Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-163

Ü4 163. országos ülés jaunár 19. 1886 mint a mennyiben a közös ügyek természete engedi. No ha mind ennek hiányában vagyunk, akkor miért nevezi a képviselő ur tévedésnek azon politikát, mely ezen feladott jogokat egyenként és összesen vissza akarja szerezni? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Még egy másik tévedésben van a képviselő ur, ha azt hiszi, hogy lehet Magyarországból nemzeti államot csinálni a nélkül, hogy elébb megszerezzük az államisághoz szükséges kellékeket. A t. képviselő ur beszédében van egy másik állítás is, melyet nem fejtett ugyan ki, de a mely bennem némi aggodalmat keltett belső programúi ja iránt, melyet ő ugyan már nagyon gyakran fejtegetett, de még mindig vannak, kik őt félreértik vagy félremagyarázzák. Meglehet, hogy én is ezen hibába esem; de kénytelen vagyok ezt felhozni. A képviselő ur ugyanis azt monda, hogy egyik baj az — és azért nem birjuk a nemzetiségi bajokat teljesen orvosolni — hogy az állam, illetőleg a kormány nem vette eléggé erélyesen s ugy kezébe a közoktatási eszközöket, hogy azokkal feszélytelenül akadályozhasson meg mindent, a mi a nemzet ezéljainuk meg nem felel. Ha jól értettem a í. képviselő urat, ez annyit jelent, hogy t. képviselőtársam szerint szükséges volna, hogy az állam ne csak a felügyeleti, hanem még a feltétlen intézkedési jogot is gyakorolja az iskolák felett. Bocsánatot kérek, a ki ismeri Magyarország helyzetét; a ki tudja, hogy autonóm felekezeteink is vannak, melyek maguk gondoskodnak a maguk iskoláiról és hogy ezek közt a magyar nép zöme van, akkor én e veszélyes útra egyetlen nemzetiség kedveért sem lépnék, nehogy azért, hogy itt előnyt nyerek, elidegenítsem magamtói saját fajomat és feszélyezzem azt saját jogainak gyakorlásában. (Tetszés a szélső baloldalon.) Van a t. kormánynak elegendő felügyeleti joga. Csak akarnia kell s használhatja azt erélyesen ott. a hol és az ellen, a ki ellen kell. Én tehát az általános szabadságot senkinek kedveért sem óhajtom megszorítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek ezek után a t. ministerelaökur minapi felszólalására. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, meglepetéssel láttam és hallottam, hogy a t. ministereínök ur tagadja, hogy ez idő szerint, a nemzetiségi viszony Magyarországon rosszabb, mint volt évekkel ezelőtt; hogy tagadja azt is, hogy a horvátországi viszonyok ma rosszabbak, mint voltak ezelőtt. (Halljuk! Halljuk!) Erre valóban nehéz felelni. Hát elfelejtette már a t. ministerelnök ur zászlónk történetét? elfelejtette az okmányok történetét és mindazt, mi az utolsó 2—3 év alatt Horvátországban történt. És a nemzetiségekre nézve nem lát, nem tud semmit a t. belügyminister ur? Avagy talán arról sem tud a belügyminister ur semmit, hogy létezik Erdélyben irridenta, a mi eddig soha sem létezett? (Ugy van/ a szélső baloldalon.) Méltóztassék csak egy kis utat tenni Brassóba; méltóztassék ott csak egy napot is tölteni és meg fog győződni arról, hogy ott a magyarság ugy él, mint egy gyarmat, mint egy colonia az idegenek közt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Olyan éles, t. ház, soha sem volta nemzetiségi viszony, mint ma. Nem értem tehát, hogy ezt mikép lehet tagadni ? A t. kormányelnök ur visszapillantást vetve múltjára, bebizonyítani igyekezett, hogy ő nagy szolgálatokat tett az országnak. És miket hozott fel ? Első sorban azt, hogy a hitel erősbödött, a mit egyenesen az ő politikájának tulajdonít. Azután összehasonlítja, hogy mennyivel kellett drágább kamatot az országnak fizetni 10 év előtt, mint most. Engedelmet kérek, de akkor más országok is drágább kamatot fizettek, mint most. Ez apénzpiacz helyzetétől függ. Senki sem kezeskedhetik arról, hogy e helyzet holnap ép olyan lesz-e, mint ma és valamint ma nem csinálok abból érdemeta kormánynak, hogy a pénz olcsóbb, ugy nem csinálnék holnap sem szemrehányást abból, ha a k;smatláb megint nagyobbodnék. De hisz nem erről van szó. A t. ministerelnök ur nem is erre vállalkozott. O arra vállalkozott, hogy a pénzügyi egyensúlyt fogja helyreállítani, Azt mondja, hogy rendet hozott be, hogy nincs többé rövid lejáratú kölcsöniink. Bocsánatot kérek, ő itt megint igazságtalan egy hajdani vezértársa iránt. E mechanikai rendezést Ghyczy Kálmán kezdette, a rövid lejáratú kölcsönt tulajdonképen ő szüntette meg és részben az által behozott adónak jövedelméből hozta be a jelenlegi pénzügyminister ur is azt a kevés rendet, a mi ma van. Arra, hogy valaki ilynemű rendet hozzon be, nem szükséges nagy államférfiúi tehetség, különösen, midőn a nemzet oly végtelen áldozatkészséget tanúsít, minőt a mienk tanúsított. Hanem a t. ministerelnök urnak is van egy kényelmes programmja, ép ugy, mint a t. pénzügyminister urnak. Azt mondja, hogy az ő programmja a magyar állameszme. Nem értem, mit ért tulaj donképen a t. kormány és a kormánypárt az alatt, midőn ezt emlegeti. Hiszen tán az ellenzék sem képvisel más eszmét, mint a magyar állameszmét ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De egyáltalában nagyon különös lenyomást tesz reám, a hányszor csak azon oldalról hallom emlegetni ezt a magyar állameszmét. E kifejezés két fogalmat rejt magában : az első az, hogy ez ország ne legyen csak ország, hanem állam. És ha már meg vannak az állam kellékei, akkor következik az, hogy legyen magyar állam. Önök, kik az államiság kellékeit egymás-