Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-164

72 164. orsxAgei ülés január 20. !88§, sét és eljárását a municipinmokkal szemben ezen érintkezést illetőleg sehogy sem helyeselhetem. Szerintem törvénybe is ütköző, sérelmes is, hogy a t. belügy minis ter ur állítólag Pest vármegyéhez, de más helyekre is utasításokat küldött és meghagyta, hogy a munieipialis tisztviselők a közös hadseregbeli közegekkel kötelesek német nyelven levelezni. Szeretném, hogy nyilatkozni méltóztatnék ez ügyre nézve is, mert én ebben nevezetes sérelmet látok. Én óhajtanám, hogy a közös hadseregben addig is, mig a magyar nemzeti önálló hadsereg létre jöhet, oly szellem kapjon lábra, mely a magyar hatóságokkal a magyar nyelven való levelezést megkönnyítené, előmozdítaná, nem pedig brusque módon az ebbeli törvényes igyekezeteket is visszalökje. Azonban várhatunk-e erélyes fellépést e tekintetben a t. ministerelnök ur és belügyminister úrtól, ki maga is ugy tudom német nyelven adott választ a magyarországi császári és királyi vezénylő tábornok által vezetett ama küldöttségnek, mely őt bizonyos országosan kikürtölt ünnepély alkalmával üdvözölte ; várhatjuk-e ezt attól a belügyministertől, ki egy nyilvános ünnepélyes actuson — már akár mint belügyminister, akár mint ministerelnök, nem tudom mily minőségben — a hozzá intézett üdvözlő szavakra németül válaszolt? Attól t. ház, a magyar nyelv jogos megóvását ezen a téren alig várhatjuk. A t. belügyminister ur e tekintetben, legkivált ezen, Pest vármegyében intézett rendelete s azon nyilvános actus által, melyet jeleztem, mint germanisatort mutatta be magát, {Derültség a szélső baloldalon) ezért én őt üdvözlöm, ez új érdem, melyet ő a Magyarország körül szerzett érdemei koszorújába fűz. Ugyancsak mint germanisator mutatta be magát itt is egy múltkori tárgyalás alkalmával, mikor én közbeszólván, hogy ő a magyar állameszmét németül védi, arra hivatkozott, hogy az 1848/9-beli hadvezérek is németül osztogatták parancsaikat. Hát ezzel leginkább Görgey Arthurra méltóztatott czélozni. (Élénk cllenmondások jobbfélől.) Én tehát üdvözlöm a ministerelnök urat, először mint germanisatort, azután mint Görgey Arthur védelmezőjét. (Mozgás a jobboldalon. Ugy van! a szélső baloldalon, Nagy zaj. Világos!) Azonban, hogy vannak még a közös hadsereg körében is tábornokok, kik nem ugy gondolkodnak, mint a t. ministerelnök ur és nem ugy, mint ama budai tábornok, ki őt németül üdvözölte s ki a pestmegyei alispánt németül leveleztetni óhajtja, hanem a magyarnemzet jogos aspiratióihoz simulni kívánnak, erre szolgálhatok egy példával. (Halljuk!) A kassai vezénylő tábornok báró Kaes táborszernagy közelebbről tartott jubileumán, melyet katonatiszti szolgálatának 50-edik évfordulója alkalmából *lt meg, a Kassán szolgáló honvédség által üd| vözöltetvén, báró Kaes császári és királyi táborszernagy ur a magyar honvédség előtt következőleg nyilatkozott (olvassa) : , „A magyar katonákra nézve, úgymond, nagy kellemetlenség és baj az, hogy a katonai tanulmányok és a vezénylet nyelve német; reméljük azonban, hogy ez már nem sokáig fog tartani éa nemcsak a honvédek, de a Magyarországon levő hadsereg is a magyar vezényszót fogja használni." (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Constatálom most már, ki nagyobb germanisator, a tábornok-e, vagy a ministerelnök. (Élénk derültség a szélstt baloldalon.) Én, t. ház, a ki sokszor kényszerülök megtámadni a közös hadsereg egyes intézményeit, tartozom, a hol ismét jót és felénk simuló indulatot látok, azt örömmel constatálni is; azért olvastam fel ezt a legutóbbi kassai jelenetet, ezt a kassai eseményt ; minden Kassán létező honvédtiszt, bizonyságot fog arról tenni, hogy megtörtént. Óhajtom, hogy minél előbb valósuljon is meg az, a mi ott mondatott, mert hamarább el fog következni a mi mindnyáj ank forró óhajtása, az önálló nemzeti hadsereg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban meg vagyok győződve arról, hogy ama kassai tábornok, a ki a vezényszót illetőleg igen helyesen és liberálisan gondolkozik, ha ezt a nyilatkozatot nem az 50 éves jubileuma alkalmával, hanem sokkal az előtt tette volna, soha sem lett volna neki alkalma activ szolgálatban megülni az ő 50 éves jubileumát; (Ugy van! a szélső baloldalon) mert fájdalom viszonyaink ilyenek. Felszólalásomnak tehát t. ház, három oldala van : az egyik illeti az országos levéltárba a cabineti levéltári actáinak s remélem a többieknek is elhelyeztetését, a második a hazánk határain, kivált a keleti határokon elkövetett sérelmeket s azok orvoslásának miben létét, a melyre a t. belügyminister urnak felvilágosítását kérném; a harmadik pedig a közös hadseregbeli katonasággal való érintkezést illeti a belügyminister ur és a megyék részéről. Ugy tudom, hogy ebben az utóbbi tárgyban interpellaltatott is a t. belügyminister ur. Ha méltóztatik az interpellatióra adandó válasz — ha ez talán közelebb megtörténik — idejére halasztani feleletét ebben a kérdésben, én abban is megnyugszom, de a másik kettőre különösen óhajtom a feleletet. (Helyeslés a szélső balon.) Orbán Balázs: T. ház! Én, bár egyetértek előttem felszólalt t. Thaly Ká'mán képviselőtársammal mind a három tárgyra nézve, a melyet előadott ez alkalommal csakis az egyikre, a határsértésekre kívánok néhány észrevételt tenni. (Halljuk! a széhő balon.) Furcsa és szánalmas állapotban van a mi állami hatalmunk, a melyet önök minden alkalommal, a midőn ezen állami hatalom kifejtésére pénz azük-