Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-164

164. országos ülés január 20. 1886. £3 a t. ház, hogy felolvashassam ugy a t. pénzügyminister ur, mint a t. előadó ur beszédének zárszavait ugy a mint ők elmondták, hogy azokra azután igazságosan és tárgyilagosan reflectalhassak. (Halljuk/ bálfelöl.) A t. pénzügyminister ur — nem akarok hosszas lenni, csak röviden jelzem — azt mondta, hogy minden helyes pénzügyi politikának az a feladata: kijelölni a kiindulási pontot, azután a végczélt. Azt mondja továbbá, hogy: a „kiindulási pont nem lehet más, mint számításba venni az ország jelenlegi helyzetét" — erre fektetem majd a fősúlyt érveléseimben — „figyelembe venni először az elvállalt kötelezettségeket, másodszor az ország szükségleteit és harmadszor az ország erejét. A végezel pedig azután a kiadások és bevételek közt az egyensúly helyreállítása". Hogy én a jelenlegi helyzetet, melyre a t. pénzügyminister ur hivatkozik, kellőleg jelezzem, fel kell olvasnom a t. előadó ur beszédének zárszavait. A t. előadó ur ugyanis a következőket mondta: „Ezen költségvetésünkben törekvéseink és azok eredménye van kifejezve, ki van fejezve benne helyzetünk." A t. előadó ur tehát jelzi most, hogy mi a helyzet és a ki a helyzettel az erőt és az erővel a feladatot megegyeztetni nem tudja, az hibás politikus. Mondja továbbá: „Mert ezen költségvetés helyzetünket, erőnket és feladatunkat szép összhangzatba hozza, bár nem jó, de helyzetünknek megfelel, azt elfogadjuk". Constatálja tehát a t. előadó ur, hogy a budget nem jó és annak megfelel a helyzet, tehát e helyzet nem jó. Én megfordítom azt, a mit t. előadó ur mondott. Én nem azt mondom, hogy a ki a helyzettel az erőt és az erővel a feladatot nem tudja megegyeztetni, az hibás politikus; én azt mondom, hogy a ki az erőhöz nem tudja mérni a feladatot és ennek következtében nem tudja megállapítani a helyzetet, az rossz politikus. (Élénk helyeslés a baloldalon. Ugy van!) Az igen t. pénzügyminister ur a jelenlegi helyzetet figyelembe véve, három módon akarja megoldani feladatát: akkép, hogy először az elvállalt kötelezettségeknek eleget tesz, másodszor a szükségleteknek megfelel, harmadszor az or*zág erejét veszi figyelembe. Itt is tökéletesen megfordítva áll a kérdés. Egy helyes kormányrendszernek először is a nemzetnek erejét kell figyelembe venni, (Élénk helyeslés a baloldalon) azután jönnek az országnak szükségletei és ezek alapján kell elvállalni a kötelezettségeket. (Élénk helyeslés a baloldalon. Ugy van!) Azt mondja a t. előadó ur, hogy a helyzet nem jó. Én is ezt mondom; de én a t. ház engedelmével tovább megyek és nem arról szólok, a mit Helfy Ignácz képviselő ur jelzett, hogy mi történik majd akkor, ha véletlenül hadi bonyodalmakba keveredik az ország, hanem beszélek arról, hogy ha igazságosan akarjuk mérlegelni a helyzetet, mérlegeljük azt szemben azzal a helyzettel, a melyben volt az ország akkor, mikor a ministerelnök ur átvette a kormányzatot. (Ugy van! a báloldalon.) Ha oly pénzügyi viszonyok léteznének ma Európában, minők akkor voltak a pénzügyi „Krach" után, akkor bizonyosan nem hivatkoznék a kormány értékpapírjainak árfolyamaira, mert a rossz helyzetből ki sem tudna bontakozni. (Ugy van! a baloldalon.) A t. pénzügyminister ur elismeri a helyzet nehézségét ép ugy, mint én és azt mondja, hogy a beruházásokat csökkenteni kell, mert új adókat már nem lehet kiróni. Azonban t. ház, mit jelent a beruházásoknak csökkentése ? (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy a nemzetnek életerejére compresst szorítsunk és lehetőleg elnyomjuk a nemzet erejének és vagyonosodásának lehetőségét. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) És itt t. ház, nem mulaszthatom el arra reílectalni, a mit különösen a t. pénzügyminister úrtól hallottunk. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminister ur ugyanis minket, az ellenzéket, bizonyos tekintetben bűnrészesévé akar tenni a deficit megteremtésében és azt mondja, hogy mi a beruházásoknál túlmentünk a határokon és mindig többet követelünk, mint a mennyi a budi étben elő volt terjesztve. Minthogy ez által minket az ország előtt téves világításba helyez, kötelességemnek tartom ezt a valódi tényállásra visszavezetni. (Halljuk! Halljuk!) Miből eredtek a mai viszonyok? Midőn annak idején a nemzet rohamosan akart beruházásokat tenni, én legalább egyénileg mondhatom, a túlsó oldalon ültem és megtagadtam a vasutakat; de azok, a kik most ülnek ott, akkor pedig itt ezeken a padokon voltak, vélem szemben megszavazták azokat. (Élénk tetszés a baloldalon.) Azonban erről nem is beszélek, hanem a beruházásokról szólva, kérdem, hogy mi deficitünk természete ? Mikor a ministerelnök vállalta el a kormányzatot, az egész nemzet pártkülönbség nélkül segédkezet nyújtott neki a pénzügyi helyzet rendezésére. (Ugy van! a baloldalon.) És mi történt? Roppant áldozatokat halmoztunk a nemzetre. A nemzet ezt szívesen fogadta s én állíthatom, hogy ennek folytán annyira javultak a viszonyok, hogy az akkori pénzügyminister, Széll Kálmán csaknem előterjeszthette a normalbudgetet, de a bekövetkezett külügyi események ezt halomra döntötték. De már azt csak senki sem meri állítani, hogy a bekövetkezett politikai és külügyi események az ellenzék helyeslése mellett jöttek létre, (Tetszés a baloldalon) hiszen szemünkre lobbantották már többször azt, hogy untig szemére vetettük a kormány-