Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-163

163. országos ülés jannár 19. 1886. 47 tem az előttem szólott t. képviselőtársam álláspontját, ki arra helyezi a fősúlyt, hogy a választás, a mely — mint ő kifejezte — nehézkes és unalmas cselekmény, minél hamarabb lebonyolódjék ; nem pedig arra, hogy az országgyűlés igazi akarata érvényesüljön. Ha pedig, t. ház, alkotmányunk bizonyos méltóságok betöltésére annyi súlyt fektetett, hogy azt az országgyűlés akaratától teszi függővé, akkor ezen választás miként való szabályozásánál a domináló szempontnak annak kell lenni, hogy minden körülmények közt az országgyűlés akarata nyerhessen kifejezést. Már pedig, hogy lehessen az országgyűlés akarata kifejezésének elfogadni oly választást, melyet az országgyűlés, vagyis a két ház egyetemének csakis kisebbsége akar, de a melylyel szemben tulaj donképen a többség áll, habár ez olyan is, a mely kisebbségekre oszlik: ezt én nem vagyok képes felfogni. Én, t. ház, azt vártam, hogy e tekintetben egyhangúság lesz a t. ház tagjai közt és én nagyon is kérem a t. házat, hogy méltóztassék e szempontot, vagyis az országgyűlés akarata érvényesülésének szempontját, a formai nehézségek elkerülésének kicsinyes szempontja fülé helyezni és az absolut többséget Szilágyi t. barátom indítványának'értelmében, mint nélkülözhetlen kelléket kimondani. (Helyeslés balfdől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én őszintén megvallom, hogy ezen kérdésben nagy elvi fontosságot nem helyezek és akár igy, akár ugy dől el, abból semmiféle veszély nem keletkezhetik. Fontos csak az, hogy kétségbevonhatatlanul meghatároztassék, miféle többség dönt, nehogy concret esetben személyi kérdéssel kapcsolatosan merülhessen fel e kérdés. Azonban azt meg kívánom jegyezni t. barátom módosítására vonatkozólag, hogy igaz, hogy bekövetkezhetik az az eset, a melyet gróf Apponyi említeni méltóztatott, hogy valakit ily hivatalra az országgyűlés egy kisebbsége választ meg. De ez megtörténhetik egyáltalában is, sőt meglehet, hogy általános többség behozatalánál kevesebb ember fog valakit megválasztani, mintha a relatív többség dönt. A ki az ily választásokat ismeri, nem fogja kétségbe vonhatni, hogy ez gyakorlatilag lehetséges. Ha az első választás megtörtént és a szavazatok négy felé mentek, természetes, hogy nem kapott általános többséget senki sem. Most a három legtöbb szavazatot kapott között kell kitűzni a szavazást. Megint nem kap általános többséget senki, most a két legtöbb szavazatot nyert között kell kitűzni a szavazást. Arra nem is akarok reflectalni, hogy most is egyforma számú szavazatot kaphat a kettő és újra Kell szavazni. Hanem a mint a szavazások körüli eljárást ismerem, jót állók, hogy a ki a harmadik szavazásnál megkapja az általános többséget, kevesebb szavazatot fog kapni, mint a ki legelőször relatív többséget nyert. Ez igen természetszerűleg, igen könnyen bekövetkezhetik. Én tehát semmi veszélyt nem látok a relatív többségben és azt szívesen fogadom el. De egyébiránt méltóztassék dönteni; akár igy, akár ugy dönt a t. ház, a fődolog az, hogy ki legyen mondva, milyen többség dönt? (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra már senki sincsen följegyezve, következik tehát a szavazás. Szilágyi és Láng képviselő urak adtak be e ponthoz módosítványokat; méltóztassék mindkettőt meghallgatni. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa). Elnök: A szöveg tehát mindkét esetben változatlan marad; csak arról van szó, Szilágyi vagy Láng képviselő ur módosítása, tétetik-e'eléje. Minthogy Szilágyi képviselő ur sor szerint elsőnek adta be módosítványát, először erre vonatkozólag teszem fel e kérdést. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a Szilágyi képviselő ur által beadott módosítványt elfogadni: igen vagy nem? (Felkiáltások.* Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kérem azokat, kik nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház Szilágyi Dezső képviselő ur módosítványát elfogadta s igy Láng képviseli ur módosítása elesett. Következik a g) pont. Tibád Antal jegyző (olvassa a g), h), i) pontokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattaik; (olvassa a 4. §-t). Szilágyi Dezső: T. ház! A 4-ik§-nál ezélszertínek tartanám egy lehető félreértés kizárását. Ez pedig abban áll, hogy ha a regnicolaris deputatiók mindkét ház elnöke útján beadják jelentéseiket, mi történik azon jelentéssel? Ugy, mint most áll alkotmányunk, a regnicolaris deputatio javaslatai először itt e házban tárgyaltainak. (Zaj a jobboldalon.) Igy értem én. De támadhat azon kérdés is, hogy, miután egyidejűleg adják bejelentéseiket a felső és alsóháznak, vájjon a felsőházban előbb tárgyalhatók volnának-e, azaz a főrendiház megelőzhetné-e tárgyalásával az alsó házat? Ezért óhajtanám itt, azon félreértés kikerülése végett, kifejezni azt, hogy az országos bizottságok javaslatai előbb a képviselőházban tárgyalandók. S ez jönne a 4-ik §. végére. Tisza Kálmán ministerelnök: A dologmagától érthető és természetes. De én nem tudom, hogy magának az intézkedésnek erősbítésére fog-e válni, ha mi azt, a mi e törvényben általánosságban ki van mondva, most egy ily, nem törvény, hanem határozat és házszabály által, akarjuk előírni. Hiszen a törvény kimondja, hogy addig, mig más intézkedés nem történik, a kezdeményezésre nézve marad az eddigi gyakorlat. Mikor ezt törvény mondja, ezzel szemben, én megvallom, más intézkedést nemcsak szükségesnek nem tartok, de