Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-176

374 S7«. onaágo* tlée fekrmár i. 1886 ekkor nagy és hatalmas harczra kelnek ő benne az érzékiség és szellemiség. Ha ez áll, nem botrány, nem paedagogiai bűn e az, hogy a tanuló ifjúság akkor, midőn benne az érzékiség és a szellemiség kel harczra, minden disciplina és minden felügyelet nélkül van. A mostani ifjúságnak szabad minden. Szabad a szivar, a sétabot, a kávéház stb. A mai tanrendszer megengedi, hogy a még éretlen, fejlődésben lévő fiú mindazon örömökben s mulatságokban részesüljön, melyek tulajdonképen a meglett férfiak számára vannak fentartva. Olvastam Overberg. Ziiier stb. paedagogiai müveit; olvastam a protestáns Írókat is. de ezek minden különbség nélkül, beismerik és bevallják, liogy a tanuló ifjúnak soha sem szabad olyasmit oly korban megengedni, midőn még semmi, a mi azt a gondolatot ébresztheti benne, hogy ő valami. Ezt t. ház, az egyik p;iedadagog a sétabotról mondja, a mely magában véve semmi; de ha egy éretlen s fejlődésben lévő fiúnak megengedtetik, hogy sétabottal járjon, ez oly helyzetbe jut, hogy <izt gondolhatja magáról, hogy 8 valami. Ez t. ház, igen komoly dolog, mert a fegyelmezetlenséget én azon körülménynek tulajdonítom, hogy a tanuló ifjúságnak ép azon korban, midőn legiai gyobb diseiplina alatt kellene állania, mindent szabad tennie. Ennek tulajdonítom én azt. a mii a t. minister ur is jelzett, hogy az általános morális dissolutio már bekövetkezett. Fegyelem kell u tanuló ifjúnak és csak e feltétel alatt lesz Magyarország nagygyá. Következik a negyedik paedagogiai bűn, e bűn az, hogy :i haza büszkeségét, reményét, a tanuló ifjúságot a zsidók kezébe szolgáltatjuk. (Derültség) a mennyiben megengedjük, hogy keresztény tanáraink közé zsidók is bevétessenek.T. ház, a paedagogusok összhangzó állítása szerint egyúttal nevelőnek is kell, hogy a tanító legyen. A tanítónak a még ártatlan fiút mentorként kell vezetni, szülői helyét kell pótolnia. Hogy fogja egy keresztény fiu szüleit pótolni oly férfin, a ki talmud zsidó vallásánál fogja minden nap imádkozik nem csak egyes keresztények, egész keresztény családok, hanem egész keresztény államok megdöntéséén. Hogy fog keresztény fiút sikerrel nevelni oly férfiú, a ki talmud-zsidó vallásánál fogva azt a fiút baromnak, tisztátalan állatnak, gojnak tartja, a kinek evő eszközeivel neki nem is szabad ennie. {Derültség.) T. ház! Vegyük a dolgot gyakorlatilag, tekintsünk be oly iskolákba, hol keresztény tanárok mellett zsidó tanárok is működnek. Nem csak a hittanár, hanem akármelyik keresztény érzelmű és szellemű tanár, teszem a történet tanára, belépvén az iskolába ée elérvén azon pontra, a melyben mondatik, hogy Krisztus a történelem központja ; oda áll a fiák elé és azt mondja: „Lássátok fiaim, nem csak én dicsőítem a keresztyénséget előttetek, nem csak én mondom talán ezen szavakkal, mint egy jelesünk történelmi munkájában olvastam: „A keresztény hit szája lehelletétől eltűnt a magyar nemzet homlokáról az ősi ridegség bélyege, kemény szive megnemesült és a magyar nemzet fiainak arezulatán gyönyörű hajnalpirként ragyogott fel az istenség hasonlatossága". Nem én mondom e szép szavakat, hanem itt vannak Európa auctoritásai, itt van első sorban a protestáns Herder,,ki azt mondja: Kereszténység nélkül nem vo'na Európában eivilisatio. Itt van Chateaubriand, a ki azt mondja : A kereszténység művelte a vad Európát. Itt van Bossuet, a ki azt mondj;!: Ha Európa művelt akar maradni, kereszténynek kell maradnia. Itt van Eötvös, a ki azt mondja: Egész civilisatiónk keresztény és egész civilisatiónk alapja is keresztény. Már pedig, ha alapja is keresztény és lia áll másrészt az is, hogy minden állam csak azon alapon fejlődhetik tovább, [ melyen keletkezett, nemzetünknek is kereszténynek kell maradnia. Itt van Széchenyi, ki azt mondja: Csak az evangéliumra és az abban foglalt tanokra támaszkodhatunk, mert azokban több bölcsesség van. mint a königsbergi philosophiájában. Ott van Leibnitz protestáns, a ki ily ezímű művében „Confessio fidei contra atheistas op. I. p. 5." azt mondja, hogy: Mind a jelen, mind a jövő élet fő philosophiája a kereszténység. Ott vanMacaulay „The history of England" I. k. 2Í. L, a ki azt mondja, hogy a kereszténységnek sokkal többet köszön egész Európa civilisatiója, mint a hóditók minden művének. Ott van .... {Közbeszólás jobboldalról : Jól van! Elég már!) Méltóztatnak megengedni, hogy szóljak, mondtam, hogy sokáig fog tartani, most tessék türelemmel lenni. Ott van Beautern Sentiments du Napóleon sur le christianism, a ki azt mondotta Bertrand tábornoknak: „Bertrand, ha ön nem hiszi, hogy a kereszténységtöbbet közreműködött Európa civilisatiójára, mint az összes hatalmas hadvezérek, akkor kár volt önt generálisnak kineveznem". Ott van a protestáns Hegel, a ki azt mondja: A kereszténység fő sarkpontját képezi a földnek, a melyen forog. Ott van Kant, ki a.^t mondj:i: Die ehristlich-religiöse Er ziehung matht denMens;hen weise, tugendhaftund glüeklich. Erre aztán távozik a keresztény vallású tanár és jön a talmud zsidó vallású, a ki — a mint történt, név szerint is tudnám megnevezni az illetőt - {Halljuk!) oda megy a keresztény tanár szaván épülő ifjúsághoz s azt mondja: A katholika egyház imádja a szenteket, a kereszténység — szóról szóra igy történt — behozatala és elfogadása — Európára a legnagyobb csapás, a legnagyobb szerencsétlenség az európai népekre nézve, vagy: a kereszténység v.üóságos ellensége minden culturanak, minden civilisatíónak. Már, t. ház, mi lesz vájjon az ilyen fiatalságból, a melyet igy taníta-