Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-176

175. országos ülés MiFBár * 1886. 369 hanem tettel bebizonyítani valósággal készek és képesek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Még van egy pár szavam, mélyekkel beszédemet bezárom s a melyek arra vonatkoznak, a mik tegnap a vallásszabadság ötletéből felhozat­tak. (Halljuk!) Aminister ur. ugy mint Latinovics Gábor képviselő ur kijelentették azt, hogy ők hajlandók bizonyos keletkező vallásokat, ha hit­ezikkelyeiket bemutatják és azok olyanoknak ítéltetnek, hogy azok az állam és a társadalom érdekébe nem ütköznek, elfogadni. Én, t. ház, ha nem is oly mélységgel, mint Irányi Dániel t. kép­viselőtársam, de némileg foglalkoztam azon tünet­tel, melyet^eefcának neveznek. Én ezt nem tartom lelkiismereti szabadság szempontjából megítélendő­nek, mert nem látok benne egyebet, csak egy kórtünetet, vagyis reaetiót azon irányok ellen, melyek jelenleg valósággal hatalmat gyakorolnak a társadalom felett. Felhozattak a nazarénusok, Itt constatalni kívánom azt, hogy a nazarénusok sectája ott keletkezett és terjed Magyarországban, a Imi a papság gazdag dotatióban részesül. Ezek székhelye az alföld, ott van püspökük és szerve­zetük és visszaviendő azon ellentétre, mely az egyház és a társadalom mai állása közt van, mely abban van kifejezve, hogy ma bajos vizet predi­ealni és bort inni. (Derültség a szélső baloldalon.) És mint a többi secta, nem csak a mely Magyar­országon keletkezik és helyet kér a társadalom­ban, hanem az is, melyre tegnap a minister ur utalt, nem vallásbeli s nem hitbeli indokból kelet­kezik, hanem egy társadalmi betegség jele, mely nem más, mint a hatalmi túltengés a modern állam­ban. Ha önök az egész társadalmat alá akarják vetni annak, hogy ne a positiv munkának, hanem a szuronyoknak dolgozzék; ha nem az erkölcsöt és becsületet teszik döntővé a, társadalomban, ha­nem a börse-játékot s a, mindenféle kapkodást: akkor az egyszerű ember meghasonlik s minthogy nem bir elég intelligéntiával, hogy eligazodjék az abnormitasokbau s magán segíteni nem tud, szük­ségképen a rossz útra tér s tévedésbe esik. Ha mi nem tudjuk elérni azt, hogy valóságos intensiv s mélyreható magyar nemzeti culturát, nem pedig külső fénytől s pillanatnyi sikertől füg­gőt létesítsünk; akkor e nemzetnek nincs jövője. S minthogy meggyőződésem, hogy különösen a közoktatási politika az, melynek sem ezélja, sem iránya, sem meggyőződése, sem elve nincs s a melynek a könnyű szerrel való dobálózás foly­tán még komoly törekvését is hajlandó vagyok kétségbevonni, a budgetet egyáltalában nem sza­vazom meg, mert nem viseltetem bizalommal az iránt, ki azt kezeli. (Élénk helyeslés a széls" bal­oldalon.) Szilágyi Virgil: Alig íeJlábhadva súlyos betegségemből, igen kevés erővel rendelkezem KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. VIII. KÖTET. arra, hogy a t. képviselőház figyelmét igénybe vegyem. Mindamellett engedje meg nekem, hogy egyetlen egy kérdésre szorítkozva, lehető rövidséggel nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Ezt úgyszólván, kötelességemmé teszi nekem a mul­tak története. Szólani fogok, mint mondom, egy kérdésről és ez a katholikus autonómia szervezésének kér­dése. (Halljuk! Halljuk!) Két különböző fogalomkör az, a melyek mindegyike külön kiindulási pontból ugyanazon eredményre jut, arra: hogy a katholikus autonó­mia tervezete egy lehetetlenség. Ezen két különböző fogalomkör mindegyi­kére rá kívánok mutatni s néhány szót mondani arra nézve, mint tartok én mindegyikről. (Hall­juk! Halljuk!) Az egyik fogalomkor szerint a katholiea autonómia lehetetlen a katholiea egyház hierar­chicus szerkezete miatt. Ez a múlt ülésszakban mondatott ki és ma csakis azért szólalok fel, mert látom, hogy ezen kiindulási pont napról napra, hóm.pról hónapra tovább szövetik ezen felfogás meggyökerezhetése végett. Tudom én azt, hogy a mi hierarchicus szer­vezetünk olyan, mely protestáns autonómia-félét meg nem tűr. Ez nagyon természetes. Tudom azt is, hogy hierarchicus szervezetünkből nagy nehézségek támadnak, melyek megoldandók. De hogy men­nyi alapossággal bir ez ellenvetés, erre nézve szabad legyen csak egyetlen momentumot fel­hoznom az autonomicus törekvések történetéből. Ezelőtt 17 évvel az államhatalom, a kor­mány részéről az episcopatussal egyetértőleg kezdeményeztetett a katholikus autonómia élet­beléptetésének megkísértése. Az előkészítő con­gressus összehivatott, az összes püspöki kar meg­egyezésével jött létre a statútum, melynek alap­ján később a congressus megnyittatott. Ezen congressuson az összes püspöki kar jelen volt és azt az autonomisticus szervezetet, mely ott terveztetett, az összes püspöki kar min­den jelen volt tagja személyes szavazással el­fogadta. Tovább megyek. A eongressa;- végén az ország herezegprimásánok elnöklete alatt nevez­tetett ki azon küldöttség, melynek feladata volt ő Felségének az operatumot azon alázatos kére­lemmel bemutatni, hogy az alkotmányos úton tár­gyalta^sék Az ország herczegpriinásü ez alkalom­mal — nekem is szerencsém volt jelen lennem — melegen ajánlotta az autonomicus munkálat­nak ő Felsége által való kegyes elfogadását é® alkotmányos tárgyaltatását. Már snost szabad legyen fölvetnem azt a kérdést, vájjon hihető-e, 47

Next

/
Thumbnails
Contents