Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-164

54 1*4. országos ülé pártnak a boszniai dolgokat. {Tetszés a baloldalon.) A boszniai occupatióval újra kezdetét vette az államháztartás rendezetlensége. (Ugy van! a baloldalon.) De menjünk tovább. Kinek van több érzéke az osztrák-magyar monarchia érdekei s a magyar érdekek iránt: a kormánynak-e vagy nekünk? Nem halmozták e fel számtalan kérdésben ama pár ott levő ellenzéki képviselő ellenzése daczára és az osz trák-magyar összmonarchia érdekeinek nevében mind a deficitet előidéző dolgokat? Mert azt csak nem fogják tagadni, hogy a most is a rendkívüli kiadásokban szerepelő boszniai költségek iinmár rendesekké lettek! Hiszen már évek óta igy szerepelnek! Ez az átchangirozás nem ér semmit! (Tetszés a baloldalon.) így hát önök, t. kormány és t. kormánypárt, mi jogon mondhatják azt, hogy a magyar állam eulturalis és minden egyéb érdekeit illetőleg legyünk takarékosak, midőn más dolgokban mindent megszavaznak ? (Ugy van! a baloldalon.) Mi ezeket a más dolgokat meg nem szavazva, joggal követelhetjük, hogy az, a mit a nemzet fejlődésére okvetlenül szükségesnek találunk, megtörténjék. Akkor nem fognak oly szemrehányásokat tehetni, mint a minőt ma Csernatony képviselő ur is említett, hogy — ugy mond — ha nem kapják meg az illetők, a mit akarnak, lármáznak, hogy sok a kiadás, tessék kielégíteni érdekeinket. Abban áll épen a helyzet betegsége, épen az a baj, hogy a t. kormány ily helyzetet teremtett és abból kibontakozni nem tud! Én a t. pénzügyminister ur által jelzett irányban, hogy előbb elvállal mindent, azután ha valami megmarad, az országnak is juttat belőle és csak végül veszi tekintetbe az ország erőit, helyes pénzügyi politikát nem látok, hanem épen ennek ellenkezőjét. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Az ellenzéknek mindig jogában áll felvetni a bizalmatlansági kérdést, ha opportunusnak látja. De nemcsak joga, hanem kötelessége is azt felvetni, a hol a bizalom kérdése tényleg fenforog. Ilyen az appropriatio kérdése is, melyet t. elvtársaim — mint ezt jelezték is — bár a budgetet elfogadják, e kormánynak meg nem szavaz hatnák. A jelenlegi tétel — ezt felesleges mondanom — mely az összeg hovafordítását ki nem mutatja, hanem ezt elvonja ugy az egész ház, mind egyesek controlja alól, csak a bizalom alapján szavazható meg. Ezért azt hiszem, hogy pártállásunk természetes logicai következménye, hogy e czímet el nem fogadjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Az általános vita alkalmával, azt hiszem, eléggé indokoltuk a költségvetéssel szemben elfoglalt tagadólagos álláspontunkat, a kormánynyal szemben táplált bizalmatlansági szavazatunkat. Igen természetesnek s az előzmények logicai következményének tekintendi a t. ház, ha mi az úgynevezett rendelkezési alas január 20. 18S6. pot, mindenek felett perhorreöcaljuk s annak megszavazását határozottan megtagadjuk. Én meg vallom t. ház, hogy a rendelkezési alaptól egyáltalában nemcsak idegenkedem, hanem egyenesen irtózom, mint az önkényuralom egyik nemzetellenes örökségétől, annak lehet értelme egy rendőr államban ; de az alkotmányosság fogalma azt egyenesen kizárja; mert alkotmányos országban oly kiadást, melyről senki sem tartozik számolni, a költségvetésbe bevenni nem lehet, nem szabad. Alkotmányos országban minden kiadási indokolni és igazolni kell, én, t. ház, már magában azt, hogy a 200,000 frtot kitevő rendelkezési alap egy szó indokolás nélkül mintegy lopva szándékoltatik átcsempésztetni: önmagában is elég oknak tartom arra, hogy azt határozottan visszautasítsuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Manapság hazánkban, sőt itt e házban senkisem tudhatja, hogy a kormány a rendelkezési alapot mire fordítja, hallottunk régebben oly magyarázatot, hogy a magyar állam eszme szilárdításáért van arra a kormánynak szüksége Ámde akkor a midőn azt, vagy annak egyrészét az országgyűlési képviselőválasztásoknál végbe vitt undok lélekvásárlásokra s ezáltal hatalmuk biztosítására használta fel: (Igaz! Ujy van! a szélső baloldalon) akkor a magyar állameszme ellen történik merénylet, mert Önök uralma egyenes megtagadása a magyar állameszmének, mert önök fő-fő törek vese abban összpontosul, hogy az államiság fő-fő atributumai feladassanak, elkoboztassanak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Önök minden módon elmozdítandó főakadályait képezik a haza állami függetlenségének, a mi nélkül szabad állami lét és fejlődés nem képzelhető. Isten rossz kedvében verte meg önökkel nemzetünket, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Zajos derültség balfelöl) arra kell törekednünk, hogy e csapás minél előbb elhárítva, nem pedig fentartva legyen. Minden jel arra mutat t. ház, hogy e rendelkezési alapból, a lélekvásárlás mellett jut a kormánypárti bérencz sajtó subventionálására is. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyik kormánypárti képviselő, ki a mellett még pap, is tehát az egyenlőség és szeretet vallásának szolgája, egy önfeledett perczében csőcseléknek merte nevezni az ellenzéki, utólagos kimagyarázása szerint, a velünk érző nem választókat. Azonban az, hogy az ellenzéki hírlapok hazánkban nagyon számosak s azok saját becsületükből nagy olvasóközönség által támogatva, fen tudják magukat tartani, épen az ellenkezőt bizonyítják azon képviselő ur állításának; mig ellenben semmi annyira nem tanúsítja e kormány és pártjának lejártságát, mint az, hogy kormánypárti lap széles ez országban alig létezik olyan, a mely a rendelkezési alap gyámolítására rá ne szorulna. Itt maga-