Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-176
370 3 Tí »fszi?o« llé« fehraár 5. IHS«. hogy a magyar episcopatus, mely mindebben részt vett, mindehhez hozzájárult, mind ehhez szentesítését adta, ne ismerte volna e tárgyban Róma felfogását és egyházunk hierarchiens szervezetének igényeit. Hogy e püspöki kar beleegyezett volna az autonomicus tervezet elfogadásába, ha igaz volna az, a mi itt mondatott, hogy a katholikus autonómia czélja a püspöki vagyonnak ; z autonómia részére való confiscalása? Azt hiszem, ily ignorantiát a magyar püspöki karról feltenni nem szabad. Es ha ez igy van, akkor felfogásom szerint, magától elesik azon kifogás, mintha a katholikus autonómia megteremtésére a hierarchieus szervezet akadályul szolgálna. A másik fogalomkör az állami tekintetek sphaerájában mozog. Sokszor mondatott már és ma is ismételtetett," hogy a magyar állami érdek áll útjában a katholikus autonómia megteremtésének. Én vártam mindig, hogy speciálisa Itassék: miben áll tehát a veszély'? Ma hallottara kettőt. Az egyik az, hogy közoktatási törvényeink egész rendszerét meg kellene változtatni, ha a katholikus autonómia létre hozatnék. Én ismerem e tervezetet és meggyőződésem, meg lehet, hogy csalatkozom, hogy azon autonómiai szervezet az állami közoktatási törvények megváltoztatását lényegileg nem kívánja. Meglehet, hogy némi formákban kívánja, annyiban például, hogy a katholikus felekezeti iskolák feletti rendelkezés a világiakkal megosztatnék. Ennyiben megengedem; de azt, hogy az autonómiai tervezet a közoktatásügyi törvények lényeges megváltoztatását nem kívánja, határozottan állíthatom. Mondatott az is, hogy conflictusra vezetne az államhatalommal, hogy a kegyúri jogok gyakorlását alteralná. Én élénken emlékezem azon küzdelmekre, melyek a katholikus congressuson lefolytak. Voltak ott kétségtelenül, mert hiszen a véleményeknek széles tere van, a kik oly pontozatokat is kívántak az autonomicus tervezetbe behozni, melyek a magyar állam hatalmával szemben talán nem voltak correctek; de a többség minden erőfeszítéssel rajta volt és el is érte azt, hogy mindazon tervek, melyek ide czéloztak, mellőztessenek. Az én felfogásom szerint mondhatom, azon tervezetben egyetlen egy pont sincs, mely akár az államhatalommal való conflictusra, akár a főkegyúri j'ogok gyakorlásának megszorítására vezethetne. Jfevfjí | De hiszen t. ház, azon operatum nem szentírás; azon operatum épen azért nyújtatott be, hogy azoknak, a kiknek hatalmukban van vetőt mondani, akár egyik, akár másik pontnál, azt kimondhassák. Ha volna valami azon operatumban, a miből veszély származhatnék — felfogásom szerint nincs benne — de ismétlem, ha volna benne olyan valami, akkor az államhatalomnak nemcsak joga, de kötelessége ezen pontokra nézve a vetőt kimondani. És én meg vagyok győződve, hogy nincs és nem hívható egybe olyan katholikus congressus, mely az államhatalomnak ide czélzó vetoja előtt meg ne hajolna. (Helyeslések.) Én tehát azt hiszem, hogy a katholikus autonómia létrehozásának útjában sem a hierarchia, sem az állam érdekei nem állnak. (Igaz! Ugyvan! több oldalról.) Tudom én, t. ház, hogy ezen ügy nagy nehézségekkel jár. De meg vagyok győződve, hogy eljön a nap, midőn ezen kérdés egész erejével fel fogja magát vetni elutasíthatlanul követelve megoldását ; és meg vagyek győződve, hogy épen azért, mert ezen kérdés a legnehezebb egyházpolitikai kérdések közé tartozik : s egy államférfin ambitiojának legméltóbb tárgyát képezheti annak szerencsés és sikeres megoldása. (Helyeslések.) Én remélek a jövőben s hiszem is, hogy ez be fog következni. Ezeket csak azért akartam elmondani, hogy szó nélkül ne maradjanak azon hangoztatott ellenvetések, melyek a? én felfogásom szerint az egyházi autonómia megteremtésének útjában nem állanak. (Helyeslssek.) Törs Kálmán jegyző: Nendtvich Károly ! (Nincs itt!) Zimándy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Miután felszólalásom hosszabbra fog nyúlni, (Halljuk !) méltóztassék megengedni, hogy holnap mondhassam el. {Halljuk ma!) T. ház! Nem volt szándékom a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésének általános tárgyalásához hozzászólni, de minthogy Latinovics Gábor t. képviselő ur tegnapi beszédében a többi között igen fenhangon hirdette tanügyi hala dásunkat és minthogy a tanügy érdekéban szerzett érdemeit a vallás-és közoktatásügyi minister urnak ugyancsak nagy dicséretekkel elhalmozta, ennélfogva, mint aféle veterán tanár nemcsak hivatottnak, hanem kötelezettnek is érzem magamat Latinovics t. képviselő urnak ezen kétoldalú nagy mondására nézve saját gyenge felfogásom szerint néhány reflexiót tenni. T. ház! midőn a ma már csak foszlányaiban, csak romjaiban létező, mert a jelen jogfosztó, jogfeladó kormány által alapjaiban felforgatott sarkalatos pontjaiban, jelesül a magyar nemzeti hadsereg, pénzügy, kereskedelem és külpolitika tekintetében csúful kijátszott 1867. közjogi kiegyezés megtörtént, egy igen előkelő államférfin,, azt a megjegyzést tette: „No most átadták a magyart az ő legnagyobb ellenségének, tudniillik önmagának."
