Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-164

164. orntgoi tléa január 20 18S6. 7S ségeltetik, előtérbe szoktak hozni, de a midőn ezen állami hatalomnak erejét éreztetni és annak méltóságát megóvni kellene, akkor az nagyon csekélylyé zsugorodik össze. Sajátságos állapotban vagyunk mi, t. ház, a mi legközvetlenebb szomszédunkkal keletről, Romániával, kötünk egy kereskedelmi szerződést, a melynek minden pontját mi lelkiismeretesen megtartjuk, de a melynek az őt illető pontjai megtartatlanok és a mely mellett oly chicaneriákat követ el Románia, hogy az ott biztosított szabad kereskedelmi csere lehetetlenné van téve és mi a szerződésszegés ellen nem szólalunk fel, mert hát mi nagy állam vagyunk és nem illik, hogy egy gyenge állammal éreztessük a mi erőnket. Kincs olyan év, hogy Romániából fegyveres beütés ne történjék a székelyek földjének több pontjaira és ottan tekintélyes területek el ne foglaltatnának. Ujabb időben, a mint t. barátom felemlítette, megtörtént az, hogy már nem csak a területet foglalták el, hanem a nyájakat is elhajtották, a szénát elvitték és az ott levő embereket is bántalmazták és elhurczolták. És a helyett t. ház, hogy mi az ilyen fegyveres beütéseket erélyesen visszautasítanék, a diplomatia terére lépünk, kiküldünk egy határszabályozó bizottságot, mely birtokon kivül folytatja éveken keresztül a tárgyalásokat és a végeredmény * legtöbb esetben az, hogy az elfoglalt területek odavesznek, vagy ha vissza is kapjuk, visszakapunk kopár sziklákat, mert azt a fát, mely az illető területnek értékét képezte, letarolják, elpusztítják. Ily módon több ezer holdra menő birtokunk veszett oda és igen nagy értékű erdőterület lett letarolva, mert mint nagy államnak nem illik a gyenge fegyveres invasiót visszautasítani. Ez valóságos önelhagyottság. Miért van, mint t. barátom említé, az a nagy hadsereg, miért vannak csendőrjeink, finánczjaink, ha nem tudnak az ily beütéseknek gátot vetni ? Ha az állam nem képes, vagy nem akarja Magyarország területi integritását megoltalmazni, ám mondják meg, mi megfogjuk magunk oltalmazni (Derültség a jobboldalon. Helyeslés a szélső baloldalon) és ugy el fogjuk kergetni azokat a foglalókat, hogy a Dunáig meg sem állanak. Már meg is tették a derék kézdivásárhelyiek, kik egy ily beütő fegyveres vitéz csapatot, bocskoros vitézeket ugyancsak elkergettek. Ha tehát a kormány nem bir megoltalmazni, bizza reánk, majd meg fogjuk mi magunkat oltalmazni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: A felhozott kérdések, a mint Thaly képviselő ur maga is mondta, magának a költségvetésnek tételeivel nincsenek összeköttetésben; de minthogy minden esetre kisebb vagy nagyobb mértékben a belügyministerium hatáskörét érintik, a mennyire, hogy KÉPTH. MAPLŐ. Í884—87. VIII. KÖTET. | ugy fejezzem ki magamat, váratlanul lehet, kész vagyok e kérdésekre válaszolni. A mi első sorban a levéltárak kérdését illeti, maga a képviselő ur is elismerte, hogy a delegatiók mostani határozatai nem praejudicalnak azon megoldás lehetőségének, melyet ő óhajt. Talán szabad ezt annak jeléül felhoznom, hogy én nem felejtkeztem el tavalyi nyilatkozatomról, mert én is nem akarom magamnak tulajdonítani az érdemet, legalább igyekeztem épen azon, hogy a határozat olyan legyen, mely ne praejudicáljon a későbbi oly megoldásnak, melyet Magyarország országos levéltárának érdekében kívánni lehet; bár azt meg kell jegyeznem a t. képviselő urnak — és az első fennakadást ez okozta — hogy épen Magyarország tudós férfiai is nem mindnyájan kívánták a megosztást, sőt épen az ő körükből merült föl már tavaly az az eszme, hogy a tudományos kutatás czélszerűsége és teljessége érdekében jobb volna azokat együtt hozzáférhetőkké tenni, de nem elválasztani. Nem áll tehát az, hogy az összes magyar tudományos világnak nézete ez irányban megegyezett volna. Ismétlem azonban, olyan, a nn praejudicalna a további eljárásnak, nem történt. Én részemről a mennyire lehetséges, azoknak, a mik csakugyan kizárólag Magyarországot illetik, megszerzését a magyar országos levéltár számára ezentúl is következetesen, bár nem rohamosan elő fogom mozdítani. Ez az egyik; a másik a határkérdések általában és különösen Romániával szemben. T. ház, a bizottság, mely kiküldetett, a helyszínén bevégezte a munkálatot. Vannak bizonyos pontok, melyeknél a határ helyességére vonatkozólag megegyeztek ; de vannak pontok, a melyekre nézve a bizottság különböző tagjai, különböző nézeten vannak. Ezen irományok és okmányok a belügyministeriumban áttanulmányoztattak, mondhatom egy igen jó nagy magyar ládát foglalnak el és ezen tanulmány folytán történt azon propositio a belügy minister részéről: szólittassék fel a román kormány, hogy küldjön megbízottakat, a kikkel a további modus procedendi megbeszéltessék és lehetőleg eléressék az, hogy midőn az évszak a helyszíni munkát ismét megengedi, odajussunk, hogy a véglegesen megállapított határok kitűzessenek és a törvényhozásnak intézkedése, legalább ott, a hol ez okvetlenül szükséges, provocaltassék. A munkálat tehát folyamatban van és én rajta vagyok, mert ezen dolognál mitsem óhajtok jobban, mint azt, hogy lehetőleg ezen év folyamán e kérdéssel tisztába jöjjünk, vagy legalább a törvényhozásnak határozott, részletes jelentést tehessek. Ez az, a mit e kérdésre vonatkozólag mondani akartam A mi a határsértéseket illeti, sajnos, történI tek ilyenek a múlt évben is; de méltóztassanak | megengedni, a ki tudja ezen viszonyokat, elfogja 10