Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-176

362 176. ország** tlés fehrmár S. 18**. consolidalt elveken nyugszik és a legszegényebb pórig is leterjed, a minister ur liberalismusa pedig csak a Nagy Katalina liberalismusa. (Élénk derültség és tetssés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások : Ót perctnyi szünet /) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök : Az ülést folytatjuk. Gurbán Constantin: T. ház! (Halljuk/) Midőn a költségvetésnek jelen részéhez hozzászólni szándékozom, előre kijelentem, hogy felszólalásommal nem akarnék újabb vitát kelteni s igy kerülni iparkodom minden oly enuntiatiót, mely véleményem szerint heves feleselésekre adhatna alkalmat. Teszem ezt a kölcsönös megérthetés érdekében; teszem azért, nehogy esetleg félremagyarázható szavaimból bárki is érveket meríthessen a sokat emlegetett és általunk, nem magyar nemzetiségek által megtámadottnak tartott magyar állameszme megvédése érdekében. A vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmából azonban, bár mennyire is becsülöm azon nemes hévét, melylyel t. képviselőtársaim épen e szakniinisterium közreműködése által iparkodnak a magyar állam eszmét oltalmazni és megizmosítani; de mivel másrészt t. képviselőtársaim ezen működésében, ugy a mint az ma napság ötlik szemünkbe s tapasztaljuk, mi saját nemzetiségünk ellen intézett támadást észlelünk: nem lennék elég őszinte a t. ház tagjai iránt és nem lennék hü fia a hazának, ha elhallgatnám azon aggályokat, melyeket e törekvésük bennünk keltettek. (Halljuk!) Ezzel egyidejűleg iparkodni fogok az önök aggályait is eloszlatni A vallás- és közoktatásügyi ministerium működésében találunk mi,nemmagyar nemzetiségek aggodalmakra szolgáltató legtöbb okot. így, hogy sokat ne említsek, az ország pénztárából állami népiskolákra már milliókat költöttek. Habár ezen iskolák oly helyeken állíttattak fel, a hol a lakosság túlnyomó része nem beszéli a magyar nyelvet, az előadási nyelv azonban mégis a magyar. így áll a dolog a középiskolákkal, gymnasiumokkal, tanítóképezdékkel és reáltanodákkal is. Ha mi nem magyarajka honpolgárok nem is volnánk culturai nép, mint a milyennek nem is tartatunk, a magyar nemzetnek, mint a mely Magyarországon a többi nemzetiségek élén szerepel, a haza jól felfogott érdekében is azon kellene lenni, hogy minket is a cultura bizonyos fokára emeljen. Sajnos, mi az ellenkezőről győződtünk meg. Nemcsak nincs az országban — mint mondám —egyetlen román nyelvű tanintézet, melyet az állampénztárból tartanának fel, de még egyetlen népiskolát sem segélyeznek. Ezen körülmény felett mi nem igen tudunk örvendezni, annál kevésbé dieshymnusokat zengedezni ; sőt mivel nem tetszésünket nyilvánítjuk, hazaelleneseknek tartatunk. Ha felszólalások által a dolgon — bár törvényes úton — változtatni akarunk, elnkbe állnak a magyar állameszmével, ez elég ok arra, hogy a magyar közvélemény felettünk pálczát törve, minket agitátoroknak bélyegezzen Pedig törvényesség szempontjából a mi eljárásunk nem kifogásolható. Az 1868: XLIY* törvényezikk 17. §-a a következőket rendeli: „Az állam s illetőleg a kormány által már állított, vagy a szükséghez képest állítandó tanintézetekben a tanítási nyelvnek meghatározása, a mennyiben erről törvény nem rendelkezik, * közoktatásügyi minister teendőihez tartozik. De a közoktatásügy sikere, a közművelődés és közjólét szempontjából az államnak is legfőbb czélja lévén: köteles ez az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általuk lakott vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magukat-e egészen addig, hol a magasabb academiai képezés kezdődik", a mi ha törvénykönyvben nem volna, is, azt hozza magával a dolog természete, hogy ugy legyen és -A valóságban még sincsen ugy. Ha valamely vidék saját erejéből, az arra megkivántató pénzösszeggel kezében román tannyelvű gymnasiumot akar felállítani, az neki nem engedtetik meg. Nem tudom miért, de talán a magyar állameszme szempontjából. Ha ismét másutt egy egész egyházmegye a saját rendelkezése alatt álló alapokból kérelmez csak egy alsó gymnasium felállításáért, az megtagadtatik. Ilyen és ehhez hasonló több sérelmet tudnék előhozni, a mely mind csak arra vall, hogy mi nem magyar nemzetiségűek culturtörekvéseinkben a t. kormány által nemcsak nem támogattatunk, de sőt attól távol tartatunk és ennek daczára akad az országban nem egy szakférfiú és hírlapíró, a ki hibázhatja a kormányt, mert a közoktatásügy terén nem istápolta eléggé a magyar elemet. Nagy hibánkul rójják fel önök, hogy felekezeti népiskoláinkban nem tanítják elég sikerrel a magyar nyelvet. Erről a themáról sokat lehetne beszélni és van benne igaz is és legfőképen onnan is származik, hogy ha a t. kormány által kinevezett tanközegek valamelyik felekezeti iskolánkban megjelennek, tüntetőleg az ott divó előadási nyelv ellen csak magyarul beszélnek, csak a magyar nyelvtanból kérdeznek ki, gyakran a velük hozott közigazgatási közeget ismételve figyelmeztetik, hogy távol létükben is szorgalmazza a magyar nyelv tanítását, egyébre nem gondolnak. Hogy ily eljárás mily