Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-175

175. országo* iilés február 4. 1886. 345 látását is, holott ellenkezőleg azt vártuk volna, hogy az iskolák és tanítók segélyezését mindig nagyobb és nagyobb arányban fogja kiterjeszteni. Azt hiszem, a minister urnak ezen tényét, a t. ház határozottan elítéli. (Ugy van!) Most egy kis kitérést kell tennem t. képviselőház, Herman Ottó t. képviselőtársam múltkori beszédére. (Halljuk !) Ugyanis ő azzal támadott bennünket antisemitákat, hogy mi folyton hangoztatjuk a zsidó-kérdést és ez által a jó izlés ellen vétünk. Hát t. ház, én Herman t. képviselőtársamnak azt vethetném szemére, mint függetlenségi embernek, hogy miért hangoztatja ő és pártja folyvást a függetlenségi eszmét, azokat a közös ügyeket, azt az Ausztriával való viszonyt és ha én ezt nem nevezem — a mint nem is nevezhetem — a jó izlés elleni vétségnek, viszont ő engedje meg, hogy mi antisemiták is azon elveket, melyeket meggyőződésből vallunk, e házban mindig hangoztassuk. Legyen meggyőződve a t. képviselőtársam, hogy mig önök csak félhazafiak, [Derültség) addig mi egész hazafiak vagyunk; (Élénk derültség) mig önök csak félig szeretik a hazát, mi egészben szeretjük, mert törődünk a népnek sorsával igazán, szeretjük s támogatjuk ennek érdekeit. Hogy pedig a zsidókérdéssel előhozakodunk minden alkalommal, mi ennek az oka? Bizonyára szivesebben látnók, hogy ha a túloldalról hozakodnának elő az antisemita kérdéssel. Bizonyára kellemesebb, puha párnákon heverni, mint egy deszkadarabon, márpedig olyan körülbelül a mi viszonyunk a pkilosemitákkal. Már azon körülmény t. képviselőház, hogy soha senki sem támadja a zsidót, soha senki sem támadja a zsidó üzelmeket, a melyek meg vannak, ezt senki sem tagadhatja, azon körülmény az, mely létjogosultságunkat egyúttal reálissá teszi. Miért is provocaltatunk folyton-folyvást t. képviselőház, hogy a zsidók ellen beszéljünk ? Miért is terjesztenek a zsidók Magyarországon oly röpiratokat, mint a milyen röpiratot nem régen is terjesztettek s a melynek czíme: „Hogyan nyerik el a zsidók a világ uralmát". És mi van ezen röpiratban. „Izraelnek természetes ellensége a keresztény egyház, azért alá kell aknázni, mi szakadozottságánál fogva lehetséges. Terjesztenünk kell benne a szabad szellemet, a kételyt, a hitetlenséget, a veszekedést. Azért folytassunk szakadatlan háborút a sajtóban a keresztény papság ellen, gyanúsítsuk és tegyük a nevetség tárgyává. Sarkoszlopa az egyháznak az iskola. Befolyást kell nyernünk a keresztény iskolák működésére, azért hassunk oda, hogy az iskola az egyháztól elválasztassék. A vallásegyenlőség révén el kell közösíteni a keresztény iskolákat, ekkor zsidók is nyerhetnek alkalmazást az iskolákban. A keresztény nevelés KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VIII. KÖTET. ez esetben a házi körbe lesz szorítva s minthogy a tömegnek nincs ideje és a műveltebb osztályban a vallásosság úgyis meg van rendítve, a kereszténység magától megszűnik. Erősen kell izgatni az egyházi és iskolai vagyon ellen. Vegye át az egyházi és iskolai vagyont az állam, ettől előbb vagy utóbb úgyis Izrael kezeibe kerül." T. képviselőház! A midőn mi ilyeneket vagyunk kénytelenek olvasni, akkor ne esudálkozzanak azon, hogy mindenből zsidó-kérdést csinálunk. És különben is az iskolákról levén szó, azt hiszem, helyén lesz, hogy az iskolák elzsidósodásáról is beszéljek még. (Halljuk 1 Halljuk!) De még mielőtt ezt megtenném t. képviselőház, Herman Ottó t. képviselőtársamnak még azt az egyet mondom el: megtörtént Nyitrán és pedig a zsidó egyházközség határozata alapján, hogy az összeadás! és a sokszorozási számvetések közt a jelek használatát a fekvő és az álló keresztet, miután ezek a keresztet ábrázolják, kitiltották az iskolából. (Zaj.) És t. képviselőház, épen ezek a zsidók, a mikor megrendj élezik őket, nem iszonyodnak a keresztviseléstől. (Élénk derültség.) A mi az iskolák elzsidósodását illeti t. ház, erre nézve csak röviden reflectalok arra, hogy a tavalyi esztendőkben a zsidók az egyetemen a növendékeknek felét képezték különösen az orvosi facultäsnál; a reáliskolákban például volt 788 kereszténynyel szemben 430 zsidó, tehát körülbelül a fele. A gymnasiumoknál 1,498 kereszténynyel szemben 879 zsidó. Ehhez t. ház, ugy hiszem nem kell commentar. De csak 1886-ra utalok még és felkérem a t. minister urat, látogasson el a Kazinczy-utczai polgári fiúiskolába és azt fogja látni, hogy ezen polgári iskolába jár 400 zsidó gyermek és csak 160 keresztény ifjú. De látogasson el a lipótvárosi iskolába is, a melyeket az állam tart fenn, ugyanezt fogja tapasztalni. Még szomorúabban állanak pedig a dolgok azokban az iskolákban, a melyeket a felekezetek tartanak fenn. Es itt egy igen praeticus tanácscsal akarok szolgálni a t. minister urnak. {Halljuk! Halljuk !) A tanév elején a beiratásoknál rendesen zsidók szorítját ki a keresztény ifjakat, kik a gymnasiumokba vagy reáliskolába be akarnak iratkozni, így volt ez Nagy-Szombaton is, a hol mint tanár működtem. Ott pedig behoztuk a következő eljárást, mely igen helyesnek és practicusnak bizonyult. Az első és második napon csak keresztény ifjakat irtunk be és ha maradt hely, a harmadik napon a zsidóknak is juttattunk helyet. Arra kérem a t. minister urat, hogy ezt rendeleti utón foganatosítsa. (Zaj. Halljuk!) Ez igen méltányos 44