Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-180

180. országos ülés febrmár 10. 1886. 97 javára fölvétetett szemben azon csak egy ezer frt ] többlettel, mely a sokkal számosabb községi iskolák segélyére ajánltatott, de különösen bizonyítja a nagyobb tétel indokolása, melyben a t. közoktatási minister ur az állami iskolákról azt mondja: „A népnevelésügy előbbvitelére hatályosabb eszközt nem ismerek". Nagyon sajnos volna, ha egyéb hatályos eszközzel nem rendelkeznénk a népnevelésügy előbbvitelére, a mennyiben az állami iskolák csak három százalékát teszik a népiskolák összegének, mig a többiek 97 százalékot. Megengedem, hogy némely helyen abnormis viszonyok közt van helye és törvényes jogosultsága az állami iskolának. De hogy az állami iskolák túlságosan szaporitassanak és más jellegű iskolák rovására dédelgettessenek, azt egyáltalán nem helyeselhetem és pedig három okból. 1. Mert van egy kis igazságtalanság abban, hogy egyiknek az állam épít iskolát, a másik pedig maga épít. Kivált igazságtalan, ha oly községek nyernek államiskolát, melyek saját erejükből is állíthatnának a törvény kívánalmainak megfelelő iskolát. 2. Mert szegény ország vagyunk, az állami iskola drága, sokba kerül; egynek költségén tíz más iskolát felsegíthetnénk. 3. Népiskola nélkül nincs népnevelés. A népnevelés pedig nem az állam kizárólagos hivatása, hanem a nép és az összes társadalomé. Azért mondja boldogult Eötvös: „Ha van feladat, melynek megoldására az állam minden hatalma elégtelen — ez a népnevelés. Oly feladat ez, melyet csak a nép maga oldhat meg." Nem szándékom az összes megye tanügyi állapotára kiterjeszkedni, csak legelhagyatottabb részeire. Ezek után kegyes engedelmével némelyeket Zalamegye közoktatási állapotairól leszek bátor elmondani. E megyének van egy nagy vidéke, melyet hallásból sokan, látásból kevesen ismernek, ez az úgynevezett Göcsej. Hegyes-völgyes terület ez kőzet és kavics nélkül, ragadós agyagos talaj, kemény tartós utak építését lehetetlenné teszi, azért elzárva a nagy világtól s távol minden kereskedelmi központtól, ugy gazdasági, mint culturalis tekintetben legelmaradottabb, legelhagyatottabb része a megyének. Ha Hermán Ottó t. képviselőtársam a főváros környékét Central-Ázsiának merte nevezni, akkor a fennevezett vidéket bátran Oentral-Afrikának nevezhetem azon csekély különbséggel, hogy nem majmok, hanem emberek, még pedig tősgyökeres magyar emberek laknak ottan, megfosztva a szellemi és anyagi fejlődés minden eszközétől. Azért arra kérem a t. közoktatásügyi minister urat, utasítsa a megye buzgó tanfelügyelőjét, KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. IX KÖTET. utazza be a magyar Kongót s egyetértve az iskolafentartók és tanhatóságokkal, terjeszszen fel véleményes jelentést a mostohán elhagyott Gröcsej tarthatatlan tanügyi viszonyairól s nyújtson módot s eszközt arra, hogy hol legnagyobb a szükség, a kellő segedelem se hiányozzék. Mert nem tartom helyes eljárásnak még az annyiszor hangoztatott nemzeti közművelődés érdekében sem saját fajunk culturalis fejlődését elhanyagolni. Egyébiránt elfogadom a tételeket. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat és Irányi t. képviselő urat, mint a határozati javaslat benyújtóját. Az előadó ur nem kívánván szólani, Irányi Dániel képviselő urat illeti a szó. Irányi Dániel: T. ház! Ugy a t. minister ur, mint Grönezy Pál ministeri tanácsos ur olyat bizonyítottak, a mit én nem tagadtam és olyat czáfoltak, a mit én nem állítottam. Nevezetesen azt bizonyították, hogy az ipar fejlesztése mennyire szükséges, mennyire üdvös, holott azt magam is állítottam, só't e téren tanúsított igyekezeteért a minister urat meg is dicsértem. Én nem valamennyi felsőbb nép- és polgári iskolát akarom megszüntetni, hanem csak ezt meg ezt a felsőbb nép- vagy polgári iskolát, illetőleg annak egyik vagy másik felsőbb osztályát. A t. minister ur nem arra fekteti a fősúlyt, hogy az a csekély összeg, mely rendelkezésére áll, minél czélszertíbben használtassék fel, hanem, hogy azzal dicsekedhessek, hogy van 76 felsőbb népiskola és 136 ipariskola; ámbár ezek némelyikében, de különösen a felső osztályokban nincsenek tanulók. Már pedig én azt állítom, hogy nem az a czél, hogy épületek, hanem hogy tanulók legyenek, kik azon szakban, melyre az iskola felállíttatott, kiképeztessenek. A t. ministeri tanácsos ur különösen elsorolta a tanulói átalányokat, ugy a felső nép-, mint a polgári iskolákra vonatkozólag. Hiszen ha én valamennyi felsőbb népiskolát, valamennyi polgári iskolát meg akartam volna szüntetni, akkor a t. tanácsos urnak ezen adatai igenis bizonyítottak volna ellenem; én azonban csak azokat a felső nép- és polgári iskolákat, illetőleg ezeknek csakis azon osztályait kértem megszüntetni, melyeknek nincsenek tanítványaik és a melyek mindamellett az államkincstárnak igen nagy költségébe kerülnek. Azokat, melyek nem az állam pénzén tartatnak fenn, természetesen érintetlenül hagyom, valamint nem bolygatom azokat sem, melyek csak rövid idő óta állanak fenn s melyekre nézve a tapasztalás még nem 13