Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-176

170. •r»a*t •« U> visszahatást, benyomást képes gyakorolni ugy a tanítóra, mint a tanulókra és azok szüleikre, ezt csak az tudhatja, a ki erről közvetlen meggyőződött. Mi iparkodunk iskolás gyermekeinket bevezetni a magyar nyelv ismeretébe; azt a kívánságot azonban, hogy a tankötelesekkel tökéletesen megtanulta ssuk a magyar nyelvet, már csak azért sem vihetjük keresztül, mert az merő képtelenség. Hiszen oly vidéken, a hol a magyar nyelvet senki sem beszéli, ki kívánhatja azt, hogy a tanító oly messzeterjedő sikert érjen el. Ugyan hányan vannak közülünk, a kik a latin nyelvet beszélnék, hahár azt 8 éven át szorgalommal és ealculusra tanulták is. Magyar nyelvet ily vidéken tanítani épugy nem lehetséges, mint teszem azt, nem lehetne a román nyelvet sikerrel tanítani az alföldön. Minden nemzetiségnek intelligentiája azonban, majdnem mindenütt beszéli a magyar nyelvet, jeléül annak, hogy tőle nem idegenkedünk el. Felekezeti közép-tanintézeteinkben pedig épen nagy súlyt fektetünk a magyar nyelv tanítására; sőt némelyik tantervében több órát vett föl a magyar nyelv, mint teszen a román nyelv tanítására. És ennek daczára ezen tanintézeteink folytonos gyanúsításoknak vannak kitéve, hogy rossz hazafiakat nevelnek, hogy rossz életirányt mutatnak a növendékeknek. Az ilyen gyanúsításokat mi már nagyon megszoktuk, azok nem is fognak rajtunk és oly hivatalhajhászó egyéneknek tudjuk be, akik hamis jelentéseik által félrevezetik a közönséget és a t. kormányt. Egy erélyes, tárgyilagos vizsgálat ezt mindenkor kiderítené, valamint eddig is mindég kiderítette, hoiy az ily feljelentések és hirek kikürtölése rendesen nagyítva, túlozva van és a megejtett vizsgálat után az egész ügy elaludt. Figyelmeztetem a t. házat és a kormányt, hogy sokan vannak az országban, kiknek kenyérkeresete a gyanúsítás, hogy annál könnyebben halászhassanak a zavarosban. Az utóbbi időben az egész hazai sajtót foglalkoztatta az úgynevezett román irredenta kiáltványa. (Halljuk ! Halijait!) Ha netalán az ügyre nem is tartozik, de az előbbiekkel összefüggésben, mégis szükségesnek tartom kijelenteni, hogy valamint nem részes a román nemzetiség a kiáltvány szerkesztésében, ugy nem vádolható annak terjesztésével sem. A román nemzetiség aprajanagyja nem tette'magáévá az abban foglalt eszméket és megragadom az alkalmat, tiltakozni az ellen, mintha e proclamatio a román nemzetiség törekvését árulná el, (Helyeslés.) Igaz, hogy közönynyel fogadtuk, mert semmi fontosságot nem tulajdonítottunk neki, de az adott körülmények közt épen önök által ezért nem ie vádoltatftebruár 5. 1SS6. 353 hatunk. Iparkodjanak önök a magyar állameszmét oiy színben tüntetni fel, hogy az magába foglalja ;i többi nemzetiségek jogos aspiratióit is, állítsanak a nemzetiségeknek is saját nyelvi tanodákat, részesítsenek minket is az ällaai kedvezményeiben, alkalmazzanak közülünk is közhivatalnokokat megfelelő arányban, ne idegenítsenek el maguktól esak azért, mert nyelvünkhöz és nemzetiségünkhöz ragaszkodunk s akkor nem lesz okuk panaszkodni, hogy kifelé gravitálunk. Én, ismerve a román nép hangulatát, biztosíthatom Önöket, hogy a mely órában ily értelmet adnak a magyar állameszmének, milliókat nyernek meg az állameszmének és a mostani agitátorok, sajtójukkal együtt, ezen eszme mellett fognak majdan agitálni. Mig ez nem lesz, haszontalan minden erőfeszítés, pénzgyüjtés vagy pótadó, gyanúsítás vagy megfélemlítés, melyek inkább arra képesek, hogy a sebet elmérgesítsék, de behegeszteni nem fogják. T. ház ! Én barátságos indulattal léptem át e terem küszöbét. (Halljuk! Halljuk!) Kívánom, hogy a román nemzetiségnek minden magyar ember olyan jóakarója legyen, mint a mily jóakarattal én viseltetem a magyarok iránt, viszont elvárom, hogy őszinte nyilatkozatomnak semmi utógondolatot ne tulajdonítsanak és phrasisokkal, hangyán figyelemre méltattak, ne válaszoljanak ott, hol a haza komoly érdekeiről van szó. Én a kölségvetéshez semmi indítványt nem teszek, beérem azzal, hogy jóakaratúlag figyelmeztessem a magyar nemzetiséget, (Élénk felkiáltások: Magyar nemzetet!) van magyar nemzetiség is (Felkiáltások: Magyarnemzet!)tehát figyelmeztetem a házat és a t. kormányt (Egy hang a ssélső báloldalon : Méy sem mondja: a nemzetet!) azon sérelmekre, melyek a nemzetiségek aggodalmait és elégületlenségét idézik elő és azon reményben, hogy mind a t. ház, mind pedig a t. kormány belátják azok alapos voltát és ez állapotokon a legközelebbi jövőben segíteni fognak; a költségvetést elfogadom. Tisza Kálmán ministerelnök: A tegnapi napon a háznak egy t. tagja és épen most egy másik tagjij, részéről bár — elismerem — mérsékelt hangon, jóakarattal, de a kormány eljárására nézve mégis némileg megróvólag történtek felszólalások. Ezekre rövid szóval reflectalni szükségesnek tartom, (Halljuk! Halljuk!) De mielőtt ezt tenném, kénytelen vagyok, majdnem személyes kérdésképen, Irányi Dániel t. képviselőtársamnak egy vádjára magyarázatot adni. (Halljuk ! Halljuk.) A t. képviselő ur ugyanis reaetionarius tendentiával vádolt azért, hogy bizonyos okmányok46*