Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-163

42 les- orsssagro* ül jöttek, mindjárt el is intéztek, a mi az elintézésnek bizonyára nem vált előnyére. Hiszen az ember természetében fekszik már az, hogy midőn improvisalva összejön, midőn valamely ügyben, szokatlan és kelletlen időben vonatik el egyéb foglalkozásától, akkor minél gyorsabban szeret ezen incidensen átesni. Most a főrendiház újra van szervezve s kilátás és remény van arra, hogy működését bizonyos időszakokba osztva be, több, folytonosabb és alaposabb tevékenységet fog szentelhetni a törvényhozási működésre s ily körülmények közt sokkal czélszerfíbb s a parlament tekintélye és munkásságának sokkal megfelelőbb, hogy minduntalan előre nem számított nem érdemleges ülésekkel ne zakíattassék s hogy teendői azon időre Összpontosittaasanak, midőn teljes számmal együtt lehet s az ily teljes számmal együtt lévő ház a kellő alapossággal tárgyalhassa a képviselőház üzeneteit. Ezek azon indokok főbbjei, a melyek miatt az országos bizottság szükségesnek és czélszerűnek tartja az eddigi gyakorlat megváltoztatását. A Szilágyi képviselő urmódosítványa a dolog lényegével nem ellenkezik. E módosítás első része tisztán stylaris kérdés; a mi pedig a kézbesítést illeti, a mi ellen annyi kifogás van, erre nézve a bizottság nem kivánt egyebet, mint garantiákat mindenféle tévedés és netalán késedelmezés ellen. Ezen czél vezette az országos bizottságot s e tekintetben azt hiszem, hogy az intentióval épen nem ellenkezik az, ha a kézbesítési könyv helyett az átvételi elismervény kifejezés használtatik a határozatban. Annak pedig, hogy e kézbesítést esetleg az elnök megbízott tisztviselője is átvehesse, okaszin tén a ezélszertíségi kérdés s az, hogy fennakadás ne történjék az átvételnél, midőn akár a szünetek alatt, akár más körülmény következtében maga az elnök nincs jelen a fővárosban vagy bármi oknál fogva a kézbesítés nála nem eszközölhető. Mindkét elnök természetesen intézkedik, hogy bárhol legyen, a neki felelős közeg az ő hollétét tudja. Ez volt a czél; minthogy azonban azon módosítás mellett is, melyet Szilágyi Dezső t. képviselő ur beadott, a kézbesítés maga megtörténhetik, én részemről azt hiszem, hogy az országos bizottság intentiójával nem ellenkezik, ha Szilágyi Dezső képviselő ur módosítása elfogadtatik. {Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! Minthogy most a részletes tárgyalásnál vagyunk, én, a ki módosítványt nyújtottam be, talán némi joggal kérhetem, méltóztassék megengedni, hogy még egy pár rövid szót szólhassak módosítványom mellett. Nem akarom az elmondottakat ismételni. Az előadó ur, a ki elég bőven szólott, azt még sem magyarázta meg, hogy üdvös dolog-e a magyar nemzet parlamenti életéből kifejlett nemzeti intézményt eltörülni, igen vagy nem? Erre helyezem a jannár 19. 1886. fősúlyt. Minek egy speciális magyar intézményt eltörülni, egy bureaucraticus kézbesítési könyv vagy postaintézkedés kedvéért? Nagyon helyesen jegyezte meg Szilágyi Dezső képviselő ur, hogy ő ugyan nem sokat ad a szertartásokra, de mégis súlyt fektet arra, hogy minő módon adatnak át az izenetek. Én a régi érintkezési módban is kifejezését láttam a magyar törvényhozás két háza öszszetartozandóságának; ennek szemmel látható momentuma volt az mindig és e momentumot nem akarom eltörülni, hiszen különben a képviselőház tagjai csak híréből fogják tudni, hogy létezik főrendiház, migmost a főrendiház jegyzőinek itteni személyes megjelenésében annak létezése külső jelekben is kifejezést nyer. Én ezen a magyar praxisból fejlődött sajátlagos usust] fentartani kívánom, mert a ki nemzeti államot akar, az tartsa meg annak külsőségeit is, a mint ezt valamennyi külföldi nagy művelt nemzetek is teszik. A ki pedig ez iránt érzékét teljesen elvesztette, az szavazzon a kézbesítési könyvre. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én ismételve kérem, hogy méltóztassék az érint kezes azon módját, a mely javaslatba hozatott, elfogadni. És ettől nem ijeszt el a képviselő urnak fenyegetése, ho^y ezt csak az fogadhatja el, a ki a magyar állam iránti érzékét elvesztette. Thaly Kálmán: Nemzeti állam! Tisza Kálmán ministerelnök: Hát nemzetiállam; a „magyar állam", gondolom ezt kifejez. És igen csudálkozom, hogy a képviselő ur a magyar állam eszméjét abban a kölcsönkért atillában ide-oda járó jegyzőben látja. (Élénk derültség és helyeslés jobbfelöl. Nagy mozgás a szélső baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A mit mondtam, uraim, az általánosan ismert tény és ha a képviselő ur a nemzeti sajátság fentartása mellett beszél, miért nem proponálja, hogy az ülésekben, ugy mint hajdan, magyarban és kardosán jelenjünk meg? (Élénk derültség jobbfelől. Mozgás és hosszantartó zaj a szélső baloldalon.) Tessék elhinni, t. képviselő urak. a magyar parlamentarismusnak sokkal kevesebbet fog ártani, ha nem a jegyzők viszik át az üzenetet, mint ha naponta ismétlődik az, hogy a legkisebb nem tetsző észrevételre perczekig tartó zaj akadályozza meg a szónokot. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Igaz! Ugy van! Zaj a baloldalon.) Különben csak egyet akarok még megjegyezni és ez az egy az, hogy ha az állana, a mit a képviselő ur indokolása mutat, hogy a képviselők csak abból tudnák meg, hogy van főrendiház, hogy a főrendiházi jegyző néha át jön és jelenti, hogy van főrendiház, vagy a főrendeket csak az emlékeztetné arra, hogy van képviselőház, hogy a képviselőházi jegyző átmegy és jelenti, hogy bizony van még képviselőház, (Elénk derült-