Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-176
264 176 ' or sz&S» s Més fefcfBár 5. 1886. nak, illetőleg bizonyos okmányok jegyzékének az országos levéltár számára megküldetését elrendeltem. Én azt hiszem, hogy azért, hogyha valaki a múltra vonatkozó bármi természetű okmányok által az országos levéltár kiegészítését ezélozza, sem reactionarius. sem isten tudja, miféleképen nevezhető középkori nisussal nem vádolható. (Helyeslés jóbbfelől.) Nekem tehát nem volt, nem is lehetett más czéloin, mint az, hogy az országos levéltár teljességét ezen az utón is előmozdítsam. {Helyeslés jóbbfelől.) Ennek megjegyzésével áttérek felszólalásom tulajdonképeui czéljára. (Halljuk/ Halljuk'!) Biztosíthatom a t. képviselő urakat, a kik felszólaltak, hogy én a legnagyobb tisztelettel és hódolattal vagyok ugy a szerb, mint a román nemzet iránt és mindenképen óhajtom jóllétét, felvirágzását saját hazájában. (Élénk helyeslés.) Biztosítom a t. képviselő urakat, hogy a mjg, mint a kormány tagjának, vagy mint egyszerű polgárnak, később módomban lesz, mindig igyekezni fogok az e hazában élő szerb és román nemzetiségek jólétének előmozdítására. (Élénk hclyedés.) De méltóztassanak meggondolni, hogy Európában nincs állam, mely, midőn megalakult, egy nemzetiségből állott volna; sőt a legtöbb államban azon fajon kivül, mely az államnak nevet és jellegét adja, ma még más fajok is megletős nagy számban élnek. így van ez Romániában, igy vau ez Szerbiában s igy van Németországban, kisebbnagyobb mértékben igy van ez mindenütt. De ezért mindenütt, a hol állam van, az a faj, mely absolut vagy relatív többségben van, mely azon államot a történelem folyamán megalkotta, kell, hogy azon államra az ő saját jellegét ráüsse. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Ez felfogásom a magyar államról is, mint felfogásom minden államról; (Élénk helyeslés) s ha t. képviselőtársaim — ismételem — elismerem higgi dt tárgyilagos és ide illő hangon, de mégis panaszkodnak, arra kérem : nézzenek szét széles e világon, a hol eonsolidalt, nagyobbocska és nem szövetséges államok vannak: vájjon az államban élő, más fajhoz tartozó polgárok akár egyházi, akár iskolai, akár közigazgatási téren részesülnek-e annyi előnyben, mint Magyarországon ? (Általános élénk helyeslés.) Ha mutathatnak ilyent, akkor köthetik feltételhez a magyar állameszme iránti hűségüket. De ha nem mutathatnak, akkor ne kössék ahhoz, hanem ez által, hogy folytonos tettel bizonyítják, hogy ha más nyelv is az anyanyelvük, mégis a magyar állam hívei: tegyék lehetővé, hogy az ő speciális faji érdekükben is minél több történhessék. (Általános élénk, hosszantartó helyeslés.) Herman Ottó: T. ház! A közoktatásügyi költségvetés általános vitája magas hullámokat ver és a ki figyelemmel kisérte, annak tapasztalnia kellett, hogy régen foly e házban vita, melyannyira világra hozta volna a nemzet bántalmait és sérelmeit, különösen tekintettel a mélyebben fekvő okokra, mint a jelenleg folyó vita. Constatálni kívánom, t. ház, hogy az eddig lefolyt vita határozottan valláserkölcsi jelleggel bir.És nekem scepticuj hajlamomnál fogva félnem kell attól, hogy az igy, a vallás oldaláról érintett kedélyeket megtalálom bolygatni és zavarni, épugy, a mint megbolygatja és megzavarja az áhítatosságot az, a ki a templomban a könyvet a földre ejti. T. ház, azok a szavak, a melyek tegnap valóban mintaszerűen hangzottak el a házban Irányi Dániel t. képviselőtársam részéről, nem bírták legyőzni bennem a sceptist, a melyet én bizonyos tekintetben táplálok; jelesen a mi közéletünk, közszellemünk fejlődésének szempontjából. Én azt állítom, t. ház, hogy ha elevekről van szó, ha mi azokat fennen hirdetjük: akkor valahányszor azoknak bármely fokozata concret alakban a ház elé kerül, azoknak teljessége mellett szilárdul meg kell állani. Ez az egyik; a másik MZ, a mi a túloldalnak voltakép eni vallástétele : hogy az elvek szépek, magasztosak, d^ keresztül nem vihetők, tehát meg kell velük alkudni. Az elv-tisztaság és opportunizmus harcza folyik e házban. És az a nagy tisztelet, melylyel Irányi Dániel t. képviselőtársain iránt viseltetem, sem tart vissza attól, hogy felkérjem: valahányszor magasztos elvek hirdetéséről van szó s azok azután concret alakban a ház elé kerülnek ; a tiszta elvek mellett foglaljon állást. Az én igen t. képviselőtársam ugyanis nem veszi észre, hogy akkor, midőn concret alakban kerülnek az elvek a ház elé, ő veszedelmes közelségbe jut a közoktatásügyi minister úrhoz. (Halljuk!) Az én igen t. képviselőtársam tegnapi beszédében szintén hangoztatva volt a polgári házasság behozatala. Igen t. képviselőtársam a régi időben a teljes elvi álláspontot foglalta el — helyesen — magam is azon állok: az általánosan kötelező mellett. Azután később a permissivről volt szó. | És én eonstatalni kívánom, hogy a mikor a zsidók ] és keresztények közötti házasság kérdése a ház | előtt tárgyaltatott; akkor az én igen t. képviselőtársam, nem a teljes elvet, hanem az opportunitas álláspontját foglalta el és ezzel csakugyan közelségbe került a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. Volt egy második dolog is. (Halljuk!) Én föltettem magamban, hogy föltétlenül az igazat fogom kimondani, álljon velem szembe bárki. Akkor, mi-
