni. Biztosítom a minister urat, hogy akkor lesznek az említett két osztály­[ nak növendékei. (Ugy van! Ugy van! Derültség.) Méltóztassék nézni,mily kevés van fordítva Magyar­ország kereskedelmének fejlesztésére. Kereske­delmi czélokra mindössze 160,000 frt van fel­véve. Pedig ha őszintén keblünkre teszszük kezün­ket, (Nagy derültség) meggyőződhetünk, hogy Izraelnek fiai, a kik a kereskedést űzik, (Ugy van! Ugy van! Derültség) boldogulnak utána. (Ugy van! Ugy van!) A magyar pedig kereskedelemmel nem foglalkozik. A kormánynak kötelessége a honfiak gyerme­keit oda nevelni, hogy a kereskedés, a gazdászat előmozdíttassék s akkor hiszem, hogy lesznek e hazának magyar keresk edőpolgárai is. (ügy van ! Ugy van! Derültség.) És nem lesz a kereskedés Izrael kezében. (Ugy van! Ugy van!) Ily körülmények közt tehát én, ki lelkemből óhajtom a népnevelés ügyét előmozdítani, nem elégszem meg a minister ur azon nyilatkozatával, hogy oda fogja nevelni az ifjú tanítókat és taná­rokat, hanem én magok a tanítók és tanárok kezébe akarom adni azt a könyvet, hogy most már kezd­jék meg a népet igy nevelni. (Helyeslés.) Hozzájárul ehhez i\z is, hogy a hol több szak­értő együtt működik, ott uraim, azt lehet látni, hogy nagyobb az eredmény (Ugy van! Ugy van! Derültség.) Azért én nem akarom sérteni a köz­oktatási minister urat, midőn arra kérem, hívjon össze enquéte-et a népnevelés ügyében. (Élénk derültség.) Hivja össze azokat, kiknek a népneve­lés ügye szivén fekszik, kik szakértelemmel bír­nak s igyekezzék oda működni, hogy ez az en­quéte hozza létre azt, a mit a népnevelés ügyében létre lehet hozni. (Helyeslés.) Ha a t. ház és t. minister ur e nézetemet he­lyesnek találja és elfogadja, biztosítom, hogy a népnevelés jobban fog haladni, mint jelenleg. A tételt elfogadom. (Helyeslés.) Berger Ignácz í T. ház! Eltekintve a cse­kély' számú magán és egyleti népiskolától, közön­ségesen r háromféle, úgymint: állami, községi és felekezeti népiskolákat különböztetünk meg. Kezdetben a közoktatási törvény életbelépte­tése után a községi iskolák kedveltettek és pártol­tattak nemcsak az állam, hanem a közönség ré­széről is. Volt nagy öröm — részemről ugyan nem — ha egy felekezeti iskolát sikerült elközö­síteni. Ujabb időben e tekintetben nevezetes vál­tozás történt, most már nem oly kedvesek a köz­ségi iskolák, nem pártoltatnak, hanem elhagyat­nak ; sőt megtörténik az is, hogy a már élvezett állami segélytől, mely a községi iskolákat az 1868: XXXVIII. t.-czikk 43. szakasza értelmében megilletné, minden indokolás nélkül egy­szerűen megfosztatnak; ellenben az állami iskolák szaporittatnak és bőséges segélyben részesülnek. Ezt bizonyítja egyebeken kívül azon 90,000 frt többlet, mely a költségvetésben az állami iskolák

Next

/
Thumbnails
Contents