Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-176

368 17fi. oraágot filét február i. 1&S6. mint a magyar kormány képviselőjét. [Mozgás a I szélső baloldalon.) Még jobban bámultam, t ház, azon, mikor ugyanazt a háromszor megbukott középtanodai tanárjelöltet egyezerre mint doctort és assistenst az egyetem egyik tanszékén találtam. (Mozgás a szélső baloldalon.) Később felbukkan ugyanaz az ember állami költségen a nápolyi állattani statión. T, ház! Nekem a nápolyi állattani intézet igazgatója jó barátom, a ki meglátogatván Budapest fővárosát, nekem azt mondotta, „a magyar tudományosság ruputatiója érdekében kérem az urat, hogy ha van befolyása arra, kik küldessenek az állattani intézetbe Nápolyba, küldjenek másokat s nem olyanokat, mint ez az ember". És mikor azt kérdeztem, hogy mit tapasztalt e fiatal emberről, igy válaszolt: „fogtunk egyczápátés reá mutatva ezápa kopoltyűjára, azt kérdeztem : tanár ur, mi ez? mire ő azt felelte: ez egy lyuk". (Hosszantartó zajos derültség.) Ha nem csalódom, ugyanez az ember, a ki háromszor megbukott a tanári vizsgán, jelenleg egy középiskolai tanárt suppleal a tanszéken. Tehát egy megbukott doctoratus, az antropoligai congressus és a nápolyi zoológia statión keresztül mégis oda jutott, a hová törekedett. Azt mondják, t. ház, hogy ez csak egy eset és nincs sok ilyen. De, t. ház, addig, míg e dolgok folytak, ott nyomorogtak a valóságos talentummal biró fiatal emberek, kik nagyon megérdemelték, hogy foglalkoztassák és a kiket mindenütt azzal utasítottak vissza: hja! kérem, minden állomás be van töltve. Nyomorogtak és nem találtak alkalmazást. Miért ? Nem voltak tolakodók és nem mentek bizonyos híreket irni a lapokba, a melyekkel azután be lehet jutni nemcsak a ministerur előszobájába, hanem a valóságos tantermekbe is. Ez, t. ház, szolgai typus. (Élénk derültség.) Méltóztassék most megengedni, hogy egy képzőművészeti és literátus typnst mutassak be. (Élénk derültség. Halljuk! Halljuk!) Évekkel ezelőtt feltűnt egy úgynevezett jó toll. Ez a jó toll protectio útján kiküldetett Parisba, hogy tanulja meg a franczia irodalomtörténetet és egyebet, mert ki volt szemelve arra, hogy majdan mikor elkészül, itt, Budipesten a franezia irodalomtörténetet; fogja tanítai.i. Jól van. A véletlenség ugy akarta, hogy akkor volt a párisi világkiállítás. Ez az ember feltalálta magát és azt mondta, én az én utamat legjobban egyengetem az által, hogy mindent, a mi Magyarországból jön és minden embert, a ki Magyarországot itt képviseli s befolyásos, megdicsérem. Ezek a dicséretek megjelentek és mondhatom, hogy ha Shakespearenak szüksége lett volna, egy a sajtóban profess onatus dicséretet üző charac*"er felállítására, ezeket a tárczákat kellett volna neki tanulmányoznia. Itt hire futott, azt mondták: nagyszerű, felséges, ez egy genie, ebben van hazánk jövője; épen mint szokás. Behozták ez embert és alkalmazták a képzőművészeti társulatnál. Én nem tudom, t. ház, mi okból, igen sok versio kering, de ott valami piovisionalis dolog jött közbe és az egésznek a resultatuma az volt, hogy ezt a titkár urat a társulat kiballotirozta. Pulszky Károly: Antisemitismusból! Herman Ottó: Ez minden rendes társadalomban egy pályának a bevégzése; mindazonáltal a minister ur mégis egy tanszékhez tudta juttatni. Történtek kérdezősködések abban az irányban, hogy hát voltaképen mégis mi az oka annak, hogy ezt az embert ebben a helyzetében még most is felkarolták. Az általános szó mindig az volt, hogy kitűnő toll volt. Zimándy Ignácz: Cheréhez le juif! (Derültség.) Herman Ottó: Kitűnő toll. Én láttam egy államügyésznél corpus delictik gyanánt a többek közt hamis bankókat, a melyek tollal művészileg voltak csinálva. Tehát ez is egy kitűnő toll volt. (Derültség.) És, t. ház, a ki a sajtóban ezeket a kitűnő tollakat keresi, annak azt kell mondani: igen kitűnő toll és fájdalom, hogy nem az igazságot szolgálja, hanem hogy mindig czéízatos és arra gravitál, a hol a konczot látja. T. ház! Az általános vitában több cathegoriat emeltem ki; de én reá akarok mutatni arra, hogy daczára annak, hogy ezek csak egyes esetek, ezek tanári körökben és az ifjúság azon körében, mely komolyan törekszik arra, hogy igazi komoly tanulmány útján jusson cathedrához, nem csak resensust keltettek, hanem az erkölcsi alapot is nagy mérvben megingatták. Mert most Magyarországon is mindinkább kidomborodik az, hogy a fiatal ember, ha még oly komoly törekvésű is, látván a példákat, azon gondolkodik, mire való a komoly törekvés, a szerénység, a becsület, hisz itt a becsületes ember csak két úton élhet meg; vagy a protectio, vagy a földig alázkodó hízelgés útján. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez utón egészséges társadalmat nevelni lehetetlenség. Ha a t. minister ur nem tud oda emelkedni, hogy kapkodás helyett öntudatos irányt kövessen, hogy a czéltudatos kritika helyett csak külső jelenségek után indul, ha magasztos hivatására nézve az ő részéről semmi egyebet, mint zavart, nem látok: akkor szálljon magába és jobb lesz, érje be a 13 éves jubileummal és engedje át helyét az egész kormánynyal együtt (Derültség a jobboldalon) azoknak, kik minden tekintetben a nemzet érdekét, szellemét, geniusát, az elveket, a törhetlen becsületet nem csak szájukkal vallják,