Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-163
163. orMsag«w ilát január II. 1886. 33 lett fordítva. Ha ezt a beruházásokra vonatkozó programmot szándékozik beváltani, ez egy okkal több arra, hogy mentül előbb hagyják el azokat a székeket, (TJgy van! a szélső baloldalon) mert a beruházásokat megszüntetni annyit jelent, mint megállítani a nemzet haladását. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Miután a pénzügyekről szóltam, kötelességemnek tartom egy rövid megjegyzést tenni arra, a mi itt a valuta helyreállításáról felhozatott, anynyival inkább, mert a táloldalnak egyik igen t. tagja, Prileszky Tádé t. képviselő nr, erre egyenesen felszólította a kormányt. Hát mindenekelőtt kénytelen vagyok rectificálni két tévedést. Az egyiket épen Prileszky képviselő ur követte el, midőn azt állította, hogy Olaszország a valuta helyi eállítása ezéljából egy nagy adót vetett ki a népre. Bocsánatot kérek, ez nem ngy történt. Semmi adót nem vetett ki, hanem egy nagy kölesönhöz folyamodott és ezen kölcsön segítségével vitte keresztül e nagy műveletet. Ezt azért tartom szükségesnek rectificálni, nehogy a mi pénzügyministerünk ezen példa által felbátorítva, rövid idő múlva azon a czímen, hogy a valutát akarja helyreállítani, talán valami adót hozzon be és a valuta nem lévén helyreállítható, az adó mégis megmaradjon. (Derültség. TJgy van! a szélső baloldalon) A. másik tévedésben Horváth Gyula képviselő volt, ki tegnap azt állította, hogy a valuta rendezése által jutott Olaszország oda, hogy helyreállította nemcsak állam háztartásában az egyensúlyt, hanem még a kereskedelmi mérleget is. Hát ez is tévedés. Megfordítva, Olaszország már helyreállította volt és mert helyreállította volt államháztartásában az egyensúlyt, azért foghatott hozzá a valuta helyreállításához (TJgy van! a szélső haloldalon) és továbbá nemcsak az államháztartásában, hanem még a kereskedelmi mérlegben is meg volt az egyensúly. Sőt épen csak azóta, mióta a valuta helyre van állítva, most tapasztalják, hogy kis mértékben újból romlika kereskedelmi mérleg, a mi befolyással a valutára nincs, mert hiszen van sok ország, melynek kereskedelme passiv, a valutája mégis rendezett. Ezeket helyreigazítva, a tárgyra nézve csak a következőket mondom. Én ez idő szerint a valuta helyreállítására szavazatomat semraiképen nem adnám; (Helyeslés a szélső baloldalon) először is, mert erre, meggyőződésem szerint, az első meliőzhetlen feltétel, hogy rendezett államháztartás legyen; másodszor meliőzhetlen feltétel, hogy a műveletet keresztülvihessük, vagy csak hozzá is foghassunk, hogy önállóan rendelkezzünk azon intézettel, a melylyel e műveletet keresztül kell vinni, vagyis hogy rendelkezzünk önálló KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VIII. KÖTET. j magyar nemzeti bankkal. (Élénk helyeslés. TJgy van! a szélső baloldalon.) De még ez sem elegendő, mert ha elismerem egyfelől, hogy a valuta rendezése nélkül reális közgazdasági politikát sem állam, sem ország komolyan nem űzhet, még kevésbé folytathat oly nemzetközi kereskedelmet; mert hiszen a külföldi kereskedő nem tudja, hogy mig üzletét lebonyolította, azon értéken, a melyet árújáért kap, nem veszít-e egy-két százalékot. Tehát ez igaz. De ép oly igaz az is, hogy a valutát csak oly ország állíthatja helyre, a mely közgazdasági politikája fölött teljesen függetlenül intézkedhetik. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Ha mi rendezni akarnók a valutát, annak a közös viszonynak, melyekben vagyunk, fentartásával, akkor először is azon kellene kezdenünk, hogy kifizessük a 380 milliónyi állampapírt, felmerülne a kérdés és a viszály, íiogj a sóutalványok, melyek felfogásomszerintkizárólag az osztrákkincstárt terhelik, mi módon vonassanak be ; kétségkívül megindulna valami alkudozás, a mint történt a bank-kérdésnél és nem szenved kétséget, hogy akkor a mi kormányunk a szomszéd iránti szívességből egy kis részt elvállalna. (Derültség a szélső baloldalon.) Ily viszonyok közt valutát rendezni nem lehet. De ezen felül is, midőn én az előttünk levő költségvetési előirányzatot nem vagyok hajlandó erre a kormányra bízni, annyira, hogy még általánosságban sem fogadom azt el, miképen hihetné valaki, hogy e kormányra bíznék ily nagy műveletet, mely egész jövő közgazdasági életünkre, jövőbeli pénzügyi politikánkra befolyással bírna. (TJgy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt a ministerelnök ur minapi beszédére áttérnék, kénytelen vagyok Grünwald Béla t. képviselő ur szép beszédének két passusára rövid megjeg} 7 zéseket tenni. (Halljuk!) A képviselő ur beszédjének egyik részében a ministerelnökről szólva, azt mondja, hogy ritka eset, a mi vele történt ; mig ugyanis más államférfiaknak évtizedeken át kell mtíködniök, nagy alkotásokat felmutatniok, hogy a nemzet őket felkarolja, a ministerelnök részéről elég volt 10 év előtt egy nagy tévedés elismerése és azonnal felkarolta őt az egész nemzet. Tehát tévedésnek nevezi a t. képviselő ur azon politikát, melyet Tisza Kálmán, mint ellenzéki vezér hirdetett és a melyet mi ma is hirdetünk. Beszéde további folyamán midőn szemrehányást tesz a kormánynak azért, hogy nem csinált Magyarországból nemzeti államot, azt mondja, hiszen egyebünk sincs, mint a nemzetiség és elősorolja, mi mindent áldozott fel a nemzet 1867-ben; elmondja, hogy a hadseregre a magyar kormánynak nincs befolyása, a külügyekre nincs befolyása, a pénzügyekre is csak annyiban,
