Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-163

48 163. országos ülés január 19. 1886 ez inkább gyengítését és nem erőshítését képezné az eddigi gyakorlatnak. Csak ez a kifogásom. (Iíelyeslés jobhfelől.) Szilágyi Dezső: Örülök, hogy a ministerelnök ur, igy nyilatkozott. És szabadjon fölemlítenem azt. hogy miután egy oldalról sem történt ellenmondás: ezen háznak és a kormánynak a korona képviseletéhen, egyező nézete az, hogy ily regnicolaris deputatiók javaslatai fölött az első sorban való tárgyalás az alsóházat illeti. Én ezzel megelégszem és nem kívánom módosításomat a javaslatba beiktatni. Elnök : A 4. §. e szerint, miután ellenindítvány többé nincs, elfogadtatik. Tibád Antal jegyző (olvassa az 5. §-t). Elnök í Minthogy ezen szakasz több pontból áll, nem tudom : melyik ponthoz kivan Haviár képviselő ur, a ki magát szólásra feljegyeztette, szólani? Haviár Dániel: Én az utolsó négy ponthoz kívánok szólani. Elnök: E szerint, azt hiszem, legczélszerűbb lenne, ha az egyes pontok, melyekhez senki sem kivan szólani, egyszerűen felolvastatván, a módosítványt tevő képviselő ur mindjárt az általa megjelölt pontnál szólalna fel. Tibád Antal jegyző (olvassa az 5. §. bevcztését, a2—3. bekezdést, az a),b), c), d)pontokat, a, 4. bekezdést. melyek észrevétel nélkül elfogadtattak, olvassa a szakasz utolsó négy pontját). Haviár Dániel: T. ház! A határozati javaslat 5. §-ának négy utolsó bekezdése azt tartalmazza, hogy midőn a törvényjavaslat keresztülment mind a két házon, az összeegyeztető bizottságnak joga legyen azt átvizsgálni s ha netalán hiányt talál egyik-másik szakaszban a tekintetből, hogy a szakaszok módosítása következtében nem fordulnak-e elő a szakaszok közt ellenmondások, jogosítva legyen erre vonatkozólag jelentést tenni a t. ház elé és a t. ház minden vita nélkül szavazással döntsön a jelentés felett. Felfogásom szerint ez igen fontos új elv volna, mely behozatnék a magyar országgyűlés tanácskozási rendjébe, oly elv, a mely bizonyos esetben nagy veszélyre szolgáltathatna alkalmat, tudniillik arra, hogy esetleg érvényesüljön a törvényben olyan rendelkezés és intézkedés, a mely egyáltalában nem volt sem egyik, sem másik háznak szándéka, kívánsága. Az indokolásban az országos bizottság igen egyszerűnek és igen természetesnek tünteti fel ezt a rendelkezést, azt mondja — és én kérem erre a t. ház becses figyelmét, inert fontos a dolog — hogy mivel különösen oly javaslatoknál, melyeknél sok módosítás eszközöltetett, könnyen megtörténhetik, hogy e módosítások mellett a nem módosított szakaszokban, elnézés következtében némi ellentmondás vagy egyéb hibák merülnek fel és ennek kiigazítására az alkalmas mód nincs, tehátajánlja a t. háznak ez eljárási módot. lm azt hiszem, hogy midőn az ország legmagasabb testületének működéséről van szó, habár mindnyájan gyarló emberek vagyunk is. nem szabad kiindulnunk azon szempontból, hogy könnyen megtörténhetik, hogy bibit, csúszik be, elnézés történik és e szerint nem a törvényhozás akarata nyilvánul a szentesítés végett felterjesztendő törvényben. Azt hiszem, hogy minden nagyobb, különösen olyan testület, a melyben egy országra vonatkozó törvények alkotásáról van szó, biztosítékokat alkot magának abban a tekintetben, hogy az általa hozandó törvények az Ő valóságos akaratát fejezzék ki. A mi házszabályaink is tartalmaznak e tekintetben intézkedéseket; minden törvényjavaslat legelőször általános tárgyalás alapjául szolgál, másodszor részletesen tárgyaltatik s azután harmadszor is felolvastatik és ez mindig csak a részletes tárgyalás után 24 órával történhetik a házszabályok 166. §-a értelmében és ezen harmadszori felolvasás alkalmával mindazon igazítások bevehetők, melyekre vonatkozólag e határozati javaslat 5-ik pontja rendelkezést tartalmaz. T. képviselőház! Ily fontos dolognál az emberi gyarlóságra, feledékenységre, tévedésre, elnézésre oly nagy mértékben számítanunk nem szabad, hogy még egy negyedik biztosítékot is alkalmazzunk a törvények hozatalánál akkor, a mikor még oly elvet akarnak itt behozni, a mely ellenkezik minden eddigi szabálylyal, hogy tudniillik a ház minden vita nélkül, eg3~szerü szavazással döntsön a javaslatok felett. A hol alkotmány és alkotmányos eljárás van, ott nem képzelhető, hogy ilyen testület, akár a felső-, akár az alsóház, oly jelentésre nézve, melyben esetleg új dolgok is foglaltathatnak — mert hiszen minden az egyéni felfogás dolga és látjuk, hogy egy dologról milyen különbözők lehetnek a nézetek — hogy, mondom, egy ily jelentésre nézve, minden tanácskozás, minden eszmecsere, minden tárgyalás nélkül egyszerűen szavazással történjék a határozathozatal. En ezt veszélyesnek tartom, t. ház. óva int ettől bennünket épen a magyar törvényhozás történetében egy öröklő példa, melyre a t. ház tagjai bizonyára, méltóztatnak emlékezni, hogy egy túlbuzgó protonotariusa a volt tekintetes karoknak és rendeknek a só árára vonatkozó törvénybe egy záradékot vett be egész jóhiszeműséggel, mely záradék miatt aztán n magyar törvényhozás ezen pontot, mint sérelmet tárgyalta évek hosszú során át és mely miatt a magyar nemzet nagy mértékben volt a só árával megterhelve s igen sok küzdelmébe került, míg arra nézve módosítást volt képes eszközölni. Mindezek alapján t. ház, részemről azon módosítványt bátorkodom beterjeszteni, hogy ezen 5. pont négy utolsó alineaja hagyassák ki.-