Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-164
164. oraságos filé* j*n«ár 20. 1SSÍ. 77 gítani. (Közbeszólások a jobboldalról: Lefőzni!) j Mondjuk hát, lefőzni. (Zajos derültség.) Erre azt jegyzem meg, hogy a minister ur igen helyesen hivatkozott a törvény ide vonatkozó rendeleteire, elmondván, hogy Győr városa és Győr vidéke csak azon összeg erejéigparticipal akiadásokban, a mennyibe az államnak fog a munkálat kerülni, de elfeledte azt is megmondani, hogy ő jóakaratukig Győr városának és vidékének már dobogót, utakat stb építtetett, melyek majd 100,000 frtba kerültek. Ha tehát a minister urnak jóakaratú volt ezen válasza, akkor kár volt a dolog ezen lényeges részét agyonhallgatni. Miután azonban mindemellett is a minister ur válasza minden irányban sok jóakaratról tanúskodott, én a válaszát tudomásul veszem. (Derültség a jobboldalon.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a minister ur válasza tudomásul vétetik. Következik az Enyedy Lukács képviselő ur interpellatiójára adandó válasz. B. Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi minister: Ha méltóztatnak megengedni, előbb Szederkényi képviselő urnak fogok válaszolni, minthogy az ő interpellatiója régibb keletű'. (Halljuk!) Szederkényi képviselő ur a következő interpellatiót intézte hozzám: Kérdés a t. közmunka- és közlekedésügyi minister úrhoz. Elterjedt hir szerint egy consortium, mely magas állami hivatalos körökkel közeli összeköttetésben áll, a mátrai vasút kiépítése ügyében a t. közlekedési niinisteriummal tárgyalásokat folytat s állítólag már kiegyezés is jött volna létre, hogy a magyar állami vasútnak igazgatósága a magyar állami vasutak illető forgalmából 50%-tóli átengedést biztosít az építendő vasútnak forgalom és igy jövedelem biztosítása képen. Kérdem a t. minister urat, van-e folyamatban oly tárgyalás a kiépítendő vasútra nézve, mely a magyar állami vasutak illető forgalmának bármely percentben érhető átengedését involválhatná, mely egyenes megszegése volna a t. minister ur e házban május hó 16-án tett ama ünnepélyes ígéretének, hogy semmi kö: élességet nem proponál, mely az államnak bármi néven nevezhető hozzájárulását helyezhetné kilátásba e vasút coneessiójánál. Ezt illetőleg, t. ház, meg kell jegyeznem, hogy valahányszor egy vasút építéséről van szó és különösen egy olyanról, a melynek egyszersmind üzemét, mint a hogy itt előre meg volt mondva, az államvasutak igazgatósága veszi át, mindig száz különféle kérdés tárgyalandó, a melyek vonatkoznak a forgalom kérdésére, a posta hozzá járulására és számos más, lehető és némelykor lehetetlen kérdésekre is, melyek időközben felmerülnek. Természetesen kötelességem egyfelől az állam érdekeit óvni meg, másfelől a mit méltányosan a vicinális vasutak építésére nézve törvény szerint nyújtani lehet, azt a vicinális vasutaktól meg nem tagadni. Szerintem a vicinális vasutak, valamint a többi vasutak is nem fiscalis szempontból tekintendők, hanem azon közgazdasági értékük szerint, melyet mindig képviselnek. (Hlyeslés ) A mátrai vasútnál a concessio és ezzel kapcsolatosan az üzembevétel iránt természetesen igen jelentékeny és különféle kérdések merültek föl. Nem ismerem azon „magas áll ;mvasúti hivatali körökkel" közelebbi összeköttetésben levő concessionariusokat, én gróf Károlyi Gyulával és társaival, mint ezen vasút concessionariusaival voltam összeköttetésben, mással nem, velük tárgyaltam, velük hozatott a dolog annyira tisztába, a mint van Méltóztatnak tudni, hogy előzetesen törvényjavaslatot nyújtottam be, a mely a t. ház által elfogadtatott és méltóztatnak tudni, hogy a múlt napokban erre vonatkozólag egy jelentést voltam bátor a t. ház asztalára letenni. Bizonyos forgalmi megosztás igenis van tervezve, de nem 507»-os és nem is általános, hanem Oderbergből Ruttkán, Füleken, Hatvanon, Szolnokon át és visszafelé a magyar államvasút azon állomásaira, melyekre a mátrai vasútnak útja rövidebb, a regié kiadások levonása után, a mely marad mindenesetre a magyar államvasutak részére, 507" biztosíttatott az illető vasuttársulat részére, valamint biztosíttatott a forgalmi stipulatio szerint a mátrai vasútnak a belforgalom Terenne, Kisújszállás és Kál-Kápolna állomásokra, e mellett a magyar államvasutnak irány ozási joga teljes épségben maradván. Azt gondolom, t. képviselő ház, hogy ez a méltányosság szempontjából igazolt; és azt gondolom, hogy midőn ebbe belenyugodtam, egy szóval sem sértettem meg azon nyilatkozatot, melyet itt e házban május 16-án tettem és azon intentiót, a melyet akkor kifejeztem. Mondottam, hogy az államnak magának áldozatába, hozzájárulásába nem fog kerülni e vasút azokon felül, a melyek előhozattak már akkor, mikor a vasút concessiójáról szó volt. Minden hosszabb vasútnál, ha vicinálisnak neveztetik is, a forgalom-megosztás kérdése, mely általán véve a vasúti forgalmi politika szerint alkalmazandó, minden vasutak között ugyanaz, melyek hasonló relatiókat kötnek össze, ha nem több, mint 20 százalékkal hosszabbak más relatiónál; e szerint ezeknek mindig szokott kisebbnagyobb osztalék jutni, néha 40, néha 50, néha 30, vagy csak 10 százalék, ez a relatio szerint igen különböző. Hogy pedig e tekintetben nem műveltem semmit olyat, a mi ellentétben volna akkori nyilatkozatommal, ennek bizonyságául bátor leszek azt szószerint felolvasni, (Halljuk! I Olvassa.)