Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-176
176.. országos' iil<w ftbnír.' 5, •• ÜW 37^ nak? Vájjon nem lesz-e ott egyszer azon fiatalság fejében bábeli zür-zavar"? Lehet-e azután csudálkozni, hogy ily tanuló fiúban megszűnik minden hit s mintán hit nélkül lehetetlen jó erkölcs, Chiarigetti, Sir Walter Scott, Cicero s Rousseau szerint. Csuda lehet-e az, hogy-az ilyen tanuló-ifjak sem keresztények, sem zsidók, sem protestánsok, sem katholikusok, Ha nincs vallás, nincs erkölcs, elpusztul a tanuló ifjúság, a minek előjelei már is mutatkoznak. Azért helyes volt azon megjegyzés, melyet a közoktatási minister ur is tett, hogy a felbomlás, a dissolutio jelei mindenütt szemlélhetek. Ezen jelenséget a t. közoktatási minister ur okozta, az ő tanrendszerével, a mely az ilyen nevelést eredményezi, okozta a dissolutiót ő és azután odamegy a választó-polgárok elé és panaszkodik, hogy az egész országban erkölcsi dissolutio van. Ez, t. ház, a négy botrány, a négy paedagogiai bűn, a mely által, azt vélem, eléggé demonstráltam a t. minister ur fonák tanrendszerének folytonos fejlődését. Ezek után csak azt mondom, hogy ilyen paedagogiai botrányok és btínők mellett a nevelésnek, az oktatásnak igazi és főczélja, tudniillik az igazi keresztény műveltség, a mely nem a rideg, külső irni olvasni tudásban, nem a külmezben, nem az elme raffinirozottságában.nem az észnek, mindenki kizsákmányolására irányzott talmudszerfí képzettségében, nem a szívnek mindenki iránt való talmudszerü közönyében; egy szóval nem a talmudtanok gyakorlati megvalósításában, hanem az igazi keresztény erkölcsök terjesztésében áll, merőben lehetetlen. Hogy ez igy van, mutatja azon körülmény, hogy minden tanulás, minden nevelés, minden oktatás daczára a közerkölcsiség mindinkább vadul és mutatja az a körülmény, hogy az iskola-paloták folytonos szaporítása és emelése daczára a fegyházak és börtönök szaporításának szüksége mind égetőbbé válik. Itt van tehát a modern talmudzsidó szabadkőműves irányú nevelésnek valódi és egyedüli gyümölcse, itt van az igazságügyministerium költségvetésében a fegyházak és börtönök czíme alatt. T. ház! Nem hallgathatom el a t. közoktatási minister ur nagy érdemeit. Az első érdem az, hogy ő szaporította az úgynevezett liberális kormánynak rabszolgáit, a legműveltebb osztályok, tudniillik a tanárokéval az által, hogy 13 évi ministerkedése alatt nem vett és nem talált időt arra, hogy az osztrák Organisations-Entwurfot egy magyar nemzeti tanári szolgálati szabályzattal felcserélje. Ugy tett az ő tanáraival, mint a t. belügyminister ur az ő tisztviselőivel. Itt és ott törvény szabály, a mely a hivatalnok, a tanár polgári jogait biztosítaná, nincs. És ha a tanárok, a tanárvilág ezt sürgeti, a mint sürgette is, mert egy javaslatot be is terjesztett ez: iránt, akkor a közoktatásügyi minister ur azt mondja, hogy ne féljenek, én barátjuk vagyok, én javukat akarom. De t. képviselőház, minden önérzetes, keresztény szellemű komoly tanférfiu tudja, hogy nem jó ám ilyen uri emberrel, mint az igen t. közoktatásügyi minister ur, egy tálból cseresznyét enni; mert csak próbálja meg egyik vagy másik tanár s hogy lelkiismeretének sugal lata szerint, meggyőződése szerint szavazzon a választásoknál a kormány ellen, akkor majd lesz ám .,quos ego", majd lesz annak jó barátja a t. közoktatásügyi minister ur, a ki őt azután felfüggeszti, vagy brevi manu elbocsátja. A másik érdeme a t. minister urnak az, hogy ő az egyházi téren, mint egykor első Napóleon, igen ügyesen tudja megválasztnni az ő hasonszőrű embereit és azokat azután promovealja minden érdem nélkül, agy hogy ha még hosszabb ideig igy jár el az egyházi dignitások kiosztásában, nem sokára a magyar katholikns nép előtt csak azon papnak lesz becsülete, jó neve, tisztelete, a kinek semmi egyházi distinctiója nincs. Valamint tehát itt I. Napóleonként ügyesen meg tudja választani az ő hasonszőrű embereit, ugy a tanügy téren valóságos Bosco módjára — mint a német mondja: imHandumdrehen — egy sötétenczből, (Derültség) egy tudatlan emberből tüdő olyan tanférfiut faragni, a ki azután mindenre képes. A mostani liberalisnmsnak és igy alkalmasint a t. minister untak is az a nézete, hogy minden szerzetes, a inig szerzetes, mig azon rendhez, azon szerzethez, mely őt felnevelte, ápolta, emberré tette, hű marsul, addig sötétencz; a mint azonban elhagyja szerzetét, apostata, hűtlen lesz, akkor mindjárt megérdemli a legkitűnőbb tanári állást. Ezek az érdemei a t. közoktatási minister urnak. Érdemei ugyan talmud-zsidő szabadkőmíves szempontból, de a katholikns anyaszentegyháznak, ugy mini: a protestáns egyháznak szempontjából tekintve és ítélve, ebben nemcsak a katholicismusra, hanem általában a kereszténységre nézve megmérhetetlen veszedelem rejlik. És ennek daczára tavaly Bende t. képviselő ur oda nyilatkozott, hogy hiszen mindaddig, mig a íőpásztorok nyugodtak, addig nyugodt ő is. Hát t. képviselőház, hogy az ilyen képviselők, papi képviselők, a kik, midőn nemcsak a kathoiieismus nak, hanem általában a kereszténységnek, a ke resztény családok szentélyeinek védelméről van szó, a helyett, hogy legalább némán az igazság mellett és a jog mellett szavaznának, nem tudom miféle múlékony, hiú, sivár földi előny reményében a házból elpárolognak és azután megint valahányszor észreveszik, hogy itt az ellenzék padjain vannak egyházi férfiak, a kik a katholikus és általában a keresztény anyaszentegyházak érdekében bátran mernek fellépni és az igazságot védeni,
